Vita: azoknak a vállalatoknak lesz nehéz, melyek nem elég nagyok vagy nem elég kicsik

Az idén te vagy az Euréka elnöke. Az utóbbi hónapokban egyre többet hallani az Eurékáról, a kolozsvári magyar üzletemberek civil szervezetéről. Ez mennyiben tudatos és mennyiben véletlen?

Vita László: – Az Eurékában sokfélék vagyunk, ritkán sikerül összehozni, hogy minden ülésen mindenki ott lehessen. Lassan az Eurékában túljutottunk azon, hogy mindenki jött a saját ötletével. Mostmár jobban összért, hogyan akarunk megnyilvánulni, már tudatosabban lépünk fel.

Mi a következő olyan Euréka-akció, amiről hallani fogunk?

– Júniusban szervezünk egy üzletember-bált, ami nem jótékonysági rendezvény lesz, ahogy a korábbi hanem egy találkozási, megismerkedési lehetőség. A keret tágabb, mint a jótékonysági bálunk esetében volt, itt a cél az, hogy azokkal is eltölthessünk egy kellemes estét, akik elsősorban a helyszűke miatt nem fértek be a korábbi rendezvényre.

Minthogy nagyobb volt az érdeklődés, mint ahány meghívót el tudtatok adni?

– Pontosan.

A sajtóban megjelent egy politikai támadás ellenetek, hogy tudniillik egy gazdasági-politikai érdekcsoport cseperedik az Euréka által Kolozsváron. Nem reagáltatok rá. Miért?

– Nem lett volna sok értelme. Ha tagjaink közül többen részt kívánnak venni a politikai életben, és menedzseri képességeikkel akarják kivenni a részüket a város fejlesztésében, ez nem szorul magyarázatra. Bennünket a gazdaság érdekel, nem a politika.

Az Euréka egy gazdasági érdekcsoport? Azért jött létre, mert egy üzleti kör vagytok?

– Nem, az Euréka egy baráti társaság. Igaz, többnyire üzletembereké, de inkább a közös gondok, nehézségek fűztek össze. Nincs közösen működő üzletünk.

Beszéljünk rólad. Néhány év alatt egy többmillió dolláros vállalkozást hoztál össze. Hogy indult a Vitacom?

– Gyakorlatilag tőke nélkül indultam. Az elektronikán belül egy nagyon szűk sávra összpontosítottam, a tőkehiány miatt egy szűk szegmensben próbáltam maximálisan jelen lenni. Szerintem ugyanis jobb egy kis szegmensre összpontosítani, mintsem szétszóródjon a figyelem és a tőke. Aztán fokozatosan tágítottuk a tevékenységi körön.

Melyik volt igazán nehéz időszak?

– A Caritas idejében (a Ioan Stoica-féle pilótajáték 1991-94 között működött Kolozsváron, mintegy 400 ezer ember körülbelül egymilliárd dollárt ölt bele – szerk. megj.) , minthogy akkoriban senkinek nem kellettek cserealkatrészek, mert mindenki vadonatúj gépeket vásárolt. Az egy nehéz időszak volt, nagy volt az infláció, ami minimalizálta a megtermelt profitot. Aztán 1997-ben volt egy nagy váltás, ami nem csak nekünk, hanem a teljes romániai gazdaságnak kedvezett, ekkor lendültünk fel igazából.

Mi az, ami motivál? A pénz?

– Azt hiszem, már túl vagyok azon, hogy a pénz miatt csináljam. Olyan célokat értünk el, amelyekről ugyan álmodoztam, de nem is mertem kimondani, nehogy kinevessenek.

Nagy a felelősség is, most már több mint száz család függ tőlünk, illetve mi is tőlük függünk, nem állíthatjuk le a hatalmas motorokat. Ebből következően egyértelmű, hogy nőni kell addig, amíg a piac megengedi.

Elégedett vagy?

– Elégedett vagyok, miután megvalósítok valamit, de rögtön utána, amikor jön a következő cél. És amíg el nem érem, elégedetlen vagyok.

Számszerűen hány döntést hozol egy nap?

– Már nem annyit, mint korábban, hiszen a cégnél több embernek van döntési joga. Fejlesztés és stratégia – főleg ezeken a területeken hozok döntéseket.

Az tartják rólad, hogy precíz vagy, ami azzal jár, hogy nagyon megköveteled a pontosságot.

