Egy műtét 100-1000, ittas gyorshajtás 50, baleset sérülés nélkül 200 euró. A lepénzelés a rendszer kenőolaja, de nem mindegy , kinek, mikor és mennyit adunk. Túlélési segédlet nemcsak balekoknak!
Egy köztisztviselő egy üveg whiskyért gyorsít fel egy engedélyezési eljárást, majd az üveget a lánya matektanárának ajándékozza, a buktatást elkerülendő. A prof prosztata-bajaival egy orvoshoz fordul. Az orvos fia katonaköteles, de felmentés kell egy katonaorvostól, az ital ismét gazdát cserél. Az illető orvoskolléga egyik nagyszülője évek óta veszekszik a szomszédjával egy telekrész tulajdonjoga fölött, ezért kell lefizetnie a falu polgármesterét.
Kérdés: végül ki issza meg az üveg whiskyt?
Ez csak egy példa a Tankönyv lefizetéshez című kiadványból, amelyet a civil korrupcióelles-mozgalom, a Nu da spaga jelentetett meg az anchete.ro , az oknyomozó újságírók portálja szakmai segítségével.
Mennyivel érdemes lefizetni a kórházakban az ápolókat? Melyik műtétnek mi a tarifája? Hogy lehet megszabadulni a katonai szolgálattól? Hogyan lehet megsürgetni az áfa-visszatérítést? Mennyivel fizethető le a kalauz, az iskolai titkárnő, a tanfelügyelő, a rendőr, a vámos?
A 130 oldalas kötet egyszerre működik a hétköznapi korrupció leltáraként és a szájbarágós tankönyvírói stílus paródiájaként – mivel egyelőre csak román nyelven elérhető, nem ajánlhatjuk az első itