Messze túllépte a normalitás határát az a cirkusz, ami a finn piacvezető nemeszsuki beruházását övezi. Miközben mindenki háborog, a telefongyártó már az irodai növényzetet is megrendelte.
Egy nagyszerű, Kolozsvár fellendülésével kecsegtető gazdasági hírből szociális kérdést csináltak Németországban, majd a román sajtó szokásos szkepticizmusa is közbeszólt. A Nokia nemeszsuki befektetése lassan már a verespataki ciános kitermelési tervhez hasonló tiltakozást szül, miközben itthon win-win szituációról van szó, Németországban pedig a bevétel maximalizálásáról. A bochumi gyár tervezett bezárása attól nem hétköznapi, hogy
nem egy veszteséges vállalkozásról
van szó – ezért érthetetlen az alkalmazottak számára, miért akarja elbocsátani őket a Nokia. A Ruhr-vidéken, ahol Bochum fekszik, a szénbányászat és a vaskohászat hanyatlása óta megnőtt a munkanélküliség, itt már nem az van, hogy hű, megszűnt a munkahelyem, kitöltök néhány űrlapot, és egy hét múlva a szomszédos gyárban alkalmaznak. A Nokia részéről azonban jól megalapozott döntés, hogy keletebbre költözik, hiszen egyáltalán nem mindegy számára, hogy mekkora a profitja. Erre hivatkozva jelentették be a 2300 alkalmazottat foglalkoztató mobiltelefon-üzem bezárását. A bochumi gyár felszámolása ugyanakkor további mintegy 2000 kisegítő, illetve beszállító munkást érint. Jürgen Rüttgers , Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke szerint a döntésnek nincs érthető magyarázata, a Nokia érvelése – miszerint a németországi bérek tízszer magasabbak, mint Romániában – nem állja meg a helyét, mivel
a bérek az összes költségnek csak kis részét teszik ki.
A Nokia 1999-ben azzal a feltétellel kapott beruházási támogatást – a német szövetségi kormánytól 28 millió eurót, a tartományi kormánytól 60 millió eurót –, hogy 2856 munkahelyet létesít. Az erre vonatkozó kötelezettségvállalás érvényessége 2006. szeptemberben ugyan lejárt, de a német gazdasági minisztérium szerint addig sem dolgoztak 2800-an a bochumi üzemben.
Észak-Rajna-Vesztfália gazdasági minisztere erre alapozva kezdeményezte annak kivizsgálását, hogy a Nokia betartotta-e vállalásait. A német sajtó értesülései szerint már meg is bízta a tartományi bankot (NRW Bank) az ügy vizsgálatával. Ha a vizsgálat eredménye az lesz, hogy a cég nem teljesítette vállalásait, a támogatások visszafizetésére kötelezhetik. Mindezt annak ellenére, hogy Bochumnak így is megérte a Nokiával üzletelni.
Az ügyet kiemelt fontosságúként kezelte a német politika is, aki tehette, populista beszólásokkal cifrázta a helyzetet, azt róva fel a finn gyártónak, hogy megrendíti az emberek
szociális piacgazdaságba vetett hitét.
Az ügy az unióba is begyűrűzött: a tartományi gazdasági minisztérium kapcsolatba lépett az Európai Bizottsággal is annak megállapítására, hogy a bezárás, illetve a termelés áthelyezése uniós támogatási pénzek bevonásával történik-e. Ezt José Manuel Barroso bizottsági elnök cáfolta, és elfogadhatatlannak nevezte az ilyen jellegű kifizetések lehetőségét.
Barroso ugyanakkor Németországot figyelmeztette: ha üzemeket Finnországból Németországba helyezhetnek át, azt is lehetővé kell tenni, hogy gyárak Németországból Romániába költözzenek. Végül is a munkahelyek az EU-n belül maradnak – hangoztatta a bizottsági elnök.
Az európai kitérő azonban hosszabbra nyúlt, miután Günter Verheugen uniós iparügyi biztos a hétvégén megkérdőjelezte a cégeket egy adott tagországban letelepítő uniós szubvencionálási politikát. A Nokia-ügy apropót ad az állami szubvenciós politikát összességében átgondolni – jelentette ki a biztos a Welt am Sonntag nak. Verheugen úgy véli: nincs értelme annak, hogy egy uniós állam szubvenciót fizessen egy adott cég EU-tagországbeli letelepítéséért és munkahelyteremtéséért.
A biztos szerint ahelyett, hogy magáncégeknek beruházási támogatást adnának, a pénzt oktatásra, képzésre és a jó infrastruktúra kiépítésére kellene fordítani, hogy
ezek jelentsenek vonzerőt
a termelőhelyeket kereső cégeknek. A németországi helyzet kedden csúcsosodott ki, amikor több mint húszezren tüntettek Bochumban az üzem bezárása, illetve a termelés Kolozsvárra és Komáromra való költöztetése ellen. Az egyik legnagyobb német szakszervezet, az IG Metall által szervezett tüntetésen pártállástól függetlenül több magas rangú tartományi politikus is részt vett. A szakszervezet és az üzemi tanács vezetői közölték: alternatív tervet készülnek a Nokia vezetői elé terjeszteni.
A helyzetre jellemző, hogy a felháborodás messze túlmutat az üzem alkalmazottai és a szakszervezetisek körén: a Forsa közvélemény-kutató tegnap közzétett felmérése szerint a németek 56 százaléka
már nem venne Nokia készüléket.
A megkérdezettek 34 százalékát még nem befolyásolná a Nokia döntése a legközelebbi mobil-vásárlásnál. A felmérésbe bevont személyek 68 százaléka véli úgy, hogy a bochumi Nokia-gyár bezárása rontja a finn cég megítélését, 31 százalék szerint a tervezett bezárás nem lesz rossz hatással a Nokiára. Értesülések szerint a finn konszern vezetőségének döntése miatt több német politikus vissza készül adni Nokia szolgálati telefonját.
Mi a helyzet itthon, Nemeszsukon?
A Nokia nyugodtan dolgozik, hogy 60 millió euróból befejezze befektetését, és a tervek szerint már az első negyedévben indulhat a termelés. A pontos tervezést jól mutatja, hogy a finn gyártó már azt is tudja, melyik irodájában milyen dísznövény lesz.
Most azonban a román sajtó is kezdi piszkálgatni a befektetést, pontosabban azt, hogy a Nokia kedvezményes áron kapott több hektárnyi területet Kolozsvártól 18 kilométerre, hogy állami pénzekből építik ki a Nemeszsukot Kolozsvárral összekötő sztrádát, hogy szintén közpénzekből építik ki az infrasktruktúrát, és hogy teljesítik a Nokia igényét: a kolozsvári reptér kifutópályájának 3,5 km-rel való meghosszabbítását.
A Hotnews.ro azt a gyanút veti fel, hogy a folyamatban többen meggazdagodtak – és bizonyítékként felhozza, hogy Nemeszsuk demokrata párti polgármestere is ingatlanspekulációval próbálkozott, amin
a korrupcióellenes hatóság rajta is kapta.
A hírportál kommentárja szerint ez azért sikerülhetett, mert a polgármester nem volt elég nagy hal – szerintük Marius Nicoara és köre az igazi haszonélvezője a nagybefektetésnek.
Ez a gyanúsítgatás elég szépen összevág a Frankfurter Allgemeine Zeitung Románia – olcsó, de korruptcímű összeállításával, amelyben az ország legnagyobb problémái között a hatalommal való visszaélést, a korrupciót, valamint az igazságszolgáltatás és a közigazgatás területén történő visszaéléseket említette.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!