Áron alul vette meg az OMV 2004-ben a Petromot, mely most az osztrák cég olaj- és gázkitermelésből származó nyereségének felét biztosítja. Hogy miért tud nyereséges lenni az OMV? Milyen bajai vannak a Petrommal? Válaszok alább.
Magabiztos nyilatkozatban reagált az osztrák olajcég, az OMV tulajdonában levő Petrom menedzsmentje arra, hogy december elején a bukaresti szenátus hallgatólagos döntéssel törvényt fogadott el a Petrom 2004-es privatizációs szerződésének felbontásáról. A parlament felsőháza már korábban vizsgálóbizottságot alakított az állami olajtársaság eladásának kivizsgálására – egy friss döntéssel a testületnek nem 2008 június végéig, hanem már március 31-ig el kell készítenie jelentését.
Mivel a román államot az ügyben az ipari minisztérium, valamint a privatizációs hatóság képviseli, az osztrák érdekeltségű Petrom vezetői azt nyilatkozták: egy szerződést nem lehet egyoldalúan, a felek egyetértése hiányában felbontani. A Petrom továbbá arra hivatkozik, hogy a Vadim Tudor irányítása alatt álló Nagyrománia Párt (PRM) kezdeményezte törvényjavaslatot elutasítólag véleményezte a szenátus jogi bizottsága és a kormány is.
Lehet, hogy a törvénnyel valóban nem lesz több gondja
a Petrom-OMV-nek, mivel a témában a képviselőháznak van ügydöntő jogosultsága. Viszont a vizsgálóbizottság az osztrák olajvállalat számára kényelmetlen tényeket tárhat fel.
Az OMV 2004 júliusában, a Năstase-kormány mandátumának utolsó szakaszában lett a Petrom 33,5%-os tulajdonosa. A privatizációs szerződés 1,5 milliárd euróról szól, ebből azonban csak 669 millió euró folyt be az államkasszába, mert az OMV azt vállalta, hogy az 51%-os tulajdonrész elérése érdekében további 800 millióval emeli a Petrom tőkéjét, mely összeget fejlesztési célú beruházásokra fordítanak.
A Petrom-privatizáció dióhéjban
Szerzõdés-aláírás: 2004. július 23. Vételár a megszerzett 33,34%-os részesedésért: 669 millió euró További tõkeemelési igény 51%-os részesedésért: körülbelül 800 millió euró, mely összeget fejlesztési célú beruházásokra fordítják
A Petrom vagyona, eszközei: – 1 milliárd hordó (körülbelül 140 millió tonna) olajegyenérték nagyságú kõolaj- és földgázkészlet – 8 millió tonna/év finomítói kapacitás – körülbelül 600 töltõállomás
A Petrom-akvizíció révén az OMV regionális piaci részesedése 13%-ról 18%-ra nõtt – célkitûzés: a 20%-os részesedés elérése
Független szakértők az ügylet reális értékét 6 milliárd euróban állapították meg. És a Petrom hamar behozta az árát: a cég 2006-os nettó profitja 671 millió euró volt – kétmillió euróval több, mint az államkasszába befolyt összeg, állítja a szenátusi vizsgálóbizottság egyik tagja, Marius Marinescu.
A 669 (1500) millió eurós ár azért is tűnik alacsonynak most,
mert ami az OMV kelet-közép-európai terjeszkedését illeti, az osztrák cég augusztusban azt jelentette be, részvényenként 32 ezer forintos áron többségi részesedést szeretne vásárolni a Magyar Olaj- és Gázipari Rt-ben.
A témára keretes írásban a cikk végén még visszatérünk, de a 32 ezer forintos ár azt jelenti, hogy az OMV hajlandó lenne körülbelül 3 milliárd eurót fizetni a Mol csupán 22%-áért, hogy a meglevő 10%-nyi részvénycsomagja mellé többségi részedést szerezhessen (nincs más olyan tulajdonos, mely egymaga birtokolna 30%-ot a cégben). Tehát az OMV-nek legalább kétszer annyit ér meg a Mol-ban 22 százalék, mint amennyibe a Petrom 33 százaléka került. a Mol tavalyi profitja különben 854 millió euró volt a Petrom 671 milliójához képest, derül ki a cégek éves jelentéseiből. Az sem utolsó szempont, hogy a Petrommal együtt több mint kétmilliárd euró értékű telek is az OMV tulajdonába került – hívja fel a figyelmet a privatizációs szerződést vizsgáló bizottság tagja.
