A „szerb nép bölcsője” olyan földön fekszik, amelyben 13,5 milliárd euróra értékelt ásványi vagyon rejtőzik: bányászható lignit, ólom, cink, kobalt, nikkel, ezüst , vasérc stb.
Bár a szerb politikusok eddig többnyire a nemzeti szuverenitás megsértéséről, a szerb nép bölcsőjének elrablásáról, kulturális és szellemi kötődésről, lelki gyökerekről beszéltek Koszovó kapcsán, a déli tartomány elvesztése súlyos anyagi áldozatot is jelent – és jelentett már eddig is – Szerbiának. Martti Ahtisaari ENSZ-főmegbízott koszovói rendezési elképzelése meglehetős nagyvonalúsággal kezeli a gazdasági kérdéseket; mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy sokat törődne a világ nagy részén sérthetetlennek tartott tulajdon szentségével. A köztulajdonban lévő vállalatokat nagyvonalú gesztussal „koszovói” tulajdonná nyilvánítja, a társasági tulajdonban lévőket pedig a koszovói vagyonügynökség utódjaként ezután megalakítandó intézmény kezelésébe adja.
Ez utóbbi, csaknem ötszáz vállalat
összes tőkéjének 30 százaléka a szerb állam tulajdonában van, 15 százaléka az Állami Fejlesztési Alapé, 10 százaléka Koszovón kívül működő szerb vállalatok tulajdona, 5 százaléka olyan cégeké, amelyek a néhai Jugoszlávia (Szerbián kívüli) köztársaságaiban működnek, 40 százalékát pedig tőzsdén kívül megvásárolt részvények formájában a dolgozók birtokolják.
Az még csak magyarázható valahogy, hogy Ahtisaari vagyonelkobzással kívánja büntetni a szerb államot a Milosevic-korszak koszovói rémtetteiért, ám magánszemélyek és vállalatok vagyonvesztésére a nyolc évvel ezelőtti koszovói események sem szolgáltatnak megfelelő magyarázatot.
Ezek persze csak elméleti értékek, egy 1999-es belgrádi kimutatásból valók; az élet – nemzetközi és albán segítséggel – túllépett rajtuk, s pontosan nem is tudni, mennyire. A koszovói ideiglenes ENSZ-közigazgatás, az UNMIK akkori vezetője, Michael Steiner ugyanis 2003-ban, az ENSZ BT 1244-es határozatát megsértve elindította a privatizációt.
Nem törődve azzal, hogy a BT csupán a vagyon kezelésére adott lehetőséget a koszovói vagyonügynökségnek, szabad kezet adott a pristinai albán hivatalnokoknak
a szabad rabláshoz hasonlító privatizálásra.
Az úgynevezett „spin-off” módszer lényege az volt, hogy a kiszemelt vállalatból kivontak mindent, ami értékes, azt átvitték egy leányvállalatba, majd eladták a – kivétel nélkül albán – vevőknek, igen baráti áron. A cég adósságait pedig változatlanul fizeti a hitelfelvevő, vagyis a volt szerb tulajdonos.
A sajátos privatizáció 23 körében összesen mintegy 300 vállalatot értékesítettek így, s eladásukból 265 millió euró folyt be – kizárólag a koszovói privatizációs alap kasszájába. Az egyik legismertebb, Pec ben működő szerbiai sörgyárat 10 millió euróért szerezte meg így egy Ekrem Luki nevű üzletember, s a Feronikl nevű glogovaci nikkelfeldolgozó üzemért is elég volt 37 millió eurót kifizetni.
Zajlik aztán a „kiskapus” privatizáció is. Egyes objektumokat, földterületeket az albán vagyonügynökség 30, 40, vagy éppen 50 éves haszonbérletbe ad, ami már igen közel jár a tulajdonjog-átruházáshoz.
Nem minden vásárló nyer azonban a koszovói privatizáláson. A pristinai Grand Hotel re pályázó bolgár társaság például kifizetett ugyan 600 ezer euró foglalót, ám – miután a koszovói főváros bizonyos körei jelezték, hogy a szállót felrobbantják, s a céget is tönkreteszik – úgy döntött, hogy jobb,
ha eláll az üzlettől, s veszni hagyja a pénzt.
Az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint a koszovói ingatlanok – beleértve a termőföldet is – területének 58 százaléka szerb tulajdonban van, csak éppen a tulajdonosok kétharmada elmenekült. Az Ahtisaari-terv szerint ők a koszovói vagyonügynökségtől kérhetik távozásuk után albánok által elfoglalt ingatlanaik visszaadását. Ha az intézményi döntés nem tetszik nekik, bírósághoz is fordulhatnak.
