Vörös szőnyeg kerül a repedésekre – kommentálja a NATO-csúcs előtti romániai állapotokat a Financial Times . Nem kizárt, hogy a 16%-os adókulcs csak arra volt jó, hogy lyukat üssön a lassan kormányozhatatlan ország büdzséjén.
Valószínűleg a „diszfunkcionális” szó írja le a legjobban az aktuális politikai folyamatokat Romániában – állapítja meg a Financial Times (FT) gazdasági világlap, amely négyoldalas mellékletet szánt az országra abból az alkalomból, hogy április legelején Bukarestben tartják a NATO monstre,
ifj. George Bush-sal súlyosbított csúcstalálkozóját.
Romániában járva teljesen helyénvaló feltenni a „ki vezeti az országot?” kérdést, de senki sem tud világos választ adni rá, szögezi le az FT. A kisebbségi kormánynak a költekezést szigorúan megfogó büdzsét kellett keresztülnyomnia a törvényhozásban, felesküdött ellenfeleinek nyomása ellenére. A haszonleső parlament tagjainak oltalmazására szavaz bármilyen korrupciós vizsgálat ellenében. A pártok csak vonakodva fogadnak szót saját megválasztott vezetőiknek.A miniszterelnök döntéseit egy populista államfő blokkolja, ám befolyása nem terjed ki a kormányfő megbuktatására. A bürokráciát, az állami adminisztrációt lebénítja a politikai következményektől való félelem, ódzkodik bármilyen kezdeményezéstől, továbbá korrupcióval gyanúsítható, melyet amúgy magukra nézve a politikai döntéshozók elutasítanak.
Minden körülmény – úgy tűnik – összejátszik annak érdekében, hogy a koherens döntéshozatal reményéből semmi se valósulhasson meg.
Ebben a közegben még azt az egyszerűen kiszámítható politikai célt is nehéz lesz elérni, hogy a júniusi helyhatósági és a novemberi parlamenti választásokon egyértelműen eldőljön,
kinek a kezében van a kormányrúd.
A pozitív oldalon a jó ütemű gazdasági fejlődés nyolc éve áll – a bővülés többször meghaladta az évi 6 százalékot. Igaz, hogy Románia elég mélyről indult, vagyis van mit bepótolni: 2006-ban az egy főre eső GDP még mindig a fele volt a magyarországinak.
A talpraállás a több mint egy évtizednyi rossz kormányzás és félszívvel végrehajtott reformintézkedés után, 1999-től tapasztalható. A külföldi közvetlen tőkebefektetések meredeken bővültek az utóbbi két évben – a rekord a 2006-os 8,7 millárd euró volt –, nem beszélve arról a kiszámítható bevételről, amit a mintegy kétmillió vendégmunkás postáz haza.
ide kapcsolódik: >>Gazdaság és választások: csak egy kis katasztrófa>>
A teljes jogú EU-tagság azzal járt, hogy Románia mintegy 30 milliárd eurónyi támogatásra számíthat a brüsszeli központi büdzséből 2013-ig. Ennek nagy részét infrastruktúra- és vidékfejlesztésre, környezetvédelemre és a jelentős, de nagyon elmaradott mezőgazdaságra lehet fordítani. Ezzel együtt hatalmas kétely övezi azt, hogy a romániai bürokrácia képes-e elegendő számban minőségi pályázatokat megtervezni és kivitelezni. Az azonnali kihívás viszont az,
Autózni rémálom
A fejlõdés „igazi rendszerszintû akadálya az infrastruktúra”, mondja Dorel ªandor , az Összehasonlító Politikai Elemzések Központja (CSPAC) igazgatója a Financial Timesnak. „Az utóbbi 15 évben a kormányok kevesebb mint 500 kilométernyi új autópálya építésére voltak képesek. Ez semmi. Próbáljon meg nyugat felé, Bukarestbõl Magyarországra autózni. Az egy rémálom” – magyarázza.
