Időskori nyomor az ára , ha sokan dolgoznak minimálbéren úgy, hogy a fizetés nagyrésze feketén jut a zsebükbe.
A jelenség Romániában és Magyarországon egyre terjed, következményei katasztrofálisak.
Noha a romániai nyugdíjbiztosítás a magyarországihoz képest makrogazdasági szempontból határozottan jól áll, mégsem nevezhető rózsásnak a helyzet: a nyugdíjrendszer mind a két országban többé-kevésbé hasonló okok miatt további reformokra szorul.
Amíg Magyarországon a nyugdíjakat és a gyógyítást magába foglaló társadalombiztosítás (tb) csillagászati mértékű hiányait kell lefaragni, a romániai tb-kassza jól áll: az idei költségvetésben 457 millió lejes többlet szerepel, ami 33,6 milliárd forintnak felel meg. Mi ennek a jelentős eltérésnek az oka? Ami a nyugdíjrendszert illeti, nagyon leegyszerűsítve az a fő különbség, hogy a magyarországi tb bizonyos rétegeknek indokolatlanul sok nyugdíjat fizet; a romániai pedig sokaknak indokolatlanul keveset, így mind a két rendszer alapvetően igazságtalannak tekinthető.
A nyugalom díja
Ezzel a címmel közölt hat magyarországi közgazdász nemrég átfogó vitatiratot a portfolio.hu gazdasági portálon (a szerzők a Magyar Nemzeti Bank , a Világbank és más, nyugdíjjal is foglalkozó intézmények alkalmazottai). A tanulmány számos anomáliára hívja fel a figyelmet: túlságosan szűk a tb-járulékokat fizetők köre, és a fizetők egy része különféle trükkökkel a lehető legkevesebbet adózza a tb-kasszába, a különféle kedvezményeket kihasználva indolatlanul nyugdíjaztatják magukat határidő előtt, gyanúsan magas a rokkantnyugdíjasok 800 ezer fős létszáma stb.
„Foglaljuk össze. Egy fenntarthatlanul drága, pazarló, igazságtalan rendszert működtetünk, amelybe bizonyosan beavatkozások lesznek szükségesek, s amelybe ugyanakkor igen nehezek a beavatkozások. (...)
Nem véletlen, hogy a polgároknak gyakorlatilag semmi bizalma nincs az állami rendszerben, nemigen hiszik, hogy nekik ebből nyugdíjuk lesz. Ily módon ugyanis aki fair módon próbál részt venni a biztosítási közösségben, azt folyamatos pofonok érik, miközben a potyautasok százezrei gyakorlatilag biztosak lehetnek abban, hogy az állam őket sem hagyja majd éhenhalni” - írják a szerzők.
Az anomáliák között említik, hogy aki 2005-ben ment nyugdíjba Magyarországon 40 évnyi munkaviszony után úgy, hogy egész idő alatt átlagosan keresett, annak nyugdíja ma elérheti a 100%-os helyettesítési rátát, vagyis annyi a nettó nyugdíja, amennyi a nettó bére volt. Ez indokolatlan luxus a szerzők szerint, mivelhogy
„a munkával együtt járó költségek megszűnése és a szabadidő igénybevételével által más úton is csökkenő megélhetési költségek miatt a korábbi bér kb. 70-80%-át pótló nyugdíj képes biztosítani a nyugdíjbamenetelt megelőző fogyasztási színvonalat.” Ebből következően az ennél alacsonyabb helyettesítési ráta óhatatlanul azt jelenti, hogy a nyugdíjasnak szinte mindennel spórolnia kell a túlélés érdekében.
Romániában számos nyugdíjasnak ez a sorsa.
Az átlagnyugdíj értéke a rendszerváltás óta fokozatosan csökken az átlagbérhez képest, a helyettesítési ráta 1991 és 2003 között 44% -ról la 31%-ra esett. Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíjas harmadannyiból kénytelen ma megélni, mint egy átlagbért kereső foglalkoztatott – jegyzi meg Ştefana Aghergheloaei , a Országos Nyugdíjbiztosító (CNPAS) szakértője idén februárban közölt összefoglaló jában. Alacsonyak tehát a nyugdíjak, viszonylag keveset kell tehát ilyen címen kifizetni, ez az egyik oka a nyugdíjkassza többletének.