– Ez volt az első, amit németországi útjaim során megtanultam. Szeretem a precíz munkát és a pontosságot, láttam, hogy ez milyen jelentős motorja a gazdasági fejlődésnek. Az első élményem az volt, hogy amikor lekéstem egy németországi tárgyalásról – akkoriban 10-12 órákat kellett várni a határon, – a partnerem az órájára mutatott és azt mondta, ha legközelebb is kések, nem szolgál ki.

Mivel motiválod az embereid? Úgy értem, a pénzen kívül?

– A pénz egy aritmetikai kérdés, könnyen összemérhető. Az már egy szintet jelent, hogy a munkatársaid számára más, absztraktabb dolog is fontossá válik. Ez az ingatlan, a logisztikai bázis egy fontos eredménye a Vitacom történetének, az itt biztosított munkakörnyezet, úgy tapasztaltam, már önmagában is motiváló számukra.

Ezen kívül természetesen minden modern motivációs eszközzel élünk, például a rendszeres és magas szintű képzésekkel. Az, hogy egy dinamikus, fiatal környezetben dolgozunk, egymagában is egy komoly motivációnak számít. Mi a jövőnket építjük.

Az elektronika után az ingatlanfejlesztésbe is beszálltál. Miért?

– Mert előállt az a helyzet, hogy jelentősebb tőkét tudtam kivonni a Vitacomból, amely közben elég tőkeerőssé vált, és ezt be tudtam fektetni egy másik üzletágban. Kis, három-négy fős családoknak kitalált kertes házakat építünk.

Az elképzelés itt nem a profitmaximalizálás volt, hanem az, hogy olyan házakat építsünk, amilyeket magunknak szeretnénk. Nem bírtam elviselni, hogy kinézek az irodaablakomon, látom, mindenhol építkeznek, én meg ülök karbatett kézzel, és nem veszek részt ebben.

Mi következik?

– A projekt júniusban zárul, utána lesz egy jelentősebb házon belüli lépés, de egy partner bevonásával az ingatlanok területén is vannak terveim.

Véleményed szerint kik számára a legkritikusabb az EU-integráció?

– Nem vagyunk felkészülve, nem 100 méterre vagyunk az EU-tól, hanem jóval távolabb. Magyarország, Szlovákia vagy Csehország sem volt felkészülve, de azért helyzet nem katasztrofális. Ha 2008-ban történne a csatlakozás, nem sokat oldana meg 2007-hez képest, mert a helyzet ahhoz hasonlítható, hogy a diák is mindig az utolsó pillanatban, a szesszióban készül csak igazán.

A magyarországi üzletemberekkel való beszélgetéseimből az derült ki számomra, hogy az infrastruktúra és a tőkeerő a nagyon fontos.

Melyik az a szegmens, amelyet leginkább veszélybe sodorhat az integráció?

– Nem is szegmensről beszélnék, hanem vállalatméretről. Azoknak a vállalkozásoknak lesz kritikus az elkövetkező időszak, amelyek nem elég nagyok, vagy nem elég kicsik. Ezt körülbelül a 3-8 millió dolláros üzleti forgalommal bíró vállalkozásokra értem.

Hiába ugyanis a nagy üzleti forgalom, ha nem társul fokozott tőkeerővel. Mert egyre több multi tör majd be a piacra, akik hatalmas tőkeerejükkel bármit megengedhetnek majd maguknak. Nem feltétlenül tűnnek majd el ezek a vállalkozások, de nehéz lesz nekik a csatlakozás utáni első pár év.

A Vitacom tavalyi üzleti forgalma is meghaladta a 7 millió eurót. Hogyan készülnek a csatlakozásra? Mivel biztosítják a piacon való megmaradást?

– Szerintem három lényeges feltételt kell teljesítenie egy cégnek, hogy megmaradjon. Megfelelő infrastrukturális feltételeket kell biztosítania – ezt mi elértük, amikor elkészült ez az épület, amelyben jelenleg működünk.

A másik fontos feltétel, mint már említettem, a tőkeerő, s ezt is sikerült elérnünk. A harmadik feltétel egy európai gondolkodású humánerőforrás. Ezen a téren is jó irányba haladunk és a jelenlegi humánerőforrást rendszeres képzéssel fejlesztjük. A Vitacom Románia legtőkeerősebb vállalkozása azon a kereskedelmi ágon belül, amelyikben működik. Ettől függetlenül még van munka minden téren.