Egy kiló kenyérért Londonban 5, Bukarestben 31 percet kell dolgozni
2006. augusztus 25. – 17:46
frissítve
Egy fővárosi átlag-lakás drágább, mint egy brüsszeli, vásárlóerő tekintetében pedig a toplista alján landoltunk. És mi a helyzet a Big Mac index -szel?
Az Union Bank of Switzerland (UBS) 122 termék és szolgáltatás árát mérte össze közelmúltban kiadott jelentésében, számításba véve 14 különféle szakmával megkereshető átlagjövedelmet a világ 71 nagyvárosában. Az egyik cél: a vásárlóerő-paritás ( Purchasing Power Parity ) meghatározása. Ennek az indexnek a segítségével lehet megtudni, hogy az egyes valuták árfolyama egyensúlyban van-e, esetleg alul- vagy felülértékelt. Kiderült, hogy a lej úgy a dollárhoz, mind az euróhoz képest alulértékelt. A forintra ugyanez érvényes, az euró viszont a dollárhoz képest van felülértékelve.
Big Mac index
Az UBS felméréséhez némiképp hasonló az The Economist gazdasági folyóirat 1986-ban bevezetett Big Mac index -e: az amerikai kapitalizmus egyik szimbólumának számító szendvics világszerte kapható, és népszerûsége miatt figyeltek fel rá a közgazdászok: ugyanis kevés termék van, ami ennyire elterjedt.
[*[image tkod="17919"> A dolog háttere a vásárlóerõ-paritás ( Purchasing Power Parity , PPP) elmélete, ennek egy játékos szemléltetõje a Big Mac-index. Két ország Big Mac-indexét úgy lehet kiszámolni, hogy az egyik országbeli burger-árat elosztják a másik országbeli árral. Ezt az értéket aztán a valuta-árfolyammal hasonlítják össze: két valuta árfolyama akkor van egyensúlyban, ha a Big Mac-árak az adott árfolyam mellett megegyeznek.
Ha a valuta alulértékelt, akkor hosszú távon az adott árfolyam csökkenésére kell számítani. Ha viszont a valuta felülértékelt, akkor borítékolhatjuk az árfolyam csökkenését. Sokan viccesnek tartják a gazdasági folyamatok ilyetén megközelítését, de közgazdászok ennél sokkal bonyolultabb számításokkal megközelítõleg azonos eredményre szoktak jutni.
Hogyha arra vagyunk kíváncsiak, a Földnek milyen szegletében ki mennyire él jól, a fizetések összehasonlításának nem sok értelme van: a kérdés, hogy abból mennyit lehet vásárolni. Vásárlóerő tekintetében egy nyugat-európai munkás mintegy tizenháromszor tudja megvenni az UBS által összeállított fogyasztói kosarat; kelet-európai vagy egy dél-amerikai kollégája, ha közepes fizetéssel rendelkezik, csak évi öt alkalommal tudja megvenni ugyanezt.
Persze a fogyasztói kosár ára is változik világszerte: míg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában ez átlagosan 2300 dollárba kerül, Kelet-Európában és Afrikában ez akár 40%-kal olcsóbb. A magas fizetések miatt Nyugaton főleg a munkaerő-igényes termékek kerülnek sokba, fejlődő országokban az elektronikai cikkek drágábbak.
Bukarest: gyenge vásárlóerő, drága lakbérek
Igazolódni látszik az az elméleti feltevés is, miszerint a világszerte forgalmazott termékek közt kisebb kell legyen az árfluktuáció, mint a helyi szolgáltatások (például taxi vagy hajnyírás) közt. Kiderült, hogy a közszállításban a legolcsóbb Dél-Amerika és Kelet-Európa, a legdrágább pedig Nyugat-Európa – az árkülönbség akár 70%-os. Elektronikai cikkek közt az árkülönbség csak 23%.