Vagy éppen visszamehetnek Koszovóba, hogy követeljék tulajdonukat, ám ezt hét év alatt alig 4 ezren merték megtenni, vagyis a Koszovóból elmenekültek 2 százaléka. Pedig jól tennék, ha sietnének, mert az érvényes szabályozás szerint a menekültek ingatlanát megszerzők tíz év használat után tulajdonjoghoz is jutnak.
Az Ahtisaari-terv az államadósság kérdését is ugyanolyan „precizitással” kezeli, mint a tulajdonjogi problémákat. Kimondja, hogy koszovói-szerb tárgyalásokon kell megállapítani, mennyivel részesedjen Koszovó a szerb állami adósságból, de nem pontosítja, hogy milyen adósságból. A valaha legelmaradottabb, legszegényebb, ipar és infrastruktúra nélküli jugoszláviai területre belgrádi számítások szerint az elmúlt évtizedekben
majd' negyvenmilliárd dollár áramlott.
Szerbia saját pénzéből mintegy 17 milliárd dollárt szánt a helyi fejlesztésekre, s felvett – ugyancsak koszovói beruházásokra – további 17 milliárd dollárt, amiből eddig 1,8-et fizetett vissza, természetesen a kamatokon túl. Belgrád azután is viselte az adósságterheket, hogy Koszovó majd nyolc éve kikerült a fennhatósága alól, s elkezdődött az ottani vállalatok elkótyavetyélése.
Hogy mit veszít még el Szerbia, s mit nyernek meg koszovói és albániai vállalkozók, valamint azok, akik – ma még láthatatlanul – mögöttük állnak? Szakemberek 500 milliárd dollárra értékelik a főleg lignitből álló koszovói energiavagyont, amelynek kutatásába, kitermelésébe és a rajta működő hőerőművek építésébe Belgrád már több mint tízmilliárd dollárt fektetett.
A becslések szerint 8, de egyes szakértők szerint 14 milliárd tonna ligniten kívül a balkáni hegyek legalább hétmillió tonna ólmot és cinket, 13,3 millió tonna kobaltot és nikkelt is rejtenek. A bauxit készletét 1,7, a magnezitét 5,4 millió tonnára becsülik a szakemberek. Hasznosítható mennyiségben – tehát megéri bányászni – van még ezüst, vasérc, a ritkafémek közül pedig indium, kadmium, germánium, tallium és gallium. Ezt az energiahordozókon kívüli ásványi vagyont a Világbank egy kimutatása 13,5 milliárd euróra értékelte.
Belehalt sebesülésébe két függetlenségpárti albán tüntetõ
Belehalt súlyos sebesüléseibe két koszovói albán tüntetõ, akik az ENSZ rendezési terve elleni pristinai tüntetésen sérültek meg, amikor a megmozdulás résztvevõi szombaton összecsaptak a rendfenntartókkal. A halálos gumilövedékekért valószínûleg [*[link class="navlink" to="https://kulpol.transindex.ro/?hir=5943">két romániai csendõr a felelõs. A tüntetõk a biztonsági elõírásokat súlyosan megsértve megrohamozták a Pristina belvárosában kormányzati épületek köré vont kordont, s az épületek védelmére sietõ rendfenntartó erõk és a demonstrálók összetûzése végül két emberéletet követelt.
Kórházi források szerint 70 személy sérült meg az összecsapásban, négyen közülük súlyosan; ez utóbbiak közül ketten haltak bele sérüléseikbe. A tüntetésen mintegy háromezren vettek részt az Albin Kurti vezette Önrendelkezési Mozgalom (Levizja Vetevendosje) felhívására.
Ahtisaari két hete tette közzé javaslatait Koszovó jövõbeli jogállásáról. A terv nem mondja ki egyértelmûen Koszovó függetlenségét és elszakadását Szerbiától, de a szuverenitás jelentõs tulajdonságaival ruházza fel. A tervet a koszovói albán vezetõk már elfogadták, a szombati tüntetõk viszont úgy vélik, hogy az nem teljesíti a feltétel nélküli függetlenséget óhajtó koszovói albán többség akaratát. Boris Tadic szerb államfõ leszögezte, Belgrád számára a javaslat jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Az újabb tárgyalási forduló egy hét halasztás után február 21-én következik Bécsben.
Forrás: MTI
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!