„A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes-politikai kapcsolatokra épül.”
A kisebbségpolitika és az EU-s fejlesztési forrásai terén egyaránt járatos magyarországi szakértő vitaanyagot írt a határon túli támogatáspolitikáról. Ezt ma tárgyalta a szakma Kolozsváron. – Sok éve görgetett probléma, hogy eddig nem sikerült megfelelő formában érvényt szerezni a magyar alkotmány nagylelkű kitételének, miszerint a magyar állam felelősséget érez a határon túliakért. A kedvezménytörvény az egyik legnagyobb lélegzetű próbálkozás, de messze elmarad a várakozások mögött – indított Salat Levente, a BBTE rektorhelyettese.
Kiss Dénes
A pályázati rendszerek az identitásápolást segítik, nem a kisebbségi társadalom funkcionális mûködési problémáinak megoldására törekednek. A költségvetési szervezetek hiánya gazdasági bizonytalansághoz és „képmutatási kényszerhelyzethez” vezet: az intézmények kulturális jellegûeknek tüntetik fel magukat.
A nagy dilemma, hogy mi a tulajdonképpeni cél? A szülőföldön való boldogulás tételét nyíltan kevesen vitatják, de hipotézisként megfogalmazható, hogy ami 1990 óta megvalósult,
az ennek ellenében dolgozott.
– Ezek a pályázati rendszerek olyan identitásszerkezetet termelnek újra, amelyek lehetetlenné teszik a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba, vagyis hogy képes legyen a viszonyát rendezni a román társadalommal.
A magyar identitás kizárólagos állítása a „meg nem hirdetett kiürítés stratégiáját” szolgálja. A romániai magyar közösség nem tudott létrehozni olyan nyilvánosságot, ami önálló volna: van, akinek a nap Budapesten kél és nyugszik, és van, akinek Bukarestben – a kettő között pedig nincs semmi.
Támogatáspolitika kihívása: a romániai magyar identitást felértékelni, hogy a nemzetállami logikák ellenében találjon magára – adta elő saját szavaival „tudományos szempontból kifogásolható, de mégis fontos rögeszméit” Salat.
- A romániai magyar intézményrendszer
sajátossága, hogy a nemzetállami intézményekkel analóg intézmények építésére törekszik, az építkezés főleg nonprofit keretek között történik, pedig az intézményrendszer szerepe a költségvetési intézményrendszeréhez lenne hasonló – magyarázta Kiss Dénes szociológus.
Erdélyben a költségvetési intézmények viszonylagosan kis számát az egyházi támogatás ellensúlyozza, de ha egy településen a magyarok részaránya 20% alatti, ott az egyház sem képes ellátni intézményfenntartó szerepét.
Az adatok szerint Erdélyben a komplex tevékenységű szervezetek vannak túlsúlyban – szám szerint 682 darab –, az ő esetükben nem mindig tudni, mi a fő iránya a tevékenységnek. A cél az, hogy a szervezetet sokféleképpen
Salat Levente
A pályázati rendszert leválasztani a politikai klientúra-építés kényszerpályájáról rettenetesen nehéz, mert a a politika a forráselosztásról szól. A kérdés, hogy az anyaországi támogatási rendszerbe hogy lehet beépíteni az EU-pályázatok technikáit, de elkerüli a túlbürokratizáltságot?
„el lehessen adni”
– számolt be kutatási eredményeinek tanulságairól a szociológus. Ez annak a felmérésnek az egyik tanulsága, mely a kárpát-medencei kulturális intézményeket kutatta. – Nem biztos, hogy az erdélyi szervezetek kizárólag magyarországi támogatóktól függenének. Amikor erre kérdeztünk rá, az intézmények a leggyakrabban az erdélyi egyéni adományozókat említették – számolt be eredményeiről a szociológus.
- Fényévnyi a távolság
az EU-s támogatási módszertan és a magyarországi minisztériumi pályázati rendszerek között – kezdte szakmai javaslatának bemutatását Horváth Tamás és Ríz Ádám.