Hogy ilyen alacsony a helyettesítési ráta, az nem csoda, megnézve az Országos Statisztikai Hivatal (INS) adatait. Ebből kiderül, hogy havi 95-170 új lejes nyugdíjban összesen 1,63 millió fő részesült 2003-ban. 95 lej ma mindössze 27 euró, ennyiből megélni egy hónapig felér egy őserdei kalandtúrával.
Az átlagnyugdíj mértékét nézve a második legnépesebb csoport azoké, akik havi 220-350 új lejes juttatásban részesültek: ők 1,85 millióan vannak, miközben állami nyugdíjban több mint négy és félmillió idős ember részesült 2003-ban. Az átlagbérrel nagyjából egyenlő nyugdíjat 112 ezer fő kapott, havi ezer új lej (10 millió régi lejnek felel meg) fölötti nyugdíjban mindössze 1397 fő részesült. Mindebből az következik, hogy jelentős a jövedelmi különbség az aktív korú és a nyugdíjas generáció között.
Az elöregedés problémájára reagálva (erről részletesen később) a kormányzat még 2000-ben elfogadtatta a 19-es (azóta többször módosított) nyugdíjról szóló törvényt, s vele együtt a nyugdíjkorhatár 60 évre emelését nők és 65 évre a férfiak esetében, 13 éves kifutási idővel. Ennek hátterében az a nemzetközileg elfogadott megállapítás áll, hogy a várható életkor folyamatos növekedésével együtt emelkedik a munkában tölthető évek száma is. (Magyarországon 2009-re éri el egységesen az öregségi nyugdíjkorhatár a 62 évet.)
A feketemunka
arányát a nemzeti össztermékben 21%-ra becsülte 2000-ben a statisztikai hivatal (INS) egy, az Európai Bizottság megrendelésére készült összehasonlító tanulmányban. Bulgária akkor 22-30%-ot becsült. Az INS akkori szakvéleménye szerint a gazdasági növekedés az évek során a feketemunkát körülbelül egyötödével csökkenti. Egyes vidékeken a nem mezõgazdasági jellegû feketemunka aránya meghaladja az 50%-ot is.
A diktatúra torz foglalkoztatáspolitikájának még mindig érzõdõ utóhatásai mellett a feketemunka oka a nehézkes és merev közigazgatási és szakképzési rendszer, a magas adózási szint, a törvényi háttér kiszámíthatatlansága, a kormányzatba vetett bizalom hiánya, a még így sem kielégítõ ritmusú gazdasági növekedés, valamint az, hogy nincs követhetõ összefüggés a befizetett adók, járulékok és az állam szolgáltatásainak színvonala közt – magyarázzák gazdasági szakértõk.
Hogy további nyugdíjreformot lehessen beindítani,
és egyáltalán tervezni lehessen a nyugdíjrendszer munkaerőpiacra gyakorolt helyzetét, ahhoz egyáltalán tudni kéne, hogy pontosan hányan dolgoznak legálisan Romániában. Erről jelenleg ugyanis nincs megbízható adat – árulta el Mariana Basuc , a Munkaügyi Főfelügyelet vezetője idén májusban a Capital gazdasági hetilapnak.
Az intézmény csak idén szeptember elsejétől kötelezte a munkáltatókat arra, szívesekedjenek alkalmazottaik adatait elektronikus formában közölni a felügyelettel. Mivel eddig ezeket az adatokat a munkaadók kezelték, nem központosították, így egyik kormány sem tudott humánpolitikai stratégiát kialakítani. Mariana Basuc: „A köz- és felsőoktatás nem tudja, milyen szakmákra van inkább szükség a piacon, a nyugdíjas kollégáim nem tudják, hogyan változik a nyugdíjasok létszáma”.
Hogy mekkora a fekete- és a szürkefoglalkoztatottság mértéke, arról Basuc becsléseket sem közölt, mert véleménye szerint minden ilyen adat erősen szubjektív, bármilyen intézmény állítja is elő. „A feketén dolgozók arányát megállapítani olyan, mintha valaki megszámolná az összes bűnözőt egy társadalomban” - magyarázza.
A feketemunka mértéke azért érinti a nyugdíjbiztosítást, mert ha a társadalom a szolidaritás elve alapján működik, akkor nem mondhatja annak, aki hosszú éveken keresztül feketén dolgozott és nem fizetett semmilyen tb-járulékot, hogy nem kap semmilyen nyugdíjat.
„A feketén munkát vállalók csak a rövid távú érdekeiket nézik. Másfelől a munkaadói oldal azt mondja, szívesebben venné, ha mindenkit korrekten alkalmazna, de sokallják a munkabér 47%-os tb-terhét” - mondja a szakértő, aki szerint például az egyetemisták körében rendkívül magas a feketén dolgozók aránya, de
a nyugdíjasokat sem lehet kizárni ebből a körből.
