Az informatikai tárca állandó szakemberhiánnyal küzd , közalkalmazottait időről-időre elveszíti, több munkakört azonban mégsem hirdettek folyamatosan – derül ki a Winklerrel, Naggyal és Somodival készített interjúkból.
Az Informatikai és Távközlési Minisztérium (MCTI) által egy héttel korábban kiírt alkalmazási pályázat már önmagában is érdekes jelenség, de meglehetősen furcsának hat, hogy 36 darab, korántsem jelentéktelen tanácsosi és referensi állást három évvel a legutóbbi parlamenti választások, és az ilyenkor megszokott tisztviselői toborzás után hajt végre az informatikai tárca. Kérdés, hogy minek köszönhető ez a masszív alkalmazási hullám? Belső forrásokból kiderült, hogy a koalíciós osztozkodással az RMDSZ adminisztrálta minisztériumban meghirdetett munkahelyek mindig is léteztek, azonban vagy betöltetlenül álltak, vagy időközben ürültek meg. Erre nyilván a legegyszerűbb magyarázat, hogy az államigazgatás nem a legvonzóbb terület pályakezdő fiatalok számára. Főként azért nem törik rá az alkalmazóra az ajtót az érdeklődők, mert közismert, mekkora a kereslet a versenyszférában a humán erőforrás iránt, főleg akkor, ha informatikai szakemberekről van szó.
Egyszerű a képlet: szoftverfejlesztőként, rendszergazdaként vagy távközlésre-hálózatfejlesztésre szakosodott mérnökként sokkal többet lehet keresni, mint abban az intézményben, mely az egész szakterület jogi keretfeltételeit alakítja és szabja meg.
Árnyalja viszont a kérdést, hogy a minisztérium különböző részlegein pályázható állások zömében nem szakembereket , (IT-szakterületen végzetteket) keresnek, hanem úgy általában felsőfokú végzettséggel rendelkező egyéneket, tehát ezeket az hivatalokat elvileg simán be lehetett volna töltetni-tölteni a korábbi időszakban.
Miért éri meg kormányzati tisztviselõként dolgozni Bukarestben?
– a legbiztosabb munkahelyek egyike – innen akár nyugdíjba is vonulhat, aki egyszer bekerült a rendszerbe – egy év alatt életre szoló bürokratikus know-howt sajátíthat el (a központi közigazgatásban másodszocializálódott fiatalt ne próbáld átverni, úgysem megy!) – széles kapcsolati tõkeépítési lehetõség – sok utazás – gyors egyéni karrierépítés (ha jó politikai széljárást fog ki, tanácsosból államtitkár is lehet) – könnyed dobbantás EU-s intézményekbe és magánszférába – szolgálati autó (plusz sofõr) – szolgálati lakás – kormánynál dolgozni jól mutat a CV-ben – a tudat, hogy õ fontos – bukaresti high-life
Az informatikai tárca fent illusztrált helyzete jó példája annak, hogy a romániai magyar társadalom rosszul szerveződik, illetve a különböző társadalmi alegységek nem kommunikálnak megfelelőképpen egymással, túlmenően azon a konvencionális bölcsességen, hogy az RMDSZ kommunikációs hiányosságokkal küzd.
Hogy miért álltak betöltetlenül eddig ezek a hivatalok az IT-minisztériumban,
illetve hol akadozik ezeknek a meghirdetése, arra többféle magyarázat létezik. A hazai központi közigazgatásban bevett szokásnak számít, hogy a fontosabb közalkalmazotti helyeket bennfentes körökből töltik be.
Winkler Gyula jelenlegi szakminiszter a Transindex erre vonatkozó kérdésére azzal válaszolt, hogy korábban a tárca nem beszélt hangosan az alkalmazásokról. Mint lapunknak elmondta, mindenki másképp kommunikál, másszóval kinevezése előtt a minisztérium sem igyekezett nagydobra verni az időközben a magas fluktuáció miatt megüresedett vagy eleve soha be nem töltött munkaköröket.
Nagy Zsolt korábbi informatikai miniszter kinevezésekor volt még egy hasonló széles körű toborzó ugyancsak több tucat tanácsosi és informatikai szakemberi helyre. A folyamat viszont valamiképpen lelassult. A volt informatikai miniszter a Transindex nek elmondta, érthető, hogy az alkalmazottak elpárolognak a szaktárcától, hiszen a közalkalmazotti bérek nettó 5 millió régi lej körül mozognak. Nagy szerint a minisztériumból nem a könyvelők, hanem éppen az informatikai felkészültségű szakemberek távoznak, miután hivatali pozícióból magánszférán belüli kapcsolatokra tesznek szert.
A bérezést illetően Nagy Zsolt adata legfeljebb durván számolva, nettó 5 millió közalkalmazottanként. Beleszámítva a köztisztviselők alapfizetésére ráadott különböző pótlékait, mint amilyen például a titoktartási díj, a kezdő fizetés nettó 12-13 millió régi lejre rúg. Nyilván ezek az összegek a minisztériumban eltöltött idő függvényében nőnek. Ehhez hozzájárulnak olyan hivatali juttatások, mint kormányautó, állami költségvetésből finanszírozott utazási költségek, szolgálati lakás.