Azt már a korabeli, a gazdasági sajtóban megjelent elemzések is kifogásolták, hogy Románia kőolaj- és földgáztartalékai a privatizáció előtt a Petrom közvetlen kezelésébe kerültek, így a cég gyakorlatilag ugyanúgy monopolhelyzetben van a hazai kitermelésben, mint korábban. Piaci elemzők továbbá azt kifogásolják, hogy előzetesen arról volt szó, hogy az OMV adósságokkal együtt veszi meg az állami céget. Végül a kormány
törölte a vállalat tartozásait, de a vételár maradt.
Ezekhez a kritikákhoz illeszkednek az OMV helyzetéről szóló nyilvános adatsorok. A kiindulópont az, hogy az OMV bejelentette: a kitűnő eredmények miatt jövőre több osztalékot fizet részvényeseinek. Ez viszont nem a hatékonyság növelésének és a cég fejlődésének, hanem jobbára külső körülményeknek köszönhető – legalábbis ez derül ki egy, a közép-kelet-európai olajiparra fókuszáló szakági elemzésből, mely a Transindex birtokába került.
Zöld problémák
Iparági szakértõk azt is kifogásolják, hogy a Petrom és új tulajdonosa helyett a román állam vállalta, hogy rendezi a Petrom által korábban okozott környeztkárosítást.
Ide kapcsolódik, hogy az országos környezetvédelmi hatóság május 28-án másfél hónapra bezáratta a cég kõolajfinomítóját, az Arpechimet, mert a vállalat nem teljesített két, jogszabályban elõírt környezetvédelmi követelményt: nem volt megoldva a finomítóban a szennyvízkezelés, és nem alakították át zárttá a tárolótartályokat. Az OMV ideáig 60 millió eurót költött a finomító modernizálására, a jogszabályi elõírások teljesítéséhez szükséges környezetvédelmi célú beruházáshoz körülbelül még 200 millió euró szükséges.
Az egyik ilyen tényező például az, hogy az osztrák-román vállalat csak 6,5%-os bányajáradékot fizet be az államkasszába; a privatizációs szerződés szerint a mérték 2014-ig nem változik. Ausztriában ehhez képest 20% a bányajáradék.
A másik tényező a következő: az OMV eredményeinek fő forrása a kőolaj- és gázkitermelés, valamit a lelőhelyek kutatása (összefoglaló néven upstream ), nem pedig a feldolgozás és a kereskedelem ( downstream ).
Az OMV kitermelésből származó adózás és kamatfizetés előtti nyereségének több mint fele (51%) a Petrom olaj- és gázkutaiból származott 2006-ban. Ebben az üzletágban – kis túlzással – viszont még akkor is nyereség képződik mostanság,
ha az egész menedzsment szabadságra megy.
Mikor az OMV a Petromot megvette, a szerződésben 22 dollárban állapították meg egy hordó kőolaj árát (miközben a valós ár 39,59 dollár volt). Ehhez képest jelenleg a nyersolaj világpiaci ára súrolja az álomhatárnak tekintett 100 dollár/hordót. Tehát nem muszáj a teljesítményt fokozni, ha az árak világpiaci tényezők miatt az égbe mennek.
További szempont, hogy Romániában emelkedett meg a legnagyobb mértékben a földgáz hatósági ára az utóbbi két évben, 55%-kal.
Ez az emelés – melyet a kormányzat uniós elvárásokkal és a világpiachoz való alkalmazkodással magyaráz – döntő mértékben járult hozzá az OMV nyereségéhez. Az osztrák cég gázüzletága körülbelül 15 millió eurós veszteséget szenvedett volna el, hogyha nincs ez az áremelkedés. Ennek hatására viszont az OMV gázüzletága megduplázta adózás előtti nyereségét (a növekedés 108% volt 2007 január-szeptember között, az előző év hasonló időszakához viszonyítva).
A nemzetközi piaci elemzésekben általában nem helyeznek hangsúlyt arra, hogy az OMV olajfinomítási és forgalmazási üzletága veszteséges – hívja fel a figyelmet a lapunk birtokába került olajipari szakági elemzés. Ezen a téren az osztrák cégnek idén szeptemberig 12,4 millió euró volt a vesztesége.
Ehhez képest a kitermelésből és kutatásból származó bevétel 2,59 milliárd euró volt; az üzletág adózás előtti eredménye 1,21 milliárd euró, melyhez durván 600 millió euróval járult hozzá a Petrom az alacsony bányajáradék plusz egyéb adók kicsi szintje, továbbá a masszív gázáremelés miatt.
