Gazdasági érdek és szeparatizmus a posztszovjet térségben

2008. szeptember 3. – 21:01

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Miért rettegnek annyira a balti államok, hogy Grúzia után rájuk kerül a sor?

Az Oroszországgal határos, jelentős oroszajkú kisebbséggel rendelkező európai országok, különösen a balti államok, növekvő aggodalommal figyelik hatalmas keleti szomszédjukat, és a moszkvai imperializmus újabb hullámától tartanak a grúziai válság fényében – írta a Handelsblatt című német lap. Mindhárom balti ország energiaellátása kényes kérdés, ám Litvánia szabályszerűen kelepcében érezheti magát Oroszország árnyékában. Valdas Adamkus litván elnöknek

nincsenek illúziói az orosz olaj- és földgázellátástól

való függőséget illetően. „Ha Oroszország leállítja a nyersanyagok szállítását, azzal lerombolja a gazdaságunkat és mindazt, amit az elmúlt 18 évben elértünk” – jelentette ki nyíltan Adamkus. Nehéz helyzetéhez részben az Európai Unió is hozzájárult azzal, hogy annak idején a litván tagság feltételéül szabta az ignalinai atomerőmű bezárását, amely a balti állam áramszükségletének 70, télen 90 százalékát fedezi. Litvánia vállalta, hogy 2005 előtt leállítja egyetlen, a csernobilival azonos technológia alapján működő atomerőműve első blokkját, 2009 végéig pedig a másodikat. Az első leállítása meg is történt, ám a második fázis elhalasztásáról júliusban népszavazást írt ki a litván parlament. Vilnius attól tart, hogy az ignalinai atomerőmű bezárása után teljesen kiszolgáltatottá válik, és ha netán még Oroszország is elzárja a gázcsapot, az országban

egyik napról a másikra kialudhatnak a fények.

A litván aggodalmakat az is fokozza, hogy a Roszatom orosz atomenergetikai ügynökség nemrég bejelentette: Oroszország atomerőművet épít a Lengyelország és Litvánia közé ékelődő Kalinyingrádi területen. Az Interfax jelentése szerint ez a létesítmény szavatolná a térség energiabiztonságát, és pótolná az ignalinai atomerőművet. A német kormány jelenleg azon fáradozik, hogy mielőbb új, Oroszországtól független vezetékeket építsen ki Lengyelországon keresztül a balti országok energiaellátásának biztosítása érdekében. Ám ennek megvalósítása hosszú időt vesz igénybe, és ezzel az orosz stratégák is pontosan tisztában vannak. Ugyancsak megfélemlítési kísérletként értékeli a litván kormány azt, hogy Oroszország 2006 óta nem szállít nyersolajat a Mazeikiu Nafta litván olajfinomítónak. Moszkva hivatalosan a Druzsba olajvezeték hiányosságaival indokolta a szállítmányok leállítását, ám semmit nem tett azok megszüntetéséért. Vilnius gyanúja szerint viszont az állhat a háttérben, hogy az előzetes moszkvai fenyegetések ellenére az olajfinomító 2006-ban végül nem orosz érdekeltségbe, hanem egy lengyel vállalat, a PKN Orlen tulajdonába került.

Litvánia szorult helyzetében azzal próbált nyomást gyakorolni

hatalmas szomszédjára, hogy áprilisban azzal fenyegetőzött: csak akkor járul hozzá a tervezett EU-orosz átfogó stratégiai partnerségi megállapodás kidolgozását célzó tárgyalások megkezdéséhez, ha Moszkva újraindítja a kőolajszállításokat, és garanciát ad azok folyamatosságára. Litvánia végül lemondott a partnerségi szerződésről szóló tárgyalásokat megakasztó vétóról, ám az augusztusi kaukázusi válság fényében ismét úgy érezheti: igazolt a Moszkvával szembeni bizalmatlansága. Lényegében a többi balti ország is hasonló cipőben jár. Észtországban például a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak feltűnt, hogy

az utóbbi időben tömegesen jutottak orosz útlevélhez

a lakosság 26%-át kitevő oroszajkúak. Az észt kormány komolyan aggódik amiatt, hogy Oroszország titkos akciót folytat Észtországban abból a célból, hogy megalapozzon egy, a grúziaihoz hasonló fellépést egy esetleges konfliktus esetén az orosz kisebbség védelme érdekében. Lettország hasonló befolyásolást érzékel saját oroszajkú kisebbsége (29%) körében. Moszkva valamennyi volt szovjet tagköztársaságban „Haza Oroszországba” mottóval lakhatási és álláslehetőségekkel próbálja „polgárai” hazatérését elősegíteni. Jóllehet nem sokan élnek a lehetőségekkel, az egyik propaganda-hadjárat azt sugallja, hogy „Oroszország anyácska” mindig gondol rájuk, és szükség esetén gondoskodik róluk. A Baltikum mellett Ukrajnára különösen nagy aggodalommal tekintenek a nyugati országok. Egyrészt Oroszország

több alkalommal elzárta az ukrajnai gázcsapot,

és ismételt lépéseket tesz annak kikényszerítéséért, hogy Kijev méltányos, a világpiaci árnak megfelelő egységárat fizessen az orosz gázért. Berlin és Brüsszel azonban még ennél is veszélyesebbnek tartja az orosz Fekete-tengeri Flotta elköltöztetésének ügyét, ugyanis Moszkva bérleti szerződése 2017-ben lejár az Ukrajnához tartozó Krím-félszigeten. Viktor Juscsenko ukrán elnök jelezte, hogy semmiképpen nem akarja meghosszabbítani a bérleti szerződést. Moszkva viszont nem akarja csak úgy kivonni stratégiai szempontból jelentős flottáját a Krím-félszigetről. Ennek jegyében Oroszország már most támogatja azokat a szeparatista csoportokat, amelyek a Krím Ukrajnától való elszakítására törekszenek. Forrás: MTI

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!