Köz- és magánpénzek találkozása az EU-ban – törvénnyel vagy anélkül?

Hogy néznek ki a köz- és magánszféra partnerségére, illetve a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályozások az Unióban?

Műhely

Az Európai Néppárt a Helyi Közérdekű Szolgáltatások Választott Európai Képviselőinek Hálózatával (NEELS) együttműködésben kétnapos szeminárium (március 29-30.) keretében elemezte a helyi és regionális hatóságok önigazgatási szükségessége és a belső piac fejlődése közötti egyensúly megteremtésének lehetőségeit. Az érthetőség kedvéért az eredeti cím: The balance between local and regional authorities´ need for self administration and the development of the internal market.

Szempontok

Az adófizető állampolgár legfőbb szempontja (habár a szerző bevalljam, hogy nem mindig szívesen fizet), hogyha egy bizonyos összeget a bevételeiből adóra fordít, akkor azért minőségi szolgáltatást kapjon, legyen szó utcák tisztán tartásáról, hulladékgazdálkodásról vagy akár vízszolgáltatásról..

Az önkormányzat szempontja – legalábbis elviekben – minőségi szolgáltatást nyújtani a polgároknak, nemcsak mint adófizetőnek, hanem választói joggal rendelkező egyénnek. Ebben a helyzetben a helyi vagy regionális hatóság dönthet úgy, hogy a közérdekű szolgálatatásokat maga biztosítja, azaz házon belül bonyolítja le, vagy magánvállalkozással partnerséget köt ( public-private partnership a továbbiakban PPP), ezáltal elveszítve bizonyos értelemben az ellenőrzést a szolgáltatás fölött.

A PPP-nek nincs EU-s szinten általánosan elfogadott meghatározása, általában a közhatóságok és magánvállakozások egyfajta együttműködését jelenti, amelynek célja egy szolgáltatás létrehozása, megújítása, menedzsmentje vagy fenntartása.

A magánvállalkozás érdeke a profitszerzés, nem feltétlenül a minőségi szolgáltatás nyújtása. És itt kezdődnek a bonyodalmak!

Ellentmondások

Ahhoz, hogy az önkormányzat PPP keretében minőségi szolgáltatást nyújtson, és azt a legjobb áron tegye, teret kell engednie a szabadpiaci versenynek, a magánvállalkozások megméretkezésének. Ennek egyik biztosítéka a közbeszerzési eljárás, melynek során a meghirdetett tender alapján a legjobb ajánlattal jelentkező céget vonják be a PPP-be.A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy amennyiben egy vállalkozásnak nincs előzetes megállapodása az önkormányzattal, esélye sincs nyertesnek lenni. Ez pedig ellentmond a legalapvetőbb uniós elveknek, mint például esélyegyenlőség vagy átláthatóság.

A kérdést tovább bonyolítja a helyi hatóságok álláspontja, miszerint az önkormányzatok önrendelkezése nevében joguk van kiválasztani azt a magánvállalkozást, amellyel PPP-t szeretnének létrehozni. Ezzel szembehelyezkedik az EU álláspontja, amely szabályozással kíván jogi biztonságot nyújtani a belső piac fejlődése és a szabadpiaci verseny megőrzése -vagy egyáltalán megteremtése – érdekében.

Zöld Könyv a közbeszerzési eljárásokról

Jelen pillanatban a közbeszerzési eljárásokat és a köz- és magánszféra partnerségét az Európai Közösség (EC) Szerződés általános elvei – átláthatóság, arányosság, esélyegyenlőség – mellett az Európai Bizottság által 2005. november 15-én elfogadott, PPP-re vonatkozó közleménye szabályozza, amelyet a Zöld Könyv közvitára bocsátása eredményeként fogadtak el.

A közlemény azonban csupán irányelveket fogalmaz meg a PPP-k és közbeszerzési eljárások tekintetében, nem bír kötelező érvénnyel. A dokumentum különbséget tesz a koncessziós eljárásokat, intézményesített PPP-t és PPP-t érintő szabályozás között. Ezenkívül léteznek ágazatokon belüli szabályozások, mint például közszállítás, ezeket azonban nem lehet más területeken alkalmazni.

A vita tárgya

Az említett szeminárium alapvető kérdése az Európai Bizottság képviselőjének javaslata volt. Mivel jelen pillanatban a huszonhét EU-tagállam PPP-re és közbeszerzésekre vonatkozó szabályozása jelentősen eltér egymástól, ennek egységes keretbe foglalása és ami ennél is fontosabb, a piaci szereplők jogi biztonságának megteremtése érdekében törvényes szabályozás szükséges. A javaslat szerint ez a törvény már 2008 első felében hatályba lépne.

A fentiekben ismertetett szempontokat figyelembe véve azonban nem meglepő, hogy a javaslat ellenében számos érvet sorakoztattak fel a résztvevők, különösen a helyi és regionális hatóságok képviselői. Sőt, a vita során még az is elhangzott, hogy az Európai Parlament sokszor nincs tudatában az általa papírra vetett szabályozások következményeinek, a jelenlévők a megjegyzést egyetértéssel nyugtázták.

A törvényes szabályozás mellett további, alternatív lehetőségek is felmerültek, mint például ágazatonkénti szabályozás, amellyel lehetetlen minden ágazatra választ kínálni, vagy egy Európai Charta elfogadása, amely viszont nem kötelező érvényű.

Majd elválik

Hogy lesz-e végül törvényes keret a köz- és magánszféra együttműködésének szabályozása érdekében, függőben maradt. Ha azonban az egyik hozzászóló véleményét tekintjük irányadónak, aki az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Barrosót idézte, aki szerint jelenleg legalább négy-öt tagállam ellenzi a vonatkozó általános törvényes keret létrehozását – konszenzus hiányában pedig nem lehet döntést hozni – akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ugyanúgy, mint más esetekben, az Európai Unió szereplői hosszasan vitatnak meg számos kérdést, végső döntésre azonban nem jutnak.

a szerző Kónya-Hamar Sándor EP-képviselő asszisztense