Létezik Balkán adócsalás nélkül?

Juhász Jácint , a Babes-Bolyai Tudományegyetem dékánhelyettese: – Az adóbefizetés problémás része a román gazdaságnak, mindennek ellenére kell látni a fejlődési tendenciákat, hiszen ezelőtt öt évvel sokkal rosszabb volt a helyzet mint most. A fő gondok a helyi adók – a városi ingatlanadók, járműadók, és egyéb más helyi adók – esetében észlelhetők. Ezeknek a beszedési aránya a legkisebb, míg a központi adóbeszedés terén jobban áll az adminisztráció. Másfél-két milliárd euró körüli összeggel tartoznak a romániai állampolgárok. Bár ez is jelentős összeg, az összköltségvetést nem befolyásolja jelentősen: ennek a kétszeresére rúgó négy évvel ezelőtti adótartozás a nemzeti össztermék három százalékát tette ki.

Nyilvánvaló, hogy az adó befizetésének az elnapolása kulturális okokra vezethető vissza. Történt valamilyen előrehaladás az utóbbi időben a lakosság adózásra való késztetését illetően?

– 2005-től van egy olyan törvényünk, amely bűncselekménynek minősíti és komolyabban, akár börtönnel is bünteti az adócsalást. Nyilvánvaló, hogy ez egy kicsit erősebb elrettentő eszköz, amelynek a hatása észlelhető.

Emellett a kormány 2005-ös adóreformja is csökkentette az adócsalást.

Az intézkedés következtében jelentősen csökkentek úgy a személyi jövedelemadó, mint a vállalati profitadó százalékos kulcsait, és minél kevesebb az adókulcs, az emberek annál inkább hajlandóak fizetni, mintsem adócsalással foglalkozni.

Ezzel egyidejűleg több és felkészültebb adóellenőr is ténykedik, ami hatékonyabb fellépést jelent az adócsalókkal szemben.

Magyarországon az adózási fegyelem javítása a közvita állandó tárgya. Iványi György , egyetemi tanár az Élet és Irodalom magyarországi hetilap rendszeres cikkírója nemrégiben közölt anyagában a következőket javasolta a magyar döntéshozóknak: Az adózási morál helyreállításának feltétele a bizalom újjáépítése.

Adózási paradigmaváltás szükségeltetik, amely egyszerre terjed ki az elvonás-újraelosztás arányaira, az adózási rend átláthatóságára, egyszerűbb kezelhetőségére, a beszerzés módjára és az adózó-adóztató közötti viszonyokra. Romániában ezek közül mire volna szükség?

– Nehéz kérdés, elméletileg nagyon sok eszköz létezik, amivel ezt lehetővé teszik. Az átláthatóság nagyon fontos, de a helyi önkormányzatok ritkán foglalkoznak ezzel.

Vannak települések, ahol az önkormányzat levélben értesíti az adófizetőket tartozásaikról, a fizetési időpontokról, és azt is jelzik, hogy kedvezményekben részesülnek azok, akik korábban fizetnek. Központi szinten megvan ez az átláthatóság, ami egy komoly előny.

Mennyire számít, ha pontosan tudjuk, hogy mire fizetjük az adót?

– A központi költségvetéshez befizetett adók cél nélküliek. Az nem lehet elmondani, hogy ide befizettem az adót és ebből a pénzből például utat korszerűsítenek. Ezek az összegek egy közös kasszába jutnak és az állam különböző tevékenységek fedezésére használja.

A lakosok az államtól tudják meg, hogy mi lett a pénzükkel: léteznek utak, amelyek mentén táblára írják fel, hogy ezt az utat az önök pénzéből újítjuk fel. Vagy az önkormányzat közli a lakossággal, hogy hány utcát javíttatott ki, hány vízcsövet cserélt ki vagy, hogy a közvilágításra mennyit költött a városigazgatás illetve milyen infrastrukturális beruházásokat finanszírozott a közpénzből.

A lakosságban kell tudatosítani, hogy adózásával hozzájárul az illető településnek a fejlődéséhez. Kérdéses, hogy ezek az értesítések mennyire motiválnak arra, hogy ki is fizessük az adót.

Az előbb idézett írásban Iványi György egyik javaslata szerint, magának az államnak kellene visszafognia a költekezést. Segítene ez a román adózási morálon?

– Van egy kulturális különbség Románia és Magyarország között. Csupán pár kilométerrel vagyunk közelebb a Balkánhoz, de másfajta elképzelések vannak. Szerintem sokkal erősebb a potyautas jelensége is, mint máshol.

Emiatt kétlem, hogy segítene a visszafogott költekezés az adózási morálon. Ugyanakkor, ha külső szemmel nézzük, láthatjuk, hogy Romániának nincs olyan nagy költségvetési hiánya, mint Magyarországnak.

A második feltétel az adóztatás egyszerűsítése lenne. Egyértelműnek látszik, hogy ha az adófizetőnek egyszer kellene, egyetlen ablakhoz odamennie, egyetlen kerek összegű adót kifizetni vagy netán interneten is elintézhetné ezt, akkor mindenképpen javítaná az adózási fegyelmet. Ennek fényében elmondható, hogy az egykulcsos adóztatás bevezetése meghozta nálunk a kívánt javulást?

– Miután az egykulcsos adóztatást bevezették, az állam felé való tartozások nagyon jelentősen, szinte felére csökkentek.

