A magánnyugdíjpénztárak gyémánt félkrajcárja

Az ügyfélvadászat éve volt a magánnyugdíjpénztárak számára 2007: az agresszív marketinghadjáratnak köszönhetően a piac hat meghatározó szereplője összesen 2,56 millió ügyfélt toborzott. Kötelező magánnyugdíjpénztárat egyébként 2,908 millió állampolgár választott szeptember 17. óta: ebből látható, hogy a piac kisebb súlyú játékosainak összesen 400 ezer ügyféle kell osztozniuk. Az adatokból kiderül, hogy a hat nagy a piac több mint 88%-át uralja.

A csatlakozók száma némileg csökkent a karácsony és a szilveszterezés közeledtével, de a pénztárak várakozása szerint az utolsó nagy hullám közvetlenül a végső határidő, január 17. előtt várható.

A kötelező magánnyugdíj első körben – úgy tűnik – a biztosítói piac megszokott, nemzetközileg is számottevő szereplői számára nagy biznisz.

Romániában az ING pénztára a piacvezető

jelenleg 958 ezer ügyféllel (piaci részesedése 32,97%), a második a német Allianz és a hazai Ţiriac szövetkezése, az Allianz-Ţiriac (749 ezer ügyfél, 25,78%-os részesedés). A harmadik a Generali romániai pénztára 274 ezer ügyféllel és 9,44%-os részesedéssel, míg a negyedik az Aviva 237 ezer csatlakozóval és 8,16%-os részesedéssel - a piac ügyfélszám szerinti megoszlását lásd ábránkon.

Az itthon jelenlevő bankok is igyekeztek beszállni az üzletbe. A holland BT Aegon biztosítóval szövetkező Banca Transilvania azonban csak 2,99%-os, a BRD Groupe Société Générale nyugdíjalapja 2,44%-os, a Kereskedelmi Bank, a BCR pénztára 2,87%-os piaci részedést ért el.

Érdekesség, hogy három pénztár még ezer embert sem tudott meggyőzni arról, hogy őket válasszák: ilyen helyzetben van a AG2R, a Marfin és a Zepter nyugdíjalapja. Nem sokkal teljesített jobban a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. tulajdonában levő MKB Romexterra, mely alig 1425 ügyfélt gyűjtött be három hónap alatt.

A másik magyarországi érdekeltségű alap, az OTP Romania vállalkozása valamivel több mint 16 ezer csatlakozót vonzott, de ez is messze elmaradt a cég által eredetileg kitűzött 10%-os piaci részedéstől. Ennek nyomán Marius Floarea, az OTP Romania alapjának ügyvezető vezérigazgatója október végén le is mondott összes cégbeli tisztségéről.

A pehelysúlyú játékosok számára is van vigasz.

Ilie Şerbănescu gazdasági elemző úgy látja, az összesen 18 nyugdíjpénztár közül körülbelül hatnak-hétnek az a célja, hogy ügyfélkörét később egy nagyobb társaságnak adja el. Ez abból is látható, hogy olyan cégek is pénztáralapításba fogtak, melyeknek egyébként semmi közük a biztosítási szektorhoz – ilyen például a háztartási eszközöket, edényeket forgalmazó Zepter.

a témáról korábban: >>Kötelező magánnyugdíjak for dummies >>>>Magánnyugdíj- pénztárak: de hova álljanak a belgák? >>>>Kötelező magánnyugdíj, mely ápol és eltakar >>

A magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetéséről szóló törvény egyébként úgy rendelkezik, hogy a működés első három évének lezárultával egy alapnak legalább 50 ezer ügyféllel kell rendelkeznie, mely elemzők szerint nem nehéz cél. Amelyik alap viszont nem teljesíti e létszámot, azt a hatóság kötelező módon feloszlatja, és ügyfeleit a többi társaság között osztja el.

Nem is csoda, hogy egyes cégek ennyire lemaradtak a versenyben, ugyanis a nyáron a 18 alap közül tíz akkora piaci részesedés elérését tűzte ki maga elé, melyek összeadva duplán haladták meg a potenciált – vagyis kétszer annyi ügyfél kellett volna ahhoz, hogy mindnyájan teljesíthessék ezt a célt. Négy vállalat, az Allianz-Ţiriac, a BCR, a BT Aegon és az ING közölte, hogy 30%-os részedést kíván elérni, de közülük csak az ING-nek jött be a dolog. Az Aviva eladási igazgatója, Marius Mocanu úgy látja, a kötelező magánnyugdíjak piacán három év múlva legtöbb tíz szereplő marad. Az Omniasig igazgatója, Cristina Niţescu Lengyelország példájára hivatkozik, ahol az induláskori 17 alap közül mára nyolc maradt. (A szakértők a Newsin hírügynökségnek nyilatkoztak).

A nagybani játék igazából idén májustól kezdődik el,

mikor már biztossá válik, hogy melyik pénztár hány embert tudott magához csábítani az összesen 3,4 millió potenciális ügyfél közül.

Azokat a polgárokat, akik nem éltek a választás jogával, az állami nyugdíjpénztár kisorsolja az összes alap között – nem beszélve arról, hogy ki kell szűrni azokat, akik esetleg egynél több pénztárhoz is bejelentkeztek (becslések szerint a duplázók aránya 10% alatt marad, ami más országok tapasztalataihoz képest jó helyzet).

1,2 milliárd euró – ennyire becsüli a Capital üzleti hetilap a 2008-as gazdasági kilátásokról szóló mellékletében azt a tőkét, mely 2010-ig a magánnyugdíjpénztárakba fog tömörülni. Ez az összeg nem tartalmazza az alapok 8% körülire becsült saját hozamát.

Hogyha ezt is bekalkuláljuk, a romániai nyugdíjalapok 2020-ra körülbelül 20 milliárd euró fölött fognak diszponálni – ami nem lebecsülhető összeg, tekintve, hogy ezt a tőkét vissza is forgatják a gazdaságba, állampapírok, részvények felvásárlása és banki letétek formájában. Az alapok számára a fő cél ezzel együtt decens nyugdíjak biztosítása kell legyen: az elvárás az, hogy 20-30 évnyi befizetés után az ügyfél fizetése körülbelül 80%-át kitevő nyugdíjban részesüljön.

Noha tavaly az alapok megmutatták,

milyen teljesítményre képesek a marketingosztályaik, a következő években arról kell meggyőzniük az ügyfeleiket arról, hogy érdemes náluk is maradni.

Mert hiába fizet egy pénztár zsíros jutalékot az ügynökeinek – összesen 250 ezren foglalkoznak jelenleg ügyféltoborzással Romániában –, az ő munkájuk még nem garantálja az ügyfelek hűségét. A legjobb érv a meggyőző mértékű hozam, amit a pénztáraknak muszáj kigazdálkodniuk, ha meg akarják akadályozni tagjaik elvándorlását.

Az ügyfél valószínűleg szívesen átjelentkezik egy másik pénztárhoz, ha ott lényegesen előnyösebbek a hozamok – tehát várhatóan nagyobb összegű lesz a nyugdíj –, annak ellenére is, hogy az első két évben a költözés miatt az ügyfelet befizetései 5%-val sújtják. További kockázat a Capital elemzése szerint az, hogyha a magánnyugdíjak piaca túl kevés szereplő kezében összpontosul.