Pótköltségvetést , egységes áfát 20%-kal, fenntartható költségvetést: Bokros Lajos reform-boomról szóló előadásával tágítottuk a fejünk.
– A sétálás is része az egyetemi oktatásnak – kezdte a katedrát megkerülve kolozsvári előadását Dr. Bokros Lajos , aki a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán tart vendégtanárként órákat. Majd a sajtóban beharangozott témát – Gazdaságpolitikák elemzése – a konzervatív és liberális felfogás közötti különbség – félretéve népes hallgatóság előtt gyakorlati bemutatót tartott a
magyarországi alternatívákról választások után.
– A mostani az utolsó történelmi esélye az újjáalakuló Gyurcsány-kormánynak – indít a katedrának lazán nekidőlő professzor. Mint mondja, gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, hogy Magyarország versenyképességének relatív csökkenését meg lehessen állítani.
Ennek érdekében szerkezeti reformra van szükség, mert különben időben még jobban kitolódik a volt szocialista országok közösen, hőn áhított célja, a felzárkózás a nyugati életformához. Bokros emékeztet arra, hogy Magyarország a rendszerváltás első nyolc évében élenjáró reformország volt, többek között azért, mert már 1987-ben kétszintű bankrendszert és 1988-ban személyi jövedelem-, illetve hozzáadottérték-adót (áfa, VAT ) vezetett be.
Ennek köszönhetően a vezető országok egyike lett, ha például az egy főre eső külfödi tőkevonzást nézzük. A privatizáció is viszonylag hamar lezajlott – itt Bokros két különösen nehezen magánosítható szektort, a közüzemeket és a pénzintézeteket emelte ki.
Kiindulópont
Az elõadás alapját az a közös újságcikk képezi, amely pénteken jelent meg az Élet és Irodalom hetilap 17. számában. A cikk szerzõtriója: Bauer Tamás , volt SZDSZ-képviselõ, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének fõmunkatársa, Bokros Lajos , volt pénzügyminiszter, a Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, Csillag István volt gazdasági miniszter és Mihályi Péter , a Medgyessy-kabinet volt helyettes pénzügyi államtitkára, szintén a CEU oktatója. Az elemzésrõl összefoglaló itt olvasható.
– Ám 2000 óta mintha megállt volna az idő, a kormányok
pártállásra és vallásra való tekintet nélkül nem léptek előre. Ezzel ellentétes pályát járt be például Szlovákia, mely 1998-ig Meciar uralma miatt páriaországnak nézett ki, majd a Dzurinda-kormányok alatt néhány szempontból élenjáró reformország lett. Egyedül itt kezdtek bele az egészségügy – vagy kedvenc kifejezésével a gyógyítás – érdembeli reformjába az exszocialista országok közül, dicséri meg az eminens tanulót Bokros.
Magyarországon viszont az állami szféra egyre romló minőségű közjavakat állít elő, melyhez a tehetősebb és a szegényebb társadalmi rétegek ráadásul nem is férhetnek egyenlő módon hozzá – magyarázza.
- Két évvel ezelőtt még úgy gondoltuk, elég volna
csak újrabeindítani a reformokat, de ez ma már nem így van. Lengyelországot leszámítíva Magyarország produkálja a leglassabb növekedést a hét új EU-tagállam közül. Ennek oka az ikerdeficit , vagyis az állami költségvetés és a folyó fizetési mérleg (ffm) egyenként is súlyos, a bruttó hazai termék (GDP) 8-8%-ára rúgó mértéke.
Az export és az import különbsége, a folyó fizetési mérleg hiánya külön esetleg még nagyobb mértékben is fenntartható. Erre példa a Baltikum, ahol a három ország 10% körüli ffm-hiánnyal is kínai szintű gazdasági növekedést produkál. Ennek oka, hogy ezekbe az országokba rendkívül sok külföldi működőtőke áramlik be, és ez nem az állam adósságát növeli, hanem a vállalatokhoz megy. A vállalatoknál jobb motorja nincs a gazdaságnak, mondja Borkros, és a hallgatóság szorgalmasan jegyzetel.
Magyarország viszont az államháztartási hiányt
a vállalatokkal versenyezve külföldi hitelekből fedezi, ezzel elszívja a vállalkozások elől a kedvező kölcsönöket, és ez a rendszer mesterségesen magasan tartja a jegybanki alapkamatot. Erre azért van szükség, mert a kincstárjegyek külföldi vásárlói elvárják, hogy az állam fizessen „kockázati prémiumot” azért, mert magyar állampapírba fektetnek be. Ezért kell a Magyar Nemzeti Banknak 6%-on tartania az alapkamatot, pedig az infáció csak 2%.
