Pénzügyi válságban csordaszellem uralkodik, de ma már senki nem bízik kizárólag a piac erőiben.
Elemzői körökben ismét divatossá vált egy évszám: 1929, a nagy gazdasági depresszió kiindulópontjának tekintett Wall Street-i krach éve. A londoni elemzői közösségben azonban a jelenlegi válság kezdete óta óvatosan bánnak az összehasonlítással, rámutatva a kirívó különbségekre. Az amerikai recessziót – esetleg súlyos recessziót – sok londoni intézet jósolja, de a 30-as évekhez hasonló depresszióval a citybeli elemzők zöme nem számol, elsősorban azért nem, mert össze sem lehet hasonlítani az amerikai háztartások jelenlegi foglalkoztatási és vagyoni helyzetét a nyolc évtizeddel ezelőttivel, foglalja össze az MTI londoni tudósítója.
Pénzügyi válság idején csordaszellem uralkodik
Pénzügyi válság esetén csordaszellem uralkodik: az agyat és a viselkedést vizsgáló tanulmányok egyértelmûen azt mutatják, hogy alulinformáltan, a küszöbön álló fenyegetettség érzésével az emberek gyakran nem hallgatnak saját logikájukra, hanem azt nézik, mit tesznek mások. „ Félnek az emberek és félelmük oka az, hogy most hatalmas a bizonytalanság a piacokon ” – véli Gregory Berns, az atlantai Emory Egyetem neuroközgazdásza, aki a gazdasági viselkedés biológiáját kutatja.
Bern mágneses rezonancián alapuló képalkotó berendezéssel (MRI) tanulmányozza az emberek válaszát, agyi aktivitásuk módosulását különféle általa létrehozott helyzetekben. Általános, hogy az agy félelemért felelõs központja aktiválódik, amikor az emberek bizonytalanok. „A mikor az embereket olyan helyzetbe hozzuk, ahol nincs információjuk, vagy azok ellentmondásosak, az amigdalában és az insulában látunk aktivitást ” – magyarázza Berns. Ilyenkor az emberek kételkedni kezdenek saját ítélõképességükben.
Berns csoportjának egyik kísérletéhez önkénteseket toboroztak és színészeket kértek fel a közremûködésre. Egy önkéntes a képalkotó berendezésben foglalt helyet, majd egyszerû feladatot kapott, formák leírását. A színészcsoport idõnként rossz választ adott a kísérlet valódi alanya elõtt. Az önkéntesek ilyenkor elkezdték megváltoztatni saját válaszaikat, úgy, hogy azok megegyezzenek a csoport által adott felelettel – mondja Berns.
Elképzelhetõ, hogy az önkéntesek csupán figyelmen kívül hagyták saját ítéletüket, hogy a többiekkel azonos véleményre kerüljenek. Az agyi szkenner azonban más magyarázatot sugall. „ A csoport valamilyen mértékben megváltoztatja, ahogy a világot látjuk. Agyunk valóban úgy van bedrótozva, hogy fogadja el a csoport világról alkotott véleményét ” – magyarázza Berns.
Az Egyesült Államok képviselõháza hétfõn nem szavazta meg a 700 milliárd dolláros mentõövet a bajba került bankok megsegítésére, mely után világszerte felbolydultak a tõzsdék. Ebben az esetben ellentmond a józan észnek, ha a tömeggel haladunk -- véli Paul Zak, a kaliforniai Claremont Egyetem neuroközgazdasági központjának kutatója.
Zak szerint a reakciók nélkülözik a logikát. „Nem látok bizonyítékot arra, hogy hanyatlás jön, de úgy tûnik, az emberek e szerint viselkednek” -mondja. Az okot Zak az evolúcióban keresi: „ Valóban hiperszociális majmok vagyunk. Szinte kizárólag egymástól tanulunk. ” „ A pletyka tényleg fontos, mert ez a szociális tanulás másik útja. Annak elválasztása, különösen ezeken a komplex piacokon, hogy mi a híresztelés és mi a tény, bonyolult dolog ”. (mti/reuters)
Az 1920-30-as évek depressziójának idejére vetítve az átlagos amerikai munkanélküliségi ráta 25%-os volt; jelenleg 6% felett jár ugyan, ami az utóbbi évtized átlagában magas, mégis alacsonyabb a legtöbb európai uniós országénál. Az amerikai fogyasztó emellett nemzetgazdasági szinten továbbra is nagyon gazdag. Az amerikai háztartások összvagyona a Moody's Investors Service nemzetközi hitelminősítő adatai szerint meghaladja az 50 ezer milliárd dollárt;
ez az éves amerikai GDP-értéknek majdnem a négyszerese.
Más kérdés, hogy a tőzsdei befektetések és főleg az ingatlantulajdonok piaci értékének mostani zuhanása – a legújabb adatsorok szerint az amerikai ingatlanpiaci áresés üteme a múlt hónapban, éves összevetésben 16%-os volt, ami rekord – nemcsak a piaci hangulatot rontja, de növeli a fogyasztásra nehezedő kockázatot is, mivel – ahogy a Moody's Economy , a Moody's Investors Service gazdaságelemző szolgálata e héten kiadott legutóbbi elemzésében fogalmazott – a fogyasztók emiatt „kevésbé gazdagnak érzik magukat”.