A szakértők szerint a legfontosabb a támogatáspolitikát fejlesztéspolitikává alakítani. A forrásokat összekapcsolt módon, az EU-s és magyarországi források lehetséges együttes hatását, vagyis szinergiáját figyelembe véve lenne szükséges hasznosítani.
– A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes-politikai kapcsolatokra épül, nincs mögötte objektív szempontrendszer. A „magyarországi könnyű pénz” nem ösztönöz fejlesztési logikára, ráadásul a civil szférában antimodern,
archaikus szerkezeteket konzervál
– hangzott el. Az EU-s pályázati rendszerek mintájára a célokat számszerűsíteni kell, hogy az ellenőrzés során össze lehessen vetni a végeredményt az eredeti elképzeléssel.
A cél: a határon túli magyarok támogatására szánt költségvetési forrásokat a régiós szempontrendszert figyelembe véve fejlesztési logikára átalakítani. Most még hozzá lehet nyúlni a fejlesztési tervekhez, mert 2007-ben kezdődik az EU-ban az új tervezési ciklus. Fontos lenne, hogy a régiós fejlesztési tervek szakmai konszenzussal, statisztikai adatokkal alátámasztott helyzetelemzés alapján, a problémákat összefogva készüljenek el.
Tibád Zoltán, az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának titkára
A támogatáspolitika paternalista kifejezés – ezt nemzetpolitikára kéne cserélni. A magyarországi politikai elit még nem tudja, mit is kezdjen a határon túli magyarokkal – ennek tisztázására a jelenlegi helyzetben nem sok esélyt látok. Mindenképp egy nemzeti fejlesztési terv alapján kéne megnézni, a tervben kitûzött célok közül a jelenlegi keretekbõl mi megvalósítható.
A mostani támogatáspolitika minden résbe „befolyatja” a kis összegű pénzeket. ¬- Ez nem hatékony, egyes területeket kéne kiemelten támogatni magyar forrásokból, a többire egyéb megoldást keresni – magyarázta Ríz.
Jelenleg Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervé nek 15 ezer milliárd forintjából 8 ezer milliárdot áll az EU, a többit a magyar állam és a pályázók kell biztosítsák – ez a megoldás valóságos tornádóként elszívja a fejlesztési pénzeket – figyelmeztettek a szakértők. Ha tehát a most készülő országos fejlesztéspolitikai koncepcióba nem kerül be a határon túli magyarság is, akkor nagyon
nehéz lesz támogatásokhoz jutni.
Az EU-kompatibilis pályázati rendszer nem csodaszer, nem old meg mindent, mert alkalmazni csak bizonyos támogatási összeg fölött éri meg. Például az IKA pályázataira – melyek gyakorlatilag mikrotámogatásként működnek – nem érdemes az EU-s pályázati rendszert alkalmazni, de az elszámoltatást itt is szigorítani kéne.
A pályázati lehetőségek mellett kiszámítható normatív működési támogatást kell biztosítani a már bizonyított nonprofit szervezetek számára – emelték ki a szakértők.
______________________
Összegek és lehetőségek
*
Egy átlagos méretű EU projekt: 50-100 millió forint
*
3 ilyen projekt egyenlő a szlovákiai Selye János Egyetem állami támogatásával
*
8 egyenlő az Apáczai Közalapítvány éves támogatásával
*
25 a Sapientia-EMTE éves támogatásával
*
150 a teljes magyarországi költségvetési támogatás összegével
A magyarországi és az erdélyi lakosságszám, továbbá a Magyarországra 2013-ig irányuló EU-támogatás összevetésével kiszámítható, hogy az erdélyiek évi 200 milliárd forint nyi EU-forrásra le het nek jogosultak 2007 után, ha ugyanolyan felkészültek, mint a magyarországi pályázók.
Az erdélyi pályázók tapasztalatszerzésének eszköze lehet, ha a magyarországi pályázati rendszerek EU-konformmá alakulnak át – fejtette ki Horváth Tamás.
Írásunkat Arno Bani felvételeivel illusztráltuk.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!