„A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes-politikai kapcsolatokra épül.”
A kisebbségpolitika és az EU-s fejlesztési forrásai terén egyaránt járatos magyarországi szakértő vitaanyagot írt a határon túli támogatáspolitikáról. Ezt ma tárgyalta a szakma Kolozsváron. – Sok éve görgetett probléma, hogy eddig nem sikerült megfelelő formában érvényt szerezni a magyar alkotmány nagylelkű kitételének, miszerint a magyar állam felelősséget érez a határon túliakért. A kedvezménytörvény az egyik legnagyobb lélegzetű próbálkozás, de messze elmarad a várakozások mögött – indított Salat Levente, a BBTE rektorhelyettese.
Kiss Dénes
A pályázati rendszerek az identitásápolást segítik, nem a kisebbségi társadalom funkcionális mûködési problémáinak megoldására törekednek. A költségvetési szervezetek hiánya gazdasági bizonytalansághoz és „képmutatási kényszerhelyzethez” vezet: az intézmények kulturális jellegûeknek tüntetik fel magukat.
A nagy dilemma, hogy mi a tulajdonképpeni cél? A szülőföldön való boldogulás tételét nyíltan kevesen vitatják, de hipotézisként megfogalmazható, hogy ami 1990 óta megvalósult,
az ennek ellenében dolgozott.
– Ezek a pályázati rendszerek olyan identitásszerkezetet termelnek újra, amelyek lehetetlenné teszik a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba, vagyis hogy képes legyen a viszonyát rendezni a román társadalommal.
A magyar identitás kizárólagos állítása a „meg nem hirdetett kiürítés stratégiáját” szolgálja. A romániai magyar közösség nem tudott létrehozni olyan nyilvánosságot, ami önálló volna: van, akinek a nap Budapesten kél és nyugszik, és van, akinek Bukarestben – a kettő között pedig nincs semmi.
Támogatáspolitika kihívása: a romániai magyar identitást felértékelni, hogy a nemzetállami logikák ellenében találjon magára – adta elő saját szavaival „tudományos szempontból kifogásolható, de mégis fontos rögeszméit” Salat.
- A romániai magyar intézményrendszer
sajátossága, hogy a nemzetállami intézményekkel analóg intézmények építésére törekszik, az építkezés főleg nonprofit keretek között történik, pedig az intézményrendszer szerepe a költségvetési intézményrendszeréhez lenne hasonló – magyarázta Kiss Dénes szociológus.
Erdélyben a költségvetési intézmények viszonylagosan kis számát az egyházi támogatás ellensúlyozza, de ha egy településen a magyarok részaránya 20% alatti, ott az egyház sem képes ellátni intézményfenntartó szerepét.
Az adatok szerint Erdélyben a komplex tevékenységű szervezetek vannak túlsúlyban – szám szerint 682 darab –, az ő esetükben nem mindig tudni, mi a fő iránya a tevékenységnek. A cél az, hogy a szervezetet sokféleképpen
Salat Levente
A pályázati rendszert leválasztani a politikai klientúra-építés kényszerpályájáról rettenetesen nehéz, mert a a politika a forráselosztásról szól. A kérdés, hogy az anyaországi támogatási rendszerbe hogy lehet beépíteni az EU-pályázatok technikáit, de elkerüli a túlbürokratizáltságot?
„el lehessen adni”
– számolt be kutatási eredményeinek tanulságairól a szociológus. Ez annak a felmérésnek az egyik tanulsága, mely a kárpát-medencei kulturális intézményeket kutatta. – Nem biztos, hogy az erdélyi szervezetek kizárólag magyarországi támogatóktól függenének. Amikor erre kérdeztünk rá, az intézmények a leggyakrabban az erdélyi egyéni adományozókat említették – számolt be eredményeiről a szociológus.
- Fényévnyi a távolság
az EU-s támogatási módszertan és a magyarországi minisztériumi pályázati rendszerek között – kezdte szakmai javaslatának bemutatását Horváth Tamás és Ríz Ádám.