Winkler beszámolója alapján a köztisztviselők átlagosan egy év két hónapot töltenek a tárca alkalmazásában, majd a megszerzett kapcsolatokkal vagy a versenyszférában igyekeznek elhelyezkedni többszörös fizetésért, vagy dobbantanak egyet Brüsszel fele, különböző EU-s intézményekbe.
A tárcavezető kérdésünkre elmondta, az utóbbi három hétben két tisztviselőnek írta alá a felfüggesztési kérelmét – a köztisztviselői statútum alapján a bürokratáknak joguk van kérni ilyesmit – akik a továbbiakban az Európai Bizottság nál vagy más uniós intézményekben folytatják munkájukat.
Miért nem éri meg kormányzati tisztviselõként dolgozni Bukarestben?
– magánszférában magasabbak a fizetések – államtitkokkal nem lehet játszani – ha bukik a felettese, államtanácsosként nem biztos, hogy túléli – akkor is a fõnökkel kell utazni szoboravatóra vagy SZKT-ra, ha semmi kedve erre – bürokratának lenni, nem a legkreatívabb tevékenység – nagyobb nyilvánosság, kevesebb intimitás – évente fél kiló port kénytelen lenyelni a fõvárosi forgalomban (leszámítva azt, amikor a minisztérium sofõrje hordozgatja)
Adott tehát a helyzet: az intézményen belül magas a fluktuáció – ezt különben Somodi Zoltán , a tárca államtitkára is hangsúlyozza. Másfelől korábban az RMDSZ által vezetett minisztérium eléggé vérszegényen kommunikálta azt, ha egy-két, sürgősen betöltendő minisztériumi állásra szakembert keresett, vagyis a toborzási művelet nem igazán működött.
Mint utólag kiderült, az a stratégia sem bizonyult hatékonynak, hogy belső körből alkalmazzanak embereket az üresen álló helyekre, mivel ezek elvándoroltak.
Nagy Zsolt mandátumának elején ezirányban elkövetett tájékoztató kampánya után, a minisztérium nem siette el az üresen álló állások hirdetését – egyébként ez más, hasonló intézményekben is probléma. A tárca hivatalos honlapján ugyan megjelentek az álláshirdetések, de abban inkább csak reménykedni lehetett, hogy az érdeklődők fel is keresik a megfelelő időben a szájtot. Pedig a munkaadónak elemi érdeke lenne minél szélesebb körben reklámozni az álláslehetőségeket annak érdekében, hogy minél szélesebb munkavállalói réteghez jusson el az információ, és ennek nyomán minél több jelentkező közül lehessen kiválasztani a legalkalmasabbat. A nyílt és nyilvános pályáztatás ráadásul az egész folyamat átláthatóságát növeli.
A 36 köztisztivelői állás betöltéséről szóló mostani felhívással a tárca három év alatt másodszor igyekszik az eddieknél hatékonyabban kommunikálni a munkavállalókkal (például a munkalehetőségek leírását diáklevelezőlistákon is közzétették).
Az a tény, hogy több állást egyszerűen a megfelelő ember hiányában nem sikerült betöltetni – ezt egybehangzóan állítja a jelenlegi és volt informatikai miniszter, Winkler Gyula és Nagy Zsolt, valamint Somodi Zoltán IT-államtitkár – a romániai magyar elitképzés állapotát is jelzi.
A szakképzett humán erőforrás hiánya
ugyanis jóval nehezebben korrigálható holmi kommunikációs problémáknál. Az informatikai tárca szakemberhiányára hihető magyarázat, hogy az írásbeli és a második fordulós szóbeli vizsgán a jelentkező fiatalok egy része nem állta a sarat, ezért a minisztérium vezetői jobbnak láttak néhány, kiemelt felelősséggel járó munkakört nem lefedni.
Érdemes hozzátenni még Winkler, Nagy és Somodi másik érvét: az erdélyi magyar fiatalokat nem könnyű Bukarestbe vonzani. A fővárostól való viszolygásban részben közrejátszik az a tévhit, hogy Bukarest nem egy élhető hely, illetve aki ott kerül állásba, az nagy kockázatot vállal, mert nagyvárosi környezetben és más nyelvi közegben kell megállnia a helyét; és az is szempont, hogy az állandó politikai bizonytalanság miatt nemhogy a pályakezdők, hanem a miniszterek „állása” sem betonbiztos.
Viszont az is igaz, hogy a fentebb felsoroltaknak nem kellene akadálynak lenniük, mert ezeket az állásokat eleve pályakezdő szakembereknek találták ki, és a munkaadó eleve magyar jelentkezőkben gondolkodik. Továbbá: egy minisztériumi tisztség később jól is mutat az önéletrajzban. Ami a bizonytalanságot illeti, még mindig a független huszonévesek képesek a leginkább arra, hogy kihasználják a kockázatokban rejlő lehetőségeket.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!