Winkler: Szegényesek a területi autonómiás gazdasági elképzelések

>> Sorozatunk első része:Mi kell a székelyföldi autonómiához? Pénz, pénz, pénz >>

>> Második rész:Mi nem árt a székelyföldi autonómiához? Külföldi tőke és know-how >>

Egy laikusnak nem sokat mondanak ezek a mutatók. Mit jelentenek egy RMDSZ-es kereskedelmi miniszter számára?

– Azt, hogy a régiós szintű gazdasági fejlődést a globális folyamatok kontextusában kell áttekinteni, ez pedig azt mutatja, hogy az együttműködés és a kapcsolatok fejlesztése – ezekre lehet gazdaságilag jövőt építeni.

A nyitás, a különféle határok lebontása tud gazdasági körforgást, ezáltal jólétet megvalósítani. Ez érvényes a kereskedelemben, érvényes a regionális fejlesztésben, érvényes az olyanfajta törekvések számára is, amelyek egy autonóm közösségnek gazdasági jólétet biztosíthatnak. Magyarán szólva,

nem hiszem, hogy Románia bármely régiójának

a legfontosabb gondja az lenne, hogy magának megtartsa az őáltala megtermelt gazdasági eredményeket, hanem a legfontosabb az, hogy meg kell kapni azt az információmennyiséget, amellyel az európai folyamatokhoz be lehessen tagolódni.

A decentralizáció nagyon fontos, különösen az elmúlt négy-öt év munkája eredményeképpen nemcsak közigazgatási, hanem gazdasági és pénzügyi, adóügyi decentralizáció is hatékonyan haladt. Egy csomó feladatot még el kell végezni ezen a téren, ezeket a folyamatokat viszont az önkormányzatok és a helyi intézmények megfelelő teljesítménynövelésével párhuzamosan lehet folytatni.

Tehát a székely megyék rossz gazdasági helyzetére egyfajta nyitás a megoldás?

– Nem egyfajta nyitás, hanem a nyitás maga. A székely megyék hátrányos és rossz gazdasági helyzetének történelmi okai vannak, külön elemzések témája lehetne, hogy mi történt és mi miatt van most akkora behozni való hátrány.

A hátrány behozását az előbb említett nyitásban látom, abban, hogy európai pénzeket és külföldi tőkét kell behozni, és mindezekhez a kooperációs, az információáramoltatási, -hasznosítási mechanizmusokat kell felépíteni. Szükséges egy jövőkép, amelyet nevezhetünk gazdasági stratégiának is, ez a jövőkép pedig a glokalizáció: . A globális gazdasági életben a lokális gazdasági értékeket föl kell használni, ezt az elzárkózás gondolatával nem lehet megtenni.

Több autonómiaszakértő azon a véleményen van, hogy a gazdasági felemelkedéshez az autonómia a legfőbb eszköz. Ön mit gondol erről?

– Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk egy autonóm régiót adminisztrálni, nem elég, hogy az adók helyben maradásáról vagy a csúnya központ elnyomó intézkedéseiről siránkozzunk, ezt sérelmezzük folytonosan.

Az autonóm közösségnek elsősorban nagyon jól felkészült szakértők kellenek, felelős, jól felkészült önkormányzatra van szüksége, hogy a megszaporodott jogköröket felhasználhassuk. Ha a maihoz képest több jogkört képzelünk el, akkor feltétlenül a maihoz képest több szakértelmet és felelősséget is feltételeznünk kell.

Ha a székelyföldi gazdaságról esik szó, nem szabad elfelejteni a mutatók mögötti valóságot, a fekete- és szürkegazdaságot, a külföldi munkából származók jövedelmét. Mennyire befolyásoló tényezők ezek?

– Bizonyos mértékben nyilván azok. 2,5 millió ember dolgozik Romániából külföldön. Van felmérés arról is, hogy mekkora a szürke- és feketegazdaság mértéke és befolyása, de mindezek gazdasági megközelítése arról szól tulajdonképpen, hogy az autonómia elérése, egy bizonyos autonómiaforma felállítása

magától megoldja a gondokat, vagy sem.

Egy olyan elképzelésnek, amely egy kis nemzetállamot akar egy nagyobb nemzetállamon belül létrehozni, semmi köze a gazdasági felemelkedéshez. Ahhoz olyan gazdasági elképzeléseknek van köze, amelyek kapcsolatrendszerről, a helyi adottságok európai értékesítéséről szólnak.

Szakemberekről, gazdasági, helyzetfelmérést végző kutatóintézetekről kell beszélni, melyek képesek eredményeiket olyan stratégiákba ölteni, melyekkel megoldjuk az infrastrukturális, a környezetvédelmi gondokat – a munkahelyteremtést nem, azt a gazdasági szférának kell megoldania. Sokkal komplikáltabb a helyzet, mintsem azt kijelenteni, hogy a székelyföldi nagyvállalatok egy része Bukarestben adózik.

Ezt is megszüntetjük holnaptól vagy holnaputántól, úgy látom, nagyon sok decentralizációs lépés történt az utóbbi időben. Folytatni kell, de ha ez bezárkózást jelent, akkor annak nincs gazdasági eredménye.

Ön szerint a területi autonómia bezárkózás?

– Nem. Az mondom, a területi autonómiával kapcsolatos gazdasági elképzeléseket szegénynek és fantáziátlannak ismerem. Hiszen – eddig legalábbis – nem jutott tudomásomra más, csak az arról való cikkezés, hogy a központosítás a gazdasági lemaradás fontos oka, és ennek megszüntetése automatikusan gazdasági fellendülést hoz.

Én ezt kérdőjelezem meg, hogy maga az autonómia elérése – pontosítsunk: a területi autonómia elérése – nem a gazdasági gondok megoldásának a forrása. A gazdasági felemelkedésről más feltételrendszerben érdemes gondolkodni:

a területi autonómia keretet biztosíthat a gazdasági felemelkedésnek,

amennyiben bizonyos feltételrendszer teljesít a régió az autonómiatörekvésekkel párhuzamosan. Azt a nézetet nem fogadom el, amely szerint a területi autonómia automatikus feltétele a székely fellendülésnek. Azt állítom, a gazdasági helyzet javításának feltételei vannak, azt állítom, hogy az autonómia nem eredményez önmagában fellendülést, mert ennek mechanizmusai mások.

Ezek a mechanizmusok részben már léteznek, ezt viszont a létező szervezési, döntési hatáskör nem használja ki, sem Székelyföldön, sem Erdélyben, sem egész Romániában. Káros az az álláspont, amely szerint a gazdasági lemaradásnak csakis külső okai vannak. Szerintem a teljes és reális helyzetfelmérés, a stratégiák kialakítása és az adott lehetőségek azonnali kihasználása, párhuzamosan az autonómiatörekvések korszerű gazdasági megalapozásával vezethetnek eredményre a globális gazdasági versenyben.