Még úgy is jelentős nyereséget hoz a Petrom az OMV-nek,
hogy a romániai cégben alacsony a hatékonyság, valamint magasak a kitermelési költségek (egy hordó felszínre hozása a Petromnál 16,6 dollárba kerül, az OMV átlaga 12,8 dollár), és a Petrom belső átalakítása az OMV által vártnál lassabb és költségesebb folyamatnak bizonyult – lépnek tovább a piaci elemzők.
Ezt támasztják alá a számadatok. A Petrom kutatási-termelési eredménye jelentősen, 30-40 %-kal a várakozások alatt alakult 2007-ben. A feldolgozás-kereskedelem ( downstream ) az általánosan kedvező piaci feltételek mellett is tartósan veszteséges: a Petrom downstream üzemi eredménye romlott 2004 óta.
Három évvel ezelőtt az üzletág vesztesége a Petromnál 278 millió euró volt, ehhez képest az üzletág 2006-os eredménye mínusz 322 millió euró. 2011-2012-ig érdemi javulás a Petromnál a termelőeszközök és a működés strukturális problémái miatt nem várható ezen a téren – zárul az elemzés.
Az OMV kalandjai Magyarországon
„Ellenséges felvásárlástól” tartva saját részvényeit kezdte felvásárolni Magyarországon a Mol idén júniusban. Mint hamarosan kiderült, tényleg van ilyen próbálkozás: az OMV akar legalább 32%-nyi, többségi részesedést szerezni a cégben. A felvásárlási szándékot az OMV késõbb nyíltan elismerte, s amellett érvelt, hogy a két cég együtt meghatározó játékos lehetne a közép-európai olajpiacon, de akár Törökországban is.
A Mol menedzsmentje elutasította a felvásárlási akciót. Azzal érvelt, hogy az OMV-ben jelentõs részesedése van az osztrák államnak, tehát a vállalat nem teljesen piaci feltételek mellett mûködik. A másik fõ érv az volt, hogy a Mol számára nem elõnyös beolvadni egy nála hatékonytalanabbul mûködõ vállalatba. Kiegészítõ érvként az szerepelt, hogy a két cég együttesen valószínûleg monopolhelyzetbe kerülne a közép-kelet-európai kõolajfinomító-piacon, mely ellentétes az EU versenyjogi szabályaival.
A magyar politikai elit, kormányoldal és ellenzék uniszónóban utasította el az OMV fellépését. „Ne kerüljön stratégiai vállalat külföldi kézbe” jelszóval törvényt alkottak a Mol jelenlegi helyzetének védelmében, pedig a cégben már jelenleg is 36,4%-a van külföldi intézményi befektetõknek és további, összesen 29,1%-a egyéb külföldi cégeknek (köztük 10%-a az OMV-nek). Közgazdászok – köztük Bokros Lajos – kritizálták a törvényt, mely a szerintük akadályozza a tõke szabad mozgását és egy életképes, regionális nagyvállalat kialakulását. Az ún. „lex Mol”-t azért is kifogás érte, mert ha az állam stratégiai fontosságúnak tartja az olajcéget, akkor miért privatizálta száz százalékban?
Osztrák és magyar politikusok a legmagasabb szinten egyeztettek az ügyben. Az OMV közölte, nem áll el a terv megvalósításától, de a csatazaj elcsitult. Eközben a Mol részvényeinek ára a botrány hatására megugrott. „Szeptember 5-én a Mol vezetõi 194 darab, tulajdonukban levõ Mol-kötvényt váltottak át 345 000 Mol-részvényre. (Részvényenkénti 5621 forintos átváltással 1779 Mol-részvény/kötvény. Ekkor a Mol részvényei a tõzsdén az átváltási ár ötszörösén, 28 ezer forint körül forogtak.) A Mol-menedzsment körülbelül tízmilliárd forintot realizált ezzel a tranzakcióval” – írja a kudarcba fulladt felvásárlási akció utórezgésérõl Lázár György az Élet és Irodalom október 26.-i számában. „Az OMV lázasan udvarol a részvényeseknek, persze közben az Európai Uniónál egy lex Mol elleni csapásra készül. A Mol-vezérkar haditanácsot tart bankáraival, állítólag évekig tartó ”védelemre„ rendezkednek be. Várjuk a következõ felvonást. A színjáték folytatódik”, zárja cikkét a szerzõ.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!