A szakértők szerint a legfontosabb a támogatáspolitikát fejlesztéspolitikává alakítani. A forrásokat összekapcsolt módon, az EU-s és magyarországi források lehetséges együttes hatását, vagyis szinergiáját figyelembe véve lenne szükséges hasznosítani.
– A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes-politikai kapcsolatokra épül, nincs mögötte objektív szempontrendszer. A „magyarországi könnyű pénz” nem ösztönöz fejlesztési logikára, ráadásul a civil szférában antimodern,
archaikus szerkezeteket konzervál
– hangzott el. Az EU-s pályázati rendszerek mintájára a célokat számszerűsíteni kell, hogy az ellenőrzés során össze lehessen vetni a végeredményt az eredeti elképzeléssel.
A cél: a határon túli magyarok támogatására szánt költségvetési forrásokat a régiós szempontrendszert figyelembe véve fejlesztési logikára átalakítani. Most még hozzá lehet nyúlni a fejlesztési tervekhez, mert 2007-ben kezdődik az EU-ban az új tervezési ciklus. Fontos lenne, hogy a régiós fejlesztési tervek szakmai konszenzussal, statisztikai adatokkal alátámasztott helyzetelemzés alapján, a problémákat összefogva készüljenek el.
Tibád Zoltán, az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának titkára
A támogatáspolitika paternalista kifejezés – ezt nemzetpolitikára kéne cserélni. A magyarországi politikai elit még nem tudja, mit is kezdjen a határon túli magyarokkal – ennek tisztázására a jelenlegi helyzetben nem sok esélyt látok. Mindenképp egy nemzeti fejlesztési terv alapján kéne megnézni, a tervben kitûzött célok közül a jelenlegi keretekbõl mi megvalósítható.
A mostani támogatáspolitika minden résbe „befolyatja” a kis összegű pénzeket. ¬- Ez nem hatékony, egyes területeket kéne kiemelten támogatni magyar forrásokból, a többire egyéb megoldást keresni – magyarázta Ríz.
Jelenleg Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervé nek 15 ezer milliárd forintjából 8 ezer milliárdot áll az EU, a többit a magyar állam és a pályázók kell biztosítsák – ez a megoldás valóságos tornádóként elszívja a fejlesztési pénzeket – figyelmeztettek a szakértők. Ha tehát a most készülő országos fejlesztéspolitikai koncepcióba nem kerül be a határon túli magyarság is, akkor nagyon
nehéz lesz támogatásokhoz jutni.
Az EU-kompatibilis pályázati rendszer nem csodaszer, nem old meg mindent, mert alkalmazni csak bizonyos támogatási összeg fölött éri meg. Például az IKA pályázataira – melyek gyakorlatilag mikrotámogatásként működnek – nem érdemes az EU-s pályázati rendszert alkalmazni, de az elszámoltatást itt is szigorítani kéne.
A pályázati lehetőségek mellett kiszámítható normatív működési támogatást kell biztosítani a már bizonyított nonprofit szervezetek számára – emelték ki a szakértők.
______________________
Összegek és lehetőségek
*
Egy átlagos méretű EU projekt: 50-100 millió forint
*
3 ilyen projekt egyenlő a szlovákiai Selye János Egyetem állami támogatásával
*
8 egyenlő az Apáczai Közalapítvány éves támogatásával
*
25 a Sapientia-EMTE éves támogatásával
*
150 a teljes magyarországi költségvetési támogatás összegével
A magyarországi és az erdélyi lakosságszám, továbbá a Magyarországra 2013-ig irányuló EU-támogatás összevetésével kiszámítható, hogy az erdélyiek évi 200 milliárd forint nyi EU-forrásra le het nek jogosultak 2007 után, ha ugyanolyan felkészültek, mint a magyarországi pályázók.
Az erdélyi pályázók tapasztalatszerzésének eszköze lehet, ha a magyarországi pályázati rendszerek EU-konformmá alakulnak át – fejtette ki Horváth Tamás.
Írásunkat Arno Bani felvételeivel illusztráltuk.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!