Az utóbbi években a feketegazdaság bizonyos mértékben kezd „kiszürkülni”. Egyik jele ennek az, hogy a munkavállaló és a munkaadó névlegesen egy korrekt szerződést köt, de az alkalmazottat csak minimálbéren jelenti be, így csak azután fizet tb-járulékokat. Az illető a fizetést zsebbe kapja. Ez a gyakorlat Magyarországon is általános.
A munkaerőpiac felső szegmensében ez úgy néz ki, hogy a menedzserek nem a vállalat kiemelt fizetésű alkalmazottaiként vannak bejelentve, hanem a cég megbízási szerződést köt a menedzser kisvállalkozásával mondjuk „gazdasági tanácsadás” címén – így szintén elkerülhető az összesen 47%-os tb-befizetés. Ezt a jelenséget jól illusztrálja, hogy Romániában viszonylag alacsony a 3000 lejen felül bejelentett fizetések aránya.
A trükközés ára a következő, ahogy A nyugalom ára szerzői illusztrálják:
Számítások szerint ma Magyarországon közel 1,9 millió fõ van bejelentve havi 62.500 Ft-on (minimálbér) vagy az alatt. Az õ átlagos bevallott havi jövedelmük 34.000 Ft. Erre 9 ezer forint átlagos nyugdíjjárulék fizetés esik. Ebbõl egy korrekt módon számított várható öregségi nyugdíj (mai értéken) 22-24 ezer forint!
Mivel valószínûtlen az, hogy a magyar állam a jövõben magára hagyná az ilyen helyzetû embereket, az a költség, amelyeket az ilyen polgárok megsegítésére kell majd fordítani, valójában a szociális ellátórendszerben fog megjelenni. Ez a jövõbeli kiadás ugyanúgy az öregedéshez köthetõ, sõt valószínûleg az is elmondható, hogy a mai adó és nyugdíjrendszer következménye, hiszen az emberek ilyen módon játsszák ki a szabályokat.
Az összefüggés Romániában is fennáll,
csak mivel a nyugdíjtörvény (letölthető ezen a linken) átalakította a nyugdíj kiszámításának módszerét, nehéz pontosan kalkulálni, hogy mennyire jár rosszul, aki minimálbér után fizet járulékot. De hogy rosszul jár, az nagyon valószínű.
A törvény német mintára ún. pontrendszer t vezetett be: vagyis az alkalmazottak minden évben pontokat gyűjtenek annak megfelelően, hogy az év mekkora hányadában voltak járulékfizetők és a járulékköteles átlagjövedelemhez képest mekkora jövedelem után fizettek járulékot. Egy pont értékét a munkaügyi és szociális minisztérium az nyugdíjkasszával (CNPAS) konzultálva állapítja meg, és kormányhatározat rögzíti egy adott évben (a pontrendszerről részletesebben lásd keretes írásunkat).
A nyugdíj mértéke a pontrendszer számítási szabályai szerint az érintett tényleges jövedelme és az átlagjövedelem közti viszonytól függ – ez utóbbi mutatót a statisztikai intézet állapítja meg. Hogyha az alkalmazott jövedelme hosszú időn keresztül kisebb az országos átlagnál, nyugdíja alacsony lesz, mert csak kevés pontot gyűjt össze.
A jelenleg érvényes szabályok szerint egy pont értéke nem lehet kisebb a bruttó átlagbér 30%-ánál, de nem lehet több az 50%-ánál sem. Ez az összeg 295,5 lej volt 2005-ben, ami a bruttó átlagfizetés körülbelül 32%-a. És ezzel az összeggel szorozzák be a nyugdíjba vonuló az évek során összeszedett pontjait.
Ez a Prokusztész-ágy szerű rendszer egyértelműen hátrányosan érinti azokat, akik jellemzően az országos átlag alatt keresnek, ilyenek például az oktatásban vagy az egészségügyben dolgozó – jegyzi meg a Capital egyik cikke. Természetszerűleg a minimálbéren keresők járnak a legrosszabbul, mivelhogy az ő fizetésük marad el leginkább az országos átlagtól. Ide kapcsolódva
A pontrendszer
Ebben a rendszerben például egy teljes szolgálati év átlagjövedelem alapján fizetett járulékok mellett egy pontot ér , csakúgy mint az egész naptári év során fél munkával és járulékfizetéssel töltött év is, ha a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelem az átlag kétszerese volt.