A probléma része az is, hogy hiányzik a tapasztalat a projekt-szellemiségû tervezésre és menedzsmentre. Nincs hagyománya az elõre tervezésnek sem: az unióban rendszerint három éves lefutású projektekkel dolgoznak, de a bukaresti pénzügyminisztériumnak nincs tapasztalata a többéves költségvetéssel való gazdálkodásra.
hogy a gazdaság a túlfűtöttség jeleit mutatja
– szögezi le az FT szerkesztőségi összefoglalója. A folyó fizetési mérleg hiánya egyre nő, 7 milliárdról 17 milliárd euróra, s jelenleg a bruttó nemzeti össztermék 14,2 százalékára rúg. A bérek átlagosan 20-25 százalékkal emelkednek évente, kevés a szakképzett munkaerő, s ezt a helyzetet az Olaszországba és Spanyolországba irányuló vendégmunkás-kivándorlás csak súlyosbítja.
A Román Nemzeti Bank (BNR) október óta háromszor emelte – 200 bázisponttal 9 százalékra -az irányadó kamatlábat, hogy letörje a 2007 végére 6,6 százalékra emelkedett inflációt (amit eredetileg 3,9 százaléknyira terveztek). A BNR továbbra is 6 százalék körülire várja az idei gazdasági növekedést, az amerikai eredetű nemzetközi hitelválság hatásai ellenére.
Cristian Popa , a BNR helyettes kormányzója „kivételes óvatosságra” inti a kormányt, azzal érvelve, hogy a bérnövekedésnek a termelékenységgel párhuzamosan kéne történnie. Különben az idei állami költségvetés 2,7 százalékos hiánnyal számol a GDP arányában – ez illeszkedik ahhoz az elváráshoz, hogy egy országban az euró bevezetése előtti években ne haladja meg a hiány a 3 százalékot.
A rövid- és hosszútávú tőkebefektetések, a tőkebeáramlás táplálja a fogyasztási boomot. A háztartások nagyon gyorsan adósodnak el – elsősorban külföldi pénznemekben –,
egyre nő az ingatlanok ára.
Mindezek miatt a BNR-nek a már említett infláció-letörő intézkedései mellett kontroll alatt kell tartania a hitelboomot és a folyó fizetési mérleg hiányát is. A gond csak az, hogy a kamatlábemelés ugyan stabilizálja a lejt, ami 16 százalékot veszített értékéből az euróhoz képest, de emiatt megnehezül az exportőrök dolga és további nyomás nehezedik a külkereskedelmi mérlegre.
A fő kérdés az, hogy az elkerülhetetlen lassulás 2008-ban – amint a nemzetközi válság hatásai egyre inkább érezhetők lesznek – mit eredményez? Puhára esik-e a végén a romániai gazdaság, ami épphogy elkezdte élvezni az EU-tagság előnyeit?
A kormányt többek között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kritizálja a közszférában dolgozók béremelése miatt. „Nem látok nehézségeket a közszféra költségvetésével kapcsolatban” – válaszolja Varujan Vosganian pénzügyminiszter.
„2001-től 3 százalék alatt tartottuk a központi költségvetés deficitjét. Nincs más megoldás a Románia és a többi uniós tagállam közti
szakadék szűkítésére, mint a gazdaság túlfűtése.
Hogy lehet EU-tag egy olyan állam, ahol az átlagfizetés 300 euró?” – mondja. Vosganian kijelentésének valószínűleg nem fognak örülni áprilisban, az IMF-fel való szokásos konzultáción az illetékesek. Mindenesetre Juan José Fernandez-Ansola , az Alap romániai megbízottja azt nyilatkozta, hogy az IMF továbbra is „puhára esésre” tippel. De a romániai gazdaság akkor fogja megúszni a válsággyanús helyzetet, ha a kormányzati politikák realisztikusabbak lesznek.
