Az illegális munkapiac virágzását eredményezik a tagállami korlátozások

Független szakértők szerint bármilyen korlátozás csak az illegális munkapiac felé fogja terelni a jövő héttől európai uniós tagállammá váló Románia és Bulgária munkavállalóit, áll a Financial Times tegnapi lapszámában megjelent elemzésben. Az FT megemlíti, hogy a 2004-ben csatlakozott új EU-tagok közül csak Magyarország alkalmaz korlátozásokat a két csatlakozó országgal szemben. A londoni üzleti napilap szerint az uniós illetékesek igyekeznek kisebbíteni a régi nyugat-európai EU-tagok által Bulgáriával és Romániával szemben bejelentett munkavállalási korlátozások jelentőségét, mondván: a környékbeli országok, mint például Szlovákia és Szlovénia, akadálytalan hozzáférést engednek munkapiacukhoz, így

a román és a bolgár állampolgároknak „nem is kell messzire utazniuk”,

hogy élhessenek az EU egyik alapjogával, a szabad munkavállalással.A két új tagállamból távozni készülők azonban várhatóan a magasabb bérekkel kecsegtető régi tagországokba indulnak, amelyek közül eddig tíz jelentett be legalább két évre szóló korlátozást. Ugyanakkor ezek a korlátozások nem jelentenek komolyabb akadályt a nyugatra tartók előtt. Az Institute of Public Policy Research nevű londoni politikai-gazdasági kutató műhely egyik szakértője azt mondta a Financial Times nak: ha olyanokkal szemben alkalmaznak munkavállalási korlátozásokat, akiknek ettől függetlenül joguk van beutazni bármelyik EU-tagállamba, azzal

csak az illegális munkavállalás lehetőségét teremtik meg az érintettek számára.

Ennek ellenére sem Románia, sem Bulgária kormányilletékesei nem várnak jelentős kivándorlást a csatlakozás után. Románia 20 milliós lakosságából kétmillió máris külföldön dolgozik, főleg Spanyolországban, Olaszországban és Németországban, a román gazdaság erős ütemben, az idén várhatóan 7 százalékkal növekszik, és a munkanélküliség csökken, áll a Financial Times ban.

Emilia Maszlarova bolgár munkaügyi miniszter azt mondta a lapnak: a bolgár munkaerő-kiáramlás is mérsékelt lesz, mivel az ország 1998-2000 között már átélt egy nagy kivándorlási hullámot, és most 800 ezer bolgár él külföldön. A miniszter idézte a Gallup közvélemény-kutató nyár végi felmérését, amely szerint

mindössze 46 ezer bolgár fontolgatja komolyan a külföldi munkavállalást.

A régi tagállamok közül Finnország és Svédország az általános tendenciával szembefordulva teljesen megnyitotta munkapiacát a bolgárok és a románok előtt. Nagy-Britannia, amely az előző, 2004-es bővítési körben – a legnagyobb régi EU-tagállamként – azonnal megnyitotta munkapiacát az akkori új tagok előtt, ezúttal szintén él a korlátozási joggal.

John Reid belügyminiszter október végén bejelentette: London egyelőre csak a mezőgazdaságot és az élelmiszer-feldolgozó iparágazatokat nyitja meg Románia és Bulgária alacsonyabb szakképesítésű munkavállalói előtt, és itt is éves kvótát vezet be. A magasabb képzettségűek számára marad a jelenlegi, engedélyezéses rendszer.

A brit kormány annak idején arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer tartós letelepülő érkezik Kelet-Európából. A belügyminisztérium azonban a múlt a hónapban közölte, hogy a bevándorlási hivatalhoz 2004. május 1-e – vagyis a korábbi uniós bővítés időpontja – és 2006. szeptember 30-a között összesen 510 ezer munkavállalási bejegyzési kérelmet nyújtottak be a nyolc kelet-európai EU-tagállam polgárai.

Miként Franciaországban a „lengyel vízvezeték-szerelők” várt inváziója keltett pánikot 2004-ben, ma

Spanyolország lakossága a „román kőművesek” rohamától retteg.

A romániai munkavállalók rossz imázsáról elsősorban a már évek óta Spanyolországban tevékenykedő alvilági szervezetek és bandák tehetnek. A nagyszámú román jelenlétről a helybéliek elsősorban rendőrségi hírekből értesülnek. A beszámolók szerint ezek a csoportok állnak a nagyvárosok főútvonalain feltűnő, amputált vagy kacsalábú koldusok, csecsemővel a karjukon kolduló fiatal nők mögött.

Az útkereszteződésekben az autók szélvédőjét kéretlenül és erőszakosan lemosó kamaszok és a belvárosokat rettegésben tartó kiskorú zsebtolvajbandák szintén ezen szervezetek irányításával működek – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A 90-es évek óta Spanyolországban (a marokkóiak és az ecuadoriak mögött) a harmadik legnépesebb bevándorló csoportot alkotó

románok tartják ellenőrzésük alatt a prostitúció háromnegyedét.

