Amikor az adócsökkentésből is elszáll a csodaszer-hatás

Ha egy tudósítást lehet szubjektívan kezdeni, akkor nem hagyható ki, hogy ismét egy gazdasági tematikájú vitadélután bizonyult a legjobb kerekasztalnak a tusnádfürdői szabadegyetemen. Az ok valszeg egyszerű: expénzügyminiszterek, informatikai és energetikai cégvezetők, amerikai közgazdász szakértők egyszerűen tudják, miről beszélnek, és láthatólag nem kényszeredetten ülnek egymással és a hallgatósággal beszélgetni. Ez történt csütörtök délután is. (Hiányzott a meghirdetett résztvevők közül Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnöke, aki eltörte a bokáját, és Borbély László, a román kormány regionális fejlesztési minisztere, aki feltehetően Markó Béla távolmaradása miatt döntött úgy, hogy nem képviseli az RMDSZ-t Tusnádfürdőn.) Varga Mihály (a Fidesz alelnöke, a budapesti parlament költségvetési bizottságának elnöke) azzal indított, hogy a világgazdaság szerkezete alapvetően megváltozott. A nyersanyag, energia- és élelmiszerárak úgy tűnik, tartósan magas szinten maradnak. A világgazdaság centruma a csendes-óceáni régióba kerül át; az EU-belül pedig a kelet-közép-európai országok és a Baltikum lett a növekedés motorja.

A magyarország válság okai tehát részben külsődlegesek

– mondta az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere, hozzátéve, nem véletlen, hogy az ország gazdasági növekedés és államháztartási hiány tekintetében sereghajtó az uniós országok között. Varga szerint nem tudott a magyar gazdaság gyorsan reagálni a változó világgazdasági környezetre.A jelenlegi helyzetben már sem a stop and go , azaz megszorítós gazdaságpolitika, sem önmagában a gyors és nagyarányú adó- és járulékcsökkentés nem megoldás. Az előbbi miatt – mint kiderült – 1,7%-ra esik vissza a gazdasági növekedés, de a másik gazdaságpolitika is elvesztette a létjogosultságát, mert az egyszerű adócsökkentés nem vezet eredményre.

Nem elég lemásolni korábban sikeres országok teljesítményét. Például aki Szlovákiát említi példaként, elfeledkezik arról, hogy a szlovák export kizárólag az autóiparra támaszkodik, szlovák tulajdonú cégek alig vesznek részt benne, amit én nem látok jónak – fejtegette Varga. Ebből az következik, hogy a magyar gazdaságpolitikának meg kell találnia az ország komparatív előnyeit.

Technológiai újításoknak kell megjelenniük a gazdaságban, ilyen például az átállás a nem fosszilis energia irányába. Komparatív előny lehet minél nagyobb befektetéseket eszközölni az élelmiszeriparba, egészségügyi termékekbe és szolgáltatásokba. Az sem tartható, hogy Magyarországon a nemzeti össztermék (GDP) 20%-nak megfelelő összeget fordítják szociális ellátásokra – sokan kapnak, de nem eleget, mondta az expénzügyminiszter.

Az sem szerencsés, ha öt év alatt 40-ről 25%-ra csökken

az az arány, amennyit külföldi cégek a profitjukból újrabefektetnek az országban. Önmagában az egykulcsos adó sem megoldás, csak akkor, ha a rendszerbe bele lehet építeni a családi adózás lehetőségét, fejtette ki pártja gazdaságpolitikai elveinek egyikét Varga Mihály.

Hozzátette még, meglátása szerint a nyugdíjrendszer is időzített bombaként ketyeg, mert már most is csak úgy lehet fedezni a nyugdíjakat, hogy az állam a rendes adóbevételekből kipótolja a nyugdíjkassza hiányait. Egyéni számlás rendszert kéne bevezetni az állami nyugdíjrendszerben is, és azt kellene elérni, hogy jóval szorosabb kapcsolat legyen a munkavállaló (és munkaadója) által befizetett járulék mértéke és a majdani járadék között.

Csulak Ferenc (az E.on Románia vezérigazgatóhelyettese, Iaşi) a Varga által elmondottakhoz annyit tett hozzá, hogy a privát szféra egyre kisebb mértékben hajlandó Európában az energiaszállításba beruházni. Az erőmű- vagy gázmező-befektetések, tehát a kitermelés jól megy, mert abból dől a pénz, de Németországban például két nagy elosztó cég esetében már felvetődött, hogy a magánbefektetők szívesen

megszabadulnának tőlük (vagyis a vállalatokat visszaállamosítanák).

Romániában a villamos infrastruktúra elmaradottsága akadálya lesz a felzárkózásnak. Az az áramár-emelkedés, amit a lakosság még éppen el tud viselni, az csak az üzemanyag drágulását fedezi. Az évközi villamosenergia-áremelés meg az E.ont is nehéz helyzetbe hozta, mert a hálózati veszteség miatt az áramszolgáltató cég saját maga legnagyobb fogyasztója – magyarázta Csulak.

