Gazdasági érdek és szeparatizmus a posztszovjet térségben

Az Oroszországgal határos, jelentős oroszajkú kisebbséggel rendelkező európai országok, különösen a balti államok, növekvő aggodalommal figyelik hatalmas keleti szomszédjukat, és a moszkvai imperializmus újabb hullámától tartanak a grúziai válság fényében – írta a Handelsblatt című német lap. Mindhárom balti ország energiaellátása kényes kérdés, ám Litvánia szabályszerűen kelepcében érezheti magát Oroszország árnyékában. Valdas Adamkus litván elnöknek

nincsenek illúziói az orosz olaj- és földgázellátástól

való függőséget illetően. „Ha Oroszország leállítja a nyersanyagok szállítását, azzal lerombolja a gazdaságunkat és mindazt, amit az elmúlt 18 évben elértünk” – jelentette ki nyíltan Adamkus. Nehéz helyzetéhez részben az Európai Unió is hozzájárult azzal, hogy annak idején a litván tagság feltételéül szabta az ignalinai atomerőmű bezárását, amely a balti állam áramszükségletének 70, télen 90 százalékát fedezi. Litvánia vállalta, hogy 2005 előtt leállítja egyetlen, a csernobilival azonos technológia alapján működő atomerőműve első blokkját, 2009 végéig pedig a másodikat. Az első leállítása meg is történt, ám a második fázis elhalasztásáról júliusban népszavazást írt ki a litván parlament. Vilnius attól tart, hogy az ignalinai atomerőmű bezárása után teljesen kiszolgáltatottá válik, és ha netán még Oroszország is elzárja a gázcsapot, az országban

egyik napról a másikra kialudhatnak a fények.

A litván aggodalmakat az is fokozza, hogy a Roszatom orosz atomenergetikai ügynökség nemrég bejelentette: Oroszország atomerőművet épít a Lengyelország és Litvánia közé ékelődő Kalinyingrádi területen. Az Interfax jelentése szerint ez a létesítmény szavatolná a térség energiabiztonságát, és pótolná az ignalinai atomerőművet. A német kormány jelenleg azon fáradozik, hogy mielőbb új, Oroszországtól független vezetékeket építsen ki Lengyelországon keresztül a balti országok energiaellátásának biztosítása érdekében. Ám ennek megvalósítása hosszú időt vesz igénybe, és ezzel az orosz stratégák is pontosan tisztában vannak. Ugyancsak megfélemlítési kísérletként értékeli a litván kormány azt, hogy Oroszország 2006 óta nem szállít nyersolajat a Mazeikiu Nafta litván olajfinomítónak. Moszkva hivatalosan a Druzsba olajvezeték hiányosságaival indokolta a szállítmányok leállítását, ám semmit nem tett azok megszüntetéséért. Vilnius gyanúja szerint viszont az állhat a háttérben, hogy az előzetes moszkvai fenyegetések ellenére az olajfinomító 2006-ban végül nem orosz érdekeltségbe, hanem egy lengyel vállalat, a PKN Orlen tulajdonába került.

Litvánia szorult helyzetében azzal próbált nyomást gyakorolni

hatalmas szomszédjára, hogy áprilisban azzal fenyegetőzött: csak akkor járul hozzá a tervezett EU-orosz átfogó stratégiai partnerségi megállapodás kidolgozását célzó tárgyalások megkezdéséhez, ha Moszkva újraindítja a kőolajszállításokat, és garanciát ad azok folyamatosságára. Litvánia végül lemondott a partnerségi szerződésről szóló tárgyalásokat megakasztó vétóról, ám az augusztusi kaukázusi válság fényében ismét úgy érezheti: igazolt a Moszkvával szembeni bizalmatlansága. Lényegében a többi balti ország is hasonló cipőben jár. Észtországban például a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak feltűnt, hogy

az utóbbi időben tömegesen jutottak orosz útlevélhez

a lakosság 26%-át kitevő oroszajkúak. Az észt kormány komolyan aggódik amiatt, hogy Oroszország titkos akciót folytat Észtországban abból a célból, hogy megalapozzon egy, a grúziaihoz hasonló fellépést egy esetleges konfliktus esetén az orosz kisebbség védelme érdekében. Lettország hasonló befolyásolást érzékel saját oroszajkú kisebbsége (29%) körében. Moszkva valamennyi volt szovjet tagköztársaságban „Haza Oroszországba” mottóval lakhatási és álláslehetőségekkel próbálja „polgárai” hazatérését elősegíteni. Jóllehet nem sokan élnek a lehetőségekkel, az egyik propaganda-hadjárat azt sugallja, hogy „Oroszország anyácska” mindig gondol rájuk, és szükség esetén gondoskodik róluk. A Baltikum mellett Ukrajnára különösen nagy aggodalommal tekintenek a nyugati országok. Egyrészt Oroszország

több alkalommal elzárta az ukrajnai gázcsapot,

és ismételt lépéseket tesz annak kikényszerítéséért, hogy Kijev méltányos, a világpiaci árnak megfelelő egységárat fizessen az orosz gázért. Berlin és Brüsszel azonban még ennél is veszélyesebbnek tartja az orosz Fekete-tengeri Flotta elköltöztetésének ügyét, ugyanis Moszkva bérleti szerződése 2017-ben lejár az Ukrajnához tartozó Krím-félszigeten. Viktor Juscsenko ukrán elnök jelezte, hogy semmiképpen nem akarja meghosszabbítani a bérleti szerződést. Moszkva viszont nem akarja csak úgy kivonni stratégiai szempontból jelentős flottáját a Krím-félszigetről. Ennek jegyében Oroszország már most támogatja azokat a szeparatista csoportokat, amelyek a Krím Ukrajnától való elszakítására törekszenek. Forrás: MTI