Kérdés, hogy a hitelezők meddig hajlandók ezt a hiányt finanszírozni, merthogy az ikerdeficit sosem tartható fent. A megoldás: államháztartási reform és rövidlejáratú gazdaságpolitikai fordulat,
vagyis az új kormány nyújtson be pótköltségvetést,
mert az eddigi máris megbukott. Bokros küön szólt arról, hogy mind a négy hitelminősítő multi leminősítette a magyar befektetéseket, ez pedig akár önbeteljesítő próféciaként is működhet. Jelenleg ugyan nincs csődhelyzet, mint 1995-ben, utalt viharos pénzügyminiszterségére, de épp eléggé rossz a helyzet – mondta.
Keynes ellen: a fogyasztás fûtötte növekedés kritikája
A lakossági fogyasztás és az állami túlköltekezés csak három szigorú feltétel fennállása esetén eredményez gazdasági növekedést. John Maynard Keynes birti közgazdász (1883 – 1946) elgondolása csak akkor mûködik, ha egy ország gazdasága zárt, kihasználatlan kapacitásokkal rendelkezik, és ekkor is csak rövid távon. Az elgondolás a 30-as évek világgazdasági válságában releváns volt, de nem a végletesen nyitott gazdaságú Magyarországon, ahol az export a húzóerõ – kritizálta a 2000 utáni kormányok és a „nép okos gyülekezete, az országgyûlés” lépéseit Bokros.
A reformok kritikus tömegére van szükség,
azaz a 8%-os hiány megfelezésére még az idén. Ez rövidlejáratú kereslet-korlátozást, nadrágszíj-megszorítást jelent, mert különben a hitelre alapozott, fenntarthatatlan jóléti növekedés árát az unokák is fizetni fogják, hangoztatja Bokros Lajos. Egyre mélyül a csend a teremben. Az exszocialista országok többségében amúgy is demográfiai válság van, ha tehát a következő generációkat tovább terheljük, az önmagában is növekedés-ellenes.
Figyelni kell arra is, hogy a szomszédok mit csinának. Szlovákia 19, Románia 16%-os adókulcsot vezetett be. Noha nem ez határozza meg önmagában egy ország versenyképességét, mégis szempont egy olyan világban, melyben a nemzeti adóalapok elolvadnak, és az államot kivéve minden gazdasági szereplő, a tőke, a vállalatok és az emberek egyaránt mozognak.
A költségvetést kell fenntartható növekedési pályára
állítani, az egyes részterületek magatartásmintáinak megváltoztatásával. Bokros szerint a reformok fontossági sorrendje a következő: oktatás, egészségügy, a nyugdíjreform befejezése, közigazgatás, önkormányzatok. Majd ezután az adóreform következik, és fontos az összehangolás – magyarázza.
Az államháztartás terjedelmét csökkenteni kell, mert Magyarország most svédországi mértékben szívja el és osztja vissza a pénzeket, miközben a termelékenység, hatékonyság, illetve az adófizetési képesség és hajlandóság nem éri el a svéd mértéket.
Ami Romániát illeti, nem érdemtelenül, hanem
a reformok minimumának teljesítése miatt kerül be az EU-ba. 2000 óta fenntartható növekedés és egyre fékeződő infláció jellemzi a román gazdaságot. Hallgatói kérdésre válaszolva a lakosság hitelre történő fogyasztását sem tartja olyan súlyosnak, mert a költségvetési hiány csekély, nincs túlköltekezés.
Ami az egykulcsos jövedelem- és profitadót illeti, ez nem csodaszer. Magyarországon inkább az egykulcsos áfát tartaná üdvösnek Bokros, mert jelenleg 0, 5, 15 és 20%-os kulcs van érvényben. Az egységes áfa előnye, hogy ezt lehet a legnehezebben kikerülni.
– Mikor 2002-ben a horvát kormány tanácsadója voltam, ott 22% volt az áfa, de számos alapélelmiszer 0%-os áfájú volt, például a kenyér. Így mikor egy adóellenőr kiment egy pékséghez, azt látta, hogy kiflit senki sem ad el, kizárólag kenyeret, de azt óriási mennyiségben. Az egységes áfa nem nyitja meg azt az eldönthetetlen vitát, hogy melyik termék hasznosabb társadalmilag, tehát melyik kapjon kisebb adókulcsot. Az áfa Magyarországon most
egységesen 20%-kal lenne hatásos.
– Az adórendszernek egyetlen feladata szép adóbevételeket előállítani. A szociálpolitikát ki kell venni a rendszerből, mert automatikusan a többletjövedeműeket hozza előnybe. Bokros példája a 100 milliárd forintra rúgó gázár-támogatás Magyarországon: ez annak előnyös, akinek nagy háza, netán úszómedencéje van.