A délután poénja az E.on vezérigazgatóhelyettesétől származott: közölte a hallgatósággal, minden kérdésre hajlandó válaszolni, kivéve azt, hogy miként lehet energiát lopni. Elmondása szerint korábban azt hitte, Magyarországon dolgozva már mindennel szembesült ezen a téren, amivel szembesülni lehet, azonban Romániában újabb meglepetések érték.

Kállay Kristóf (a Sun Microsystems igazgatója, Budapest) hozzászólásával ismét Magyarországra kanyarodtunk vissza.

Elmondta: a magyar informatikai cégek egy éven belül 10 ezer jól képzett és motivált szakembert tudnának alkalmazni, de az oktatási rendszerben megítélése szerint túlsúlyban van a bölcsészképzés aránya. Idén például 2%-kal növekedett a mérnökképzésre felvett, nem fizetős egyetemi hallgatók száma, miközben az iparban

jóval több felsőfokon képzett szakemberre lenne szükség.

Számításai szerint éves szinten 6 millió forint az egy informatikusra eső adóbevétel Magyarországon, tízezer betöltött állással számolva ez már 60 milliárdos pluszbevételt hozna az államkasszának. Az informatikai szektor készen áll arra, hogy a gazdaság motorja legyen Magyarországon – jelentette ki Kállay, hozzátéve, jól képzett szakembereket igénylő iparágakat érdemes inkább az országba betelepíteni, nem például betanított munkásokat alkalmazó gumigyárakat, melyek az adókedvezményük lejárta után egyszerűen áthelyezik a termelésüket egypár országgal keletebbre.

Christopher P. Ball (a Quinnipac University Business School tanára) az Egyesült Államok gazdaságának jelenlegi helyzetét foglalta össze. Elmondása szerint az ősszel megválasztandó új elnöknek három nagy gonddal kell szembenéznie.

Az első a megugrott költségvetési hiány, a másik a külkereskedelmi hiány, de ami még nagyobb probléma, hogy az igen népes baby-boom generáció mostanában fog nyugdíjba menni. A demográfiai problémával mindenképpen foglalkozni kell, akárcsak az egészségügy átalakításával, tekintve, hogy az USA-ban működik a világ egyik legtöbbe kerülő és legkevésbé hatékony betegellátása.

Az ún.subprime hitelválsággalkapcsolatban azt mondta el, hogy az ilyen, egyébként nem igazán fizetőképes ügyfeleknek megítélt lakáshitelek 13%-a bedőlt, ami azért óriási arány, mert normál esetben az ingatlanhitelek maximum 5%-át nem tudják rendesen fizetni a kedvezményezettek.

Míg korábban az ingatlanok ára nagyjából együtt emelkedett az inflációval, 1995-2007 között 17%-kal magasabbak voltak a pénzromlás mértékénél. Emiatt felfutott az építőipar, rengetegen fektettek be ingatlanba, de amikor a jegybank szerepét betöltő Fed felemelte az alapkamatot 2005-ben, fokozatosan egyre többen kerültek abba a helyzetbe, hogy kockázatos körülmények között felvett hitelüket

nem tudták rendesen fizetni.

De mivel a hitelezők a subprime-hitelekből képzett, másodlagos értékpapírok segítségével szétterítették a kockázatot szinte az egész bankrendszerben, a buborék kipattanása is számos pénzintézetet érintett.

Nagy kérdés – mondta P. Ball – hogy most recesszió van-e Amerikában. Jó érv amellett, hogy valóban ez van az a tény, hogy állandóan az a kérdés, recesszióban vagyunk-e. Van néhány makrogazdasági mutató, ami nem fest túl jól, például egy év alatt 4,7-ről 5,1%-ra nőtt a munkanélküliség, csak 1% a gazdasági növekedés, 2,8-ről 4%-na emelkedett az infláció (mely 2,4% lenne az üzemanyagok és az élelmiszer drágulását leszámítva).

Válasza szerint lassul az amerikai gazdaság,

de recesszióról éppen még nem lehet beszélni. A fő gond azonban az, hogy az ingatlanok leértékelődése miatt csökkent az amerikai lakosság vagyona, ami miatt mindenki visszafogja a fogyasztását. Ez egy 70%-ban a belső fogyasztásból élő gazdaságban jelentős fékező tényező.

A subprime válság másik kihatása az, hogy emiatt az amerikai fogyasztó igénye a külföldi (import) javakra és szolgáltatásokra csökken. Mivel Európából Németország az USA fő kereskedelmi partnere, ez visszafogja a német gazdaságot, és ez meglehetősen kihat a Németországgal szoros gazdasági kapcsolatban levő Magyarországra, de Romániára is.

Christopher P. Ball zárásként arról beszélt, hogy a dollár további gyengülésére számít, ami személy szerint őt elszomorítja, de az előadás résztvevőinek csak jó, mert több amerikai terméket vásárolhatnak a pénzükért.