Le az egykulcsos adóval?

Valószínűleg a „diszfunkcionális” szó írja le a legjobban az aktuális politikai folyamatokat Romániában – állapítja meg a Financial Times (FT) gazdasági világlap, amely négyoldalas mellékletet szánt az országra abból az alkalomból, hogy április legelején Bukarestben tartják a NATO monstre,

ifj. George Bush-sal súlyosbított csúcstalálkozóját.

Romániában járva teljesen helyénvaló feltenni a „ki vezeti az országot?” kérdést, de senki sem tud világos választ adni rá, szögezi le az FT. A kisebbségi kormánynak a költekezést szigorúan megfogó büdzsét kellett keresztülnyomnia a törvényhozásban, felesküdött ellenfeleinek nyomása ellenére. A haszonleső parlament tagjainak oltalmazására szavaz bármilyen korrupciós vizsgálat ellenében. A pártok csak vonakodva fogadnak szót saját megválasztott vezetőiknek.A miniszterelnök döntéseit egy populista államfő blokkolja, ám befolyása nem terjed ki a kormányfő megbuktatására. A bürokráciát, az állami adminisztrációt lebénítja a politikai következményektől való félelem, ódzkodik bármilyen kezdeményezéstől, továbbá korrupcióval gyanúsítható, melyet amúgy magukra nézve a politikai döntéshozók elutasítanak.

Minden körülmény – úgy tűnik – összejátszik annak érdekében, hogy a koherens döntéshozatal reményéből semmi se valósulhasson meg.

Ebben a közegben még azt az egyszerűen kiszámítható politikai célt is nehéz lesz elérni, hogy a júniusi helyhatósági és a novemberi parlamenti választásokon egyértelműen eldőljön,

kinek a kezében van a kormányrúd.

A pozitív oldalon a jó ütemű gazdasági fejlődés nyolc éve áll – a bővülés többször meghaladta az évi 6 százalékot. Igaz, hogy Románia elég mélyről indult, vagyis van mit bepótolni: 2006-ban az egy főre eső GDP még mindig a fele volt a magyarországinak.

A talpraállás a több mint egy évtizednyi rossz kormányzás és félszívvel végrehajtott reformintézkedés után, 1999-től tapasztalható. A külföldi közvetlen tőkebefektetések meredeken bővültek az utóbbi két évben – a rekord a 2006-os 8,7 millárd euró volt –, nem beszélve arról a kiszámítható bevételről, amit a mintegy kétmillió vendégmunkás postáz haza.

ide kapcsolódik: >>Gazdaság és választások: csak egy kis katasztrófa>>

A teljes jogú EU-tagság azzal járt, hogy Románia mintegy 30 milliárd eurónyi támogatásra számíthat a brüsszeli központi büdzséből 2013-ig. Ennek nagy részét infrastruktúra- és vidékfejlesztésre, környezetvédelemre és a jelentős, de nagyon elmaradott mezőgazdaságra lehet fordítani. Ezzel együtt hatalmas kétely övezi azt, hogy a romániai bürokrácia képes-e elegendő számban minőségi pályázatokat megtervezni és kivitelezni. Az azonnali kihívás viszont az,

hogy a gazdaság a túlfűtöttség jeleit mutatja

– szögezi le az FT szerkesztőségi összefoglalója. A folyó fizetési mérleg hiánya egyre nő, 7 milliárdról 17 milliárd euróra, s jelenleg a bruttó nemzeti össztermék 14,2 százalékára rúg. A bérek átlagosan 20-25 százalékkal emelkednek évente, kevés a szakképzett munkaerő, s ezt a helyzetet az Olaszországba és Spanyolországba irányuló vendégmunkás-kivándorlás csak súlyosbítja.

A Román Nemzeti Bank (BNR) október óta háromszor emelte – 200 bázisponttal 9 százalékra -az irányadó kamatlábat, hogy letörje a 2007 végére 6,6 százalékra emelkedett inflációt (amit eredetileg 3,9 százaléknyira terveztek). A BNR továbbra is 6 százalék körülire várja az idei gazdasági növekedést, az amerikai eredetű nemzetközi hitelválság hatásai ellenére.

Cristian Popa , a BNR helyettes kormányzója „kivételes óvatosságra” inti a kormányt, azzal érvelve, hogy a bérnövekedésnek a termelékenységgel párhuzamosan kéne történnie. Különben az idei állami költségvetés 2,7 százalékos hiánnyal számol a GDP arányában – ez illeszkedik ahhoz az elváráshoz, hogy egy országban az euró bevezetése előtti években ne haladja meg a hiány a 3 százalékot.

A rövid- és hosszútávú tőkebefektetések, a tőkebeáramlás táplálja a fogyasztási boomot. A háztartások nagyon gyorsan adósodnak el – elsősorban külföldi pénznemekben –,

egyre nő az ingatlanok ára.

Mindezek miatt a BNR-nek a már említett infláció-letörő intézkedései mellett kontroll alatt kell tartania a hitelboomot és a folyó fizetési mérleg hiányát is. A gond csak az, hogy a kamatlábemelés ugyan stabilizálja a lejt, ami 16 százalékot veszített értékéből az euróhoz képest, de emiatt megnehezül az exportőrök dolga és további nyomás nehezedik a külkereskedelmi mérlegre.