„Ha a bérek a privát szféra miatt emelkednének, az érhető lenne. De a közszféra vette át a vezetést” – magyarázza Fernandez-Ansola. A termelékenység körülbelül évi 10 százalékkal vagy kevesebbel nőtt, míg a bérek 20 százalékkal emelkedtek. „Ez nem vezethet jóra” – így az IMF romániai illetékese.
Nemcsak az a baj,
hogy a növekvő bérek és a hitelboom együttesen felpörgették az importot és felborították a kereskedelmi mérleg egyensúlyát. Hiába számít az ország 2014-es euróbevezetésre, hiába teljesít Románia az öt maastrichti kritérium közül hármat, ha alapvető problémákat nem old meg – szögezi le a FT mellékletében írott cikkében Liviu Voinea közgazdász, az Alkalmazott Közgazdaság Csoport (GEA) szakértője.
Az utóbbi évek külföldi tőkebeáramlásának 40 százaléka tulajdonképpen vállalaton belül nyújtott hitel. A legtöbb külföldi befektetés a kiskereskedelembe, az ingatlanpiacra és a banki szektorba érkezett – e területei a gazdaságnak a fogyasztás további bővülését segítik elő.
Az ipari termelés szintén a külföldi tőke fontos célpontja, de a hi-tech exportcikkek aránya a teljes kivitel százalékában nem nőtt az utóbbi évtizedben. Továbbá: a munkanélküliség együtt él a strukturális munkaerőhiánnyal, a bőség szigeteit szegénység veszi körül, a közpénzeket elpocsékolják, miközben számos közszolgáltatás alulfinanszírozott – emlékeztet a közgazdász.
Az inflációt tulajdonképpen nem sikerült leszorítani,
leszámítva a 2006-os éveben és 2007 első felében bekövetkezett gyors csökkenést. A háttérben ugyanis strukturális egyenlőtlenségek állnak: az ország egyike a legnagyobb mezőgazdaságilag művelhető területtel rendelkező EU-tagállamoknak, mégis élelmiszer-behozatalra szorul; a gazdasága hatszor annyi energiát fogyaszt, mint az EU-átlag; alig működik a gazdasági versenyélénkítés, az erős konkurencia hiánya pedig a legtöbb termék és szolgáltatás túlárazottságához vezet.
A makrogazdasági politikák meglehetősen zavarosak: a bevételezési elvek nincsenek a kiadásokkal összehangolva. A 16 százalékos egykulcsos adó megbukott olyan értelemben, hogy 2005-ös bevezetése óta a költségvetési hiány megduplázódott. Ez az intézkedést is olaj volt a tűzre, mert a fogyasztást – és ezáltal a gazdaság túlpörgését – serkentette, állapítja meg Voinea.
Mindezek mellett van potenciál az erős és fenntartható növekedésre, amennyiben az adó- és költségvetési politika reformja elkezdődik. Liviu Voinea is a többéves költségvetési rendszer bevezetése mellett érvel, mert így biztosítani lehetne a forrásokat a nagy infrastrukturális fejlesztésekhez. Ezzel párhuzamosan tovább kell csökkenteni a büdzsé hiányát.
Megfordítaná a fogyasztás irányát, ha a bevételi oldalon visszatérnének a progresszív, többkulcsos adózáshoz, s adókedvezményeket csoportosítanának át az oktatási és az egészségügyi szolgáltatásokra. Emelni kell a hozzáadottérték-adó (TVA, áfa) mértékét is.
A kiadási oldalon csökkenteni kell az állami admisztráció költségeit. Strukturális reformokat kell keresztülvinni olyan érzékeny területeken, mint az energiaszolgáltatás és a mezőgazdaság, továbbá promoválni kell a kutatásfejlesztést. Még fontosabb, hogy a pénzpiaci – és ez ugyan vitatható – az ingatlanpiaci spekuláció buborékját ki kell pukkantani. Csak ekkor indulhat be ismét a gazdasági fejlődés, ezúttal szolid alapokon – ez Liviu Voinea véleménye.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!