A járulékfizetés és a nyugdíj összege közötti kapcsolatot az teremti meg, hogy évente – például a költségvetési törvényben – meghatározzák egy nyugdíjpont értékét. Az életpálya során összegyûjtött pontok számát megszorozva ezzel az értékkel adja ki a nyugdíj összegét a nyugdíjkorhatár elérésekor való nyugdíjbavonulás esetére. A rendszer elõnye, hogy elvileg szorosabb lesz a kapcsolat az életpálya egészén keresztül befizetett nyugdíjjárulékok és az azokból eredõ nyugdíjkifizetés között.
további kockázatokat állapít meg
a CNPAS fentebb már idézett tanulmánya, ezekre különösen a most munkábaálló fiataloknak érdemes figyelniük, jegyzi meg a szerző, Ştefana Aghergheloaei. A szellemi szabadfoglalkozás t választók túlnyomó többsége, mintegy 90-93%-a például nem tagja az állami nyugdíjrendszernek, azaz nem fizet be egyénileg járulékot.
A „tb-mentesen” külföldön vállalt munka is kockázatos. Különféle becslések szerint másfél-kétmillió fő dolgozik vendégmunkás ként, de nagyon kevesen vállalják, hogy egyénileg befizetik itthon a járulékukat, pedig erre van törvényes lehetőség és a külföldön szerzett jövedelemből valószínűleg telne rá (a befizetést nem szükséges személyesen intézni). A nyugdíjkassza beszámolója szerint az ezret sem érte el az ilyen egyéni tb-szerződések száma 2004-ben.
Az sem egészen szerencsés, aki papíron munkanélküli , de mellette feketén dolgozik, mert ugyan a munkanélküliséggel töltött időszakra is ketyegnek a nyugdíj-pontszámok, de a végösszeg kiszámításakor nem akkora súllyal esnek latba.
Az elidősödés problémája egyaránt érinti
a magyarországi és a romániai nyugdíjrendszert. A demográfiai adatok romlásából következik, hogy az államnak egyre növekvő létszámú nyugdíjas korosztályt kell az aktív réteg adói révén „eltartania”.
Magyarországon az 54%-os aktivitási ráta kifejezetten, az EU-átlaghoz képest is alacsony: viszonylag szűk, nagy értékű munkát végző népességre sok inaktív (tanuló, nyugdíjas, állástalan) polgár esik. Romániában ez a ráta 62%-kal szebben néz ki – igaz, 1996-ban még 65%-on állt a mutató. (Az EU lisszaboni stratégiája azt tűzte ki, hogy az aktivitási ráta az unióban emelkedjék 2010-re 70%-ra; ez alighanem lehetetlen, jegyzik meg A nyugalom díja szerzői.)
Nem a lakosság számának effektív csökkenése okoz igazán gondot a romániai tb-kasszában, hanem az ún. korfa torzulása, vagyis az, hogy jelenleg száz felnőtt, 20-65 év közötti emberre jelenleg 24 időskorú esik, de ez az arány 100/30-ra nő 2025-re, és 100/56-ra 2050-re. Hogyha a jelenlegi demográfiai helyzet nem változik, a születésszám csökkenése miatt 2015-re 2,9 millió fővel lesz kisebb létszámú a 3-24 éves korosztály, mint 1995-ben.
Az aktív és a nyugdíjkorúak arányának romlása
inkább gazdasági, mint demográfiai okokra vezethető vissza – igyekszik megnyugtatni az elöregedő társadalom miatt aggódókat Vasile Ghetau , a bukaresti egyetem demográfus professzora.
Az arány azért egyre rosszabb, mert egyre kevesebb az alkalmazott, másrészt politikai okokból indokolatlanul megugrott a korkedvezménnyel nyugdíjazottak száma. A professzor itt az 1990 utáni kormányzatok „munkanélküliséget eltüntető” csodaszerére gondol, mikor tömegesen küldték nyugdíjba a becsődölt állami vállalatok dolgozóinak tízezreit csak azért, hogy ne rontsák tovább a statisztikákat, és elejét vegyék a tömegtüntetéseknek, sztrájkoknak.
Az aktív korúak létszámának csökkentése amúgy általános probléma, tekintve hogy a külföldi nagyberuházók már moststrukturális munkaerő-hiánnyalküszködnek egyes területeken, vagyis nem áll rendelkezésre megfelelően képzett szakmunkás-réteg.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!