A Moody's Economy szerint „most már nagyon valószínű”, hogy az amerikai gazdaság növekedése az idei utolsó és a jövő évi első negyedévben negatív lesz, vagyis technikai értelemben recesszió következik, és ha a piaci viszonyok nem rendeződnek gyorsan, „hosszú és mély recesszió” is fenyegetheti az amerikai gazdaságot. A ház közgazdászai hozzáteszik: a pénzügyi felfordulás legújabb fejleményei nyomán most már a világgazdaság egésze is „nagyon közel van” a recesszióhoz.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) – a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző és előrejelző háza – havonta kiadott világgazdasági prognózisaiban rendre azt írja: az 1929-ben kezdődött gazdasági visszaesést nem elsősorban a meredek tőzsdei korrekció okozta (az 1987-es krach például súlyosabb volt), hanem az akkori pénzügypolitika „látványos kudarca”. Ma azonban rendkívül valószínűtlen, hogy a Fed ugyanezeket a hibákat megismételné.
Azért vannak hasonlóság a huszas évek és a 2008-as felfordulás között.
Mindkét válság kitörését felívelő konjunktúra és vak eufória előzte meg. 1929-ben a befektetők ugyanolyan szilárdan hittek a részvények folyamatosan emelkedő árfolyamában, mint mai unokáik abban, hogy házuk és lakásuk értéke egyre csak növekedhet; „hozomra” éltek, tovább nyújtózkodva, mint ameddig a takarójuk ért – foglalja össze a Der Spiegel hírmagazin.
Mindkét esetben bekövetkezett az a pont, amelyen képtelenek voltak tovább törleszteni hiteleiket. A jelenlegi dráma az ingatlanpiacon vette kezdetét, mielőtt elérte a hitelezőket. 1929-ben előbb a részvénypiacok omlottak össze, ezt követte a bankok összeomlása.
A történteket eleinte elkerülhetetlennek tartották; úgy tekintettek a nagy csődsorozatra, mint a forró, fülledt időjárást követő, tisztító hatású zivatarra. Ezt a felfogást csak később revideálta Maynard Keynes brit közgazdász (1936) és két amerikai tudós, Milton Friedman és Anna Schwartz (1963). Míg azonban Keynes „a piac öngyógyító erőinek csődjéről” beszélt, addig amerikai kollégái a politikát tették felelőssé a katasztrófáért.
Friedman szerint az amerikai jegybank könnyen ellenhatást fejthetett volna ki azzal, hogy gondoskodik a forgalomba hozott pénzmennyiség folyamatos és kellő mértékű növeléséről. Ehelyett megfosztotta a likviditástól (készpénztől) a gazdaságot, tovább súlyosbítva a helyzetet. Két évtizeddel később az akkor fiatal közgazdász, Ben Bernanke azzal egészítette ki Friedman meglátását, hogy különösen a bankoknak
lett volna szükségük erőteljes segítségre, elkerülendő a hitelínséget.
Ennek megfelelően cselekszik ma Bernanke, aki nemrég az amerikai jegybank elnöki székébe került. Minden elődjénél mélyebben és gátlástalanabbul nyúl bele a pénzpiacok mechanizmusába: milliárdokkal árasztja el őket, hatalmas lépésekben csökkenti az irányadó kamatlábakat, még egy bajba jutott biztosítótársaságot is oltalmába vesz.
Mottója így hangzik: a jegybank nem más, mint tűzoltó szervezet, amely gyorsan és határozottan cselekszik – ideális esetben megelőző jelleggel.
Ma már senki nem bízik kizárólag a piac erőiben.
A mai politikusok és bankárok gazdag történelmi tapasztalatokból meríthetnek. Elődeiknél nagyobb gyakorlatuk van a globális válságok kezelésében, eszmecserét folytatnak egymással, rendszeresen találkoznak nemzetközi csúcsértekezleteken vagy olyan intézmények ülésein, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Tapasztalataik mégsem védik meg őket a hibáktól: ma ugyanis sok minden nem hasonlítható össze az 1929-es esztendő történéseivel.
Akkoriban nem léteztek magas kockázatú pénzügyi konstrukciók, amelyeket addig csomagolnak, dobozolnak és kínálnak továbbértékesítésre, míg végül képtelenség azonosítani a kölcsön fölvevőjét. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a piac összes szereplője egyidejű összeköttetésben áll egymással; vagyis mindaz, amit a hálózati kommunikációs robbanás előidézett.
A történelmi tapasztalat ennélfogva csak korlátozott értékű, mivel nem teszi automatikusan lehetővé egyértelmű következtetések levonását. A jegybank megszorító pénzpolitikája a nagy válság idején kétségtelenül hiba volt – de vajon ebből következően helyes-e, hogy most különösen buzgón lát munkához? Vagy lehet, hogy beavatkozása ismét későn történt meg?
Azt, hogy Bernanke stratégiája beválik-e, csak évek múlva lehet majd megítélni.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!