A zömmel kelet-európai utcalányok túlnyomó része balkáni gyökerű bandáknak „dolgozik” – legyen szó akár városi bordélyokról, akár autópályák melletti garniszállókról. A nyomorék koldusokhoz hasonlóan hamis ígéretekkel spanyol földre csábított lányokat brutális erőszakkal kényszerítik prostitúcióra, „ledolgoztatandó” velük kiutaztatásuk, elhelyezésük, étkeztetésük költségeit. Csak a tavalyi évben 1700 ilyen kelet-európai fiatal nőt szabadított ki a spanyol rendőrség lelkiismeretlen futtatóik fogságából.

Ez azonban alighanem csak a jéghegy csúcsa:

a bűnszövetkezeteket, amelyeknek tagjai gyakran egykori állambiztonsági ügynökök, rendőrök vagy katonák, nehéz lefülelni, s még nehezebb rájuk ijeszteni. Bővében vannak a pénznek és a fegyvereknek – skrupulusaik nincsenek. A spanyol bűnügyi statisztikában évek óta a románok állnak az élen a külföldi elkövetők között; brutalitás tekintetében semmivel sem maradnak el a dél-amerikai gyökerű kábítószer-kereskedő bandák mögött.

Jóllehet nem a románok az egyedüli külföldi gonosztevők spanyol földön, a statisztikát – a dél-amerikaiak és az észak-afrikaiak mellett – leginkább az ő bűncselekményeik gyarapítják. Tény, hogy

ezer román bűnelkövetőre százezer jogkövető és szorgalmas építőipari munkás,

betegápoló és mezőgazdasági idénymunkás jut. Ennek dacára a bűnözők annyira eljátszották a spanyol lakosság jóindulatát, hogy már a kormány is „újabb lavinától” tart, amikor január elsején Románia és Bulgária csatlakozik az Európai Unióhoz.

Ennek jeleként Madrid, amely idén májusban, két évvel az előző EU-bővítés után, feloldotta az új tagállamok munkavállalóira kiszabott átmeneti korlátozásokat, „lélegzetvételnyi szünethez” szeretne jutni. Elsősorban a szakszervezetek sürgetik az új jövevények munkavállalásának átmeneti tilalmát.

Egy követ fúj velük Miguel Ángel Moratinos külügyminiszter, aki nyilvánosan síkraszállt a románok és bolgárok foglalkoztatásának kétéves moratóriumáért. Ám a kormány nem egységes: Jesús Caldera munkaügyi miniszter „nagyobb rugalmasságot” szorgalmaz, tekintettel a spanyol építőipar látványos fellendülésére és a mezőgazdaság által igényelt pótlólagos munkaerőre.

Senki nem tudja pontosan, hány román él már ma is Spanyolországban.

Egy azonban bizonyos: a számuk naponta emelkedik. Az érvényes EU-előírások értelmében csak érvényes útlevélre van szükségük a beutazáshoz, vízumra nem. Buszokkal, turistákként vágnak neki a nyugati útnak. A nyelvi rokonság miatt a legkedveltebb célpont Olasz- és Spanyolország.

Mivel a spanyol gazdaság – az olasszal ellentétben – virágzik, ráadásul az itteni törvények a legliberálisabbak egész Európában, az Ibériai-félsziget valóságos mágnesként vonzza a külföldieket. (A lakosságnyilvántartó hivatalokban jelentkező illegális bevándorlók a bejelentkezéssel automatikusan jogosulttá válnak ingyenes betegellátásra, a gyermekeik pedig iskolai oktatásra.)

Moratinos nemrég háromnegyed millióra becsülte a románok számát, míg a madridi belügyminisztérium szerint a valós szám közel van az egymillióhoz. Legális bevándorlóként a tárca pillanatnyilag 190 ezer románt és 55 ezer bolgárt tart számon.

A lakosságnyilvántartó hivataloknak, amelyek sem a belügyi tárcával, sem a bevándorlási hatósággal nem egyeztetik adataikat, novemberben 382 ezer románról és 94 ezer bolgárról volt tudomásuk.

A spanyol sajtóban már legendássá vált „román kőműves”, aki mindent kibír,

és szívesen segít az andalúz tengerpart betonmonstrumokkal történő elcsúfításában, a valóságban sokszor mérnök, programozó vagy más egyetemi végzettségű személy, akinek egyetlen hiányossága, hogy nem beszéli jól Cervantes nyelvét. Egyes településeken már ma olyan nagy a népsűrűség, hogy a románokból hamarosan politikai tényező válhat.

2007 májusában Spanyolországban helyhatósági választásokat rendeznek, amelyeken részt vehetnek az országban legálisan tartózkodó EU-állampolgárok. Ez különösen Madrid térségében járhat következményekkel.

Itt ugyanis több mint 120 ezer román lakik, s az agglomerációs gyűrű néhány településén már ők adják a lakosság többségét. Nem csoda hát, hogy újabban a két nagy spanyol párt (szocialisták és néppárt) is kinyújtja csápjait a marokkóiak (535 ezer) és ecuadoriak (400 ezer) után harmadik legnépesebb külföldi csoport felé (az előző kettő tagjai nem rendelkeznek választójoggal). Egy kasztíliai román építési vállalkozó azonban megelőzte őket: nemrég megalapította a spanyol földön élő románok első pártját.

Forrás: Financial Times, Frankfurter Allgemeine Zeitung, MTI

Az anyagot régi szovjet plakátokkal illusztráltuk. Forrás: https://www.nascutinurss.ro