A fő kérdés az, hogy az elkerülhetetlen lassulás 2008-ban – amint a nemzetközi válság hatásai egyre inkább érezhetők lesznek – mit eredményez? Puhára esik-e a végén a romániai gazdaság, ami épphogy elkezdte élvezni az EU-tagság előnyeit?

A kormányt többek között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kritizálja a közszférában dolgozók béremelése miatt. „Nem látok nehézségeket a közszféra költségvetésével kapcsolatban” – válaszolja Varujan Vosganian pénzügyminiszter.

„2001-től 3 százalék alatt tartottuk a központi költségvetés deficitjét. Nincs más megoldás a Románia és a többi uniós tagállam közti

szakadék szűkítésére, mint a gazdaság túlfűtése.

Hogy lehet EU-tag egy olyan állam, ahol az átlagfizetés 300 euró?” – mondja. Vosganian kijelentésének valószínűleg nem fognak örülni áprilisban, az IMF-fel való szokásos konzultáción az illetékesek. Mindenesetre Juan José Fernandez-Ansola , az Alap romániai megbízottja azt nyilatkozta, hogy az IMF továbbra is „puhára esésre” tippel. De a romániai gazdaság akkor fogja megúszni a válsággyanús helyzetet, ha a kormányzati politikák realisztikusabbak lesznek.

„Ha a bérek a privát szféra miatt emelkednének, az érhető lenne. De a közszféra vette át a vezetést” – magyarázza Fernandez-Ansola. A termelékenység körülbelül évi 10 százalékkal vagy kevesebbel nőtt, míg a bérek 20 százalékkal emelkedtek. „Ez nem vezethet jóra” – így az IMF romániai illetékese.

Nemcsak az a baj,

hogy a növekvő bérek és a hitelboom együttesen felpörgették az importot és felborították a kereskedelmi mérleg egyensúlyát. Hiába számít az ország 2014-es euróbevezetésre, hiába teljesít Románia az öt maastrichti kritérium közül hármat, ha alapvető problémákat nem old meg – szögezi le a FT mellékletében írott cikkében Liviu Voinea közgazdász, az Alkalmazott Közgazdaság Csoport (GEA) szakértője.

Az utóbbi évek külföldi tőkebeáramlásának 40 százaléka tulajdonképpen vállalaton belül nyújtott hitel. A legtöbb külföldi befektetés a kiskereskedelembe, az ingatlanpiacra és a banki szektorba érkezett – e területei a gazdaságnak a fogyasztás további bővülését segítik elő.

Az ipari termelés szintén a külföldi tőke fontos célpontja, de a hi-tech exportcikkek aránya a teljes kivitel százalékában nem nőtt az utóbbi évtizedben. Továbbá: a munkanélküliség együtt él a strukturális munkaerőhiánnyal, a bőség szigeteit szegénység veszi körül, a közpénzeket elpocsékolják, miközben számos közszolgáltatás alulfinanszírozott – emlékeztet a közgazdász.

Az inflációt tulajdonképpen nem sikerült leszorítani,

leszámítva a 2006-os éveben és 2007 első felében bekövetkezett gyors csökkenést. A háttérben ugyanis strukturális egyenlőtlenségek állnak: az ország egyike a legnagyobb mezőgazdaságilag művelhető területtel rendelkező EU-tagállamoknak, mégis élelmiszer-behozatalra szorul; a gazdasága hatszor annyi energiát fogyaszt, mint az EU-átlag; alig működik a gazdasági versenyélénkítés, az erős konkurencia hiánya pedig a legtöbb termék és szolgáltatás túlárazottságához vezet.

A makrogazdasági politikák meglehetősen zavarosak: a bevételezési elvek nincsenek a kiadásokkal összehangolva. A 16 százalékos egykulcsos adó megbukott olyan értelemben, hogy 2005-ös bevezetése óta a költségvetési hiány megduplázódott. Ez az intézkedést is olaj volt a tűzre, mert a fogyasztást – és ezáltal a gazdaság túlpörgését – serkentette, állapítja meg Voinea.

Mindezek mellett van potenciál az erős és fenntartható növekedésre, amennyiben az adó- és költségvetési politika reformja elkezdődik. Liviu Voinea is a többéves költségvetési rendszer bevezetése mellett érvel, mert így biztosítani lehetne a forrásokat a nagy infrastrukturális fejlesztésekhez. Ezzel párhuzamosan tovább kell csökkenteni a büdzsé hiányát.

Megfordítaná a fogyasztás irányát, ha a bevételi oldalon visszatérnének a progresszív, többkulcsos adózáshoz, s adókedvezményeket csoportosítanának át az oktatási és az egészségügyi szolgáltatásokra. Emelni kell a hozzáadottérték-adó (TVA, áfa) mértékét is.

A kiadási oldalon csökkenteni kell az állami admisztráció költségeit. Strukturális reformokat kell keresztülvinni olyan érzékeny területeken, mint az energiaszolgáltatás és a mezőgazdaság, továbbá promoválni kell a kutatásfejlesztést. Még fontosabb, hogy a pénzpiaci – és ez ugyan vitatható – az ingatlanpiaci spekuláció buborékját ki kell pukkantani. Csak ekkor indulhat be ismét a gazdasági fejlődés, ezúttal szolid alapokon – ez Liviu Voinea véleménye.