A hajléktalan ritkán fűt gázzal – nyugtázza bajusza alatt somolyogva a poén hatását Bokros Lajos, aki szerint ha további privatizáció szükséges, akkor a Magyar Villamosművek és a Posta magánosításán kell komolyan elgondolkozni. Ez utóbbi esetében két év múlva EU-előírás a piacnyitás, tehát addig érdemes eladni, míg van értéke.
A Bokros-csomag a legvégén, egy kissé betintázott
idősebb hallgató kérésére kerül terítékre. Az előadó kissé zavartan jegyezget egy névjegyre, miközben arról beszél, hogy az intézkedéscsomag már történelem. Hasonlót most nem szükséges és nem is lehet bevezetni, mert akkor egyértelmű csődhelyzet volt, most meg nem. – 1995 március 1-én, mikor átvettem a minisztériumot, nem tudtuk, áprilisban miből fizetjük például az orvosok, ápolók bérét.
Az akkori csomag három pillére a bevételnövelés, a kiadáscsökkentés és a szakszervezetekkel való megállapodás végén erős, 11-16%-os reálbér-csökkenés volt. – Most nem kell visszavenni a reálbéreket, mert a költségvetésben ötszázezer olyan tétel van, amit vissza lehet fogni – zár az előadó, aki kétszer is tapsot kap a végén.
Lengyel László: Don Luis (vázlat Bokros Lajosról és a csomagról)
„Bokros Lajos nem annyira programjával, mint inkább szimbolikus fellépésével figyelmeztetett arra, hogy össze kell egyeztetnünk illúzióinkat a valósággal. Vesztettünk. (...) 1995 elején csak azt a hírt hozta, amit titkon sejtettünk: nem elég politikai elitünket lecserélni, nem elég gazdasági intézményeinket változtatni, hanem egész életünk, életformánk – óvodánk, iskolánk, kórházunk, hivatalaink, börtöneink –, magán- és közfogyasztásunk átalakításához kellene hozzákezdenünk. Közölte mindezt a maga rideg, technokrata stílusában. Fejünkre olvasta életforma-prédikátor nevelõtisztként.
Kierõszakolta az egyensúlyt. Ez jó. Nem csinált ésszerû, átlátható és tartósan megbízható, közteherviselõ adórendszert. Ez rossz. Ráébresztett, hogy végig kell gondolni a közszolgálati szférát. Ez jó. Nem csinált egyetlen komoly államháztartási reformtervezetet sem. Ez rossz. A terven felüli privatizációs bevételeket bevitte az államadósság csökkentésébe. Ez jó. Nem volt elképzelés a privatizáció utáni korszakra. Ez rossz. Reformot és kimozdulást akart a holtpontról. Ez jó. Állami és centralizált levezénylést, központi népnevelést csinált. Ez rossz. Bebizonyította, hogy a kormányzati, az érdekegyeztetõ munkát össze kellene és össze lehetne hangolni. Ez jó. Képtelen volt a kormányzati és az érdekegyeztetõ munka összehangolására. Ez rossz. (…)
Ismét egy reformer, aki nem bennünk, hanem önmagában és a hatalom mindenhatóságában bízott. Értem én: nem vagyunk mi jó nép, nincsenek képzett szakmáink, gyászosan önérdekûen viselkedünk. Mégis, leválthatatlanul, mi vagyunk itt. (…) Talán nem az õ hibája, hanem áldozatkész elõdeié, ha azt mondjuk: kevesebb áldozatot kérünk, s több együttérzést velünk, barátom. E században kevés nála tehetségesebb ember ült a pénzügyminiszteri székben. S alig van olyan, aki ennyire a képességei alatt teljesített, mint õ. Nem másokkal szemben, hanem önmagával, saját fékezhetetlen, öntörvényû természetével szemben vallott kudarcot.” (in: Lengyel László: Kis magyar bestiárium. Helikon Kiadó, 2001)
„Don Luis köpött a népszerûségre, nem érdekelte más, csak amit az ország érdekének gondolt. Senki kedvéért nem mondott mást, mint aminek igazában hitt. Nem félt se Istentõl, se embertõl, csak attól, hogy hazugságon kapják. Az ember évekig építi magát, s öt perc elég, hogy lerombolja – mondogatja. Manapság emberek évekig hazudoznak, alakoskodnak, hogy öt percig a hatalom színpadán megjelenhessenek.” (Lengyel László: Hûség és merészség. Népszabadság, 2005 március 19.)
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!