A kelet-európai, ázsiai és dél-amerikai régiók gazdasága gyorsan növekszik. A gazdasági növekedés a produktivitás növekedését jelenti, és ennek a munkások bérében is tükröződnie kellene. Ehelyett azonban úgy tűnik, a nyugati, magas végzettségű munkaerő élvezte az utóbbi három év erős világgazdasági növekedésének gyümölcseit – állítja az UBS.
A fejlődő országokban egyre több a szakképesítést igénylő állás, a kínálat azonban ezt simán kielégíti, így a bérnövekedés egyelőre elmarad. Bukarest az 58. helyen végzett a 71 várost rangsoroló vásárlóerő-toplistán; Budapest a 49. helyezett.
Hogyha azonban a lakásköltségeket hasonlítjuk össze, akkor Bukarest az élbolyban végez: egy átlagos lakás bérleti díja 670 dollár havonta. Ez az ár még a borsos fővárosi lakbéreket ismerve is soknak tűnik, de hogyha elfogadjuk ezt, akkor ki lehet jelenteni, hogy Bukarestben drágább lakni, mint Brüsszelben (600), Budapesten (410), Hong Kongban (610) és Lyonban (630).
Igaz, a bukaresti drágaság relatív: New Yorkban például 2500 dollár az albérlet. Az albérlőknek Bangkokban (270), Bogotában (240), Buenos Airesben (230), Manilában (180) van jó dolguk – legalábbis papírforma szerint.
Egy kiló kenyérért Londonban 5 percet kell dolgozni, Bangkokban 49 percet
Hogyha feltételezzük, hogy egy Big Mac , illetve egy kiló rizs vagy kenyér ára ugyanannyi világszerte, akkor kiszámolhatjuk, a Föld melyik táján kinek mennyit kell dolgozni ahhoz, hogy megvásárolassa ezeket. Világszinten átlagosan 35 perc alatt lehet megkeresni egy Big Macre valót; egy kiló kenyér, illetve rizs 22, illetve 16 perc munkát feltételez.
Azonban míg Londonban 5 perc alatt lehet megkeresni egy kiló kenyér árát, Bukarestben 31 percet kell dolgozni ezért, Bangkokban pedig 49 percet. Zürichben 15 perc munka után már be lehet állni a sorba egy Big Macért – Szófiában 69 percig kell gürizni ugyanezért. Egy aucklandi 5 perc alatt keresi meg a kiló rizsre valót – Pekingben 39 percig kell dolgozni a mindennapi betevőért.
Ahol van McDonald's, ott nincs háború
Thomas L. Friedman külpolitikai szakíró, a The New York Times publicistája a The Lexus and the Olive Tree könyvében fejtette ki azt az elméletét, miszerint sosem visel háborút egymással két olyan ország, ahol egyaránt jelen van a McDonald's. Mindennek alapjául az a megfigyelés szolgál, hogy az étteremlánc – néhány kivételtõl eltekintve – relatív stabil gazdasággal rendelkezõ országokban nyit éttermeket.
A Golden Arches Theory of Conflict Prevention nevû elméletet aztán a Dell Theory váltotta fel, melyben a Pulitzer-díjas újságíró kijelenti, hogy sosem fog háborút viselni egymás ellen két olyan ország, mely része egy olyan globális hálózatnak, mint a Dell számítógép-gyártó. A fejlõdõ nemzetek ugyanis részesedést akarnak a számukra is elérhetõvé váló globális munkaerõ-piacból, és ezért nem fogják zavargásokkal elûzni a stabil és elõrelátható gazdasági környezetet kedvelõ multinacionális cégeket.
Az elmélet kritikusai szerint kérdés, hogy a szerzõ mit ért háború alatt: az 1989-es panamai invázió, Szerbia NATO általi 1999-es bombázása vagy pedig a Kasmír miatti indiai-pakisztáni villongások nem írhatók le a klasszikus háború fogalmaival.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!