A szemléletváltás talán akkor következhetne be, ha az adófizető nem alattvalónak, hanem gazdának érezhetné magát. Érdemes-e a tudatosság növelésére nagy erőforrásokat mozgósítani?

– Az emberek tudatosságának a növelése a jobb adóbefizetéseket is eredményezi majd. Ellenpélda Görögország, ahol az állam hiába próbálkozott a lakosságban személetén változtatni, nem sikerült jelentős eredményeket elérni, holott Angliában egy ilyen fajta politikának komoly eredményei lehetnek.

Van-e a célzott adóknak létjogosultsága, mennyire mondhatók hatékonynak?

– Bár léteznek ezek a speciális adók, azonban például a kötelező biztosítást sem akarják a gépkocsitulajdonosok kifizetni. Meghökkentő, hogy Romániában mekkora azoknak az autóknak a száma, amelyeknek nincs kötelező biztosítása. Célzott adók esetében nagyobb a kifizetési arány, de ez olyan nagyon nem változtatja meg a képet.

Vannak technikák, amelyekkel növelni lehet az adózási fegyelmet. A megfélemlítés Romániában jól bevált módszer. Az adóztatás egyszerűsítése szintén eredményes volt. Kérdés, hogy a tudatosság növelésére itt érdemes-e hangsúlyt fektetni. Hogy milyen lenne az ideális rendszer? Milyen adótervezési módszerek léteznek?

A modern adóztatás már környezeti szempontokat is figyelembe vesz. Egy ilyen modellben a magasabb jövedelműek magasabb fogyasztásához tapadó adófizetés érvényesül.

– Ilyenfajta adóreform az Európai Uniónak a politikáját képezik. A környezetvédelmi adóknak nagyon erős a szerepük és a súlyuk a rendszerben, pozitív hatással vannak a gazdaság működésére, de nem javítja az adózási morált.

Nyilvánvaló, hogy ideális adóztatás nincs, de van-e optimális?

– Könyveket írtak arról, hogy mi lehetne az optimális adórendszer. Az adórendszernek mindig meg kell felelnie az illető ország aktuális problémáinak.

Inkább az a kérdés, hogy mennyire tudja az adórendszer mindig figyelembe venni azokat az időbeli és térbeli helyi sajátosságokat, amelyekkel egy ország rendelkezik adott pillanatban.

Recept nincs, amit Románia átélt 2006-ban, 2007-ben vagy 2008-ban, azt senki nem élte át. Persze vannak tapasztalatok és nemzetközi alapok, amelyekből bizonyos tendenciákra lehet következtetni, de nincs rá garancia, hogy sikerül.

Az egységes adózási rendszer is már tíz éve be van vezetve a térségünkben levő országokban, felében jó, másik felében kevésbé jó eredménnyel.

Minden szakkönyvben benne vannak az adóztatás alapelvei. Még a román pénzügyi törvénykönyv is tartalmazza: ilyenek a hatékonyság, méltányosság, rugalmasság, egyszerűség, átláthatóság. Ezt nagyjából tiszteletben is tartja a törvény, de korántsem elegendő ahhoz, hogy kialakuljon a kívánt adózási fegyelem. Mi a jó és mi a rossz a román adórendszerben?

– Egyértelműen az a rossz, hogy háromszáz-négyszáz típusú adó létezik Romániában, emiatt átláthatatlan a rendszer. Ebből tíz hozza az adóbevétel 90 százalékát.

Ami pozitívum, hogy úgy van behangolva az adórendszer, hogy valóban a gazdasági fejlődést célozza meg. Ha még a bürokrácia is kisebb lenne, és az adminisztárció is hozzásegítene, akkor valóban egy olyan adórendszerünk lenne, amely a gazdasági fejlődést motiválná, segítené.

Ha az adócsalásról kerül szó, szinte azonnal felmerül az off-shore cégek kérdése is, sokszor majdnem szinonimaként használják a sajtóban a két szót.

Valóban adócsalás ez?

Radu Chirvase, a Consulco International regionális menedzsere: – Téves a két fogalom összekötése. Az off-shore cégek létesítése nem adócsalás. Inkább adótervezésnek nevezzük. Az off-shore cégek egyszerű vállalkozások, amelyek olyan országokban működnek törvényesen, amelyekben számukra kedvező az adózás.

Mindazonáltal, ha Romániában tevékenykednek, akkor nekik is figyelembe kell venniük az itt érvényben levő szabályozásokat: a pénzmosásra vonatkozó törvényt, és többnyire az éves mérleget is le kell adniuk abban az országban, ahol be vannak jegyezve.

A témakört mégis körüllengi a titokzatosság és a homály. Miért van ez?

Ennek két oka is van. Részben az off-shore cégek tulajdonosai nem akarják felfedni üzleti titkaikat versenytársaik előtt. Ugyanakkor azok az országok, amelyek ilyen lehetőségeket kínálnak, azt szeretnék, ha az adókedvezmények a külföldi befektetőket segítenék, de a saját vállalkozóiktól ők is minél több pénzt szeretnének kapni.

Mi történik ha jön az adóhivatal ezekhez a cégekhez? Ilyenkor teljesen fedve vannak?

Önmagában az a tény, hogy off-shore cégek, nem jelent gondot. Csak akkor, ha olyasmivel foglalkoznak, amit a törvény tilt. Ebben az esetben ugyanúgy büntetésre kell számítaniuk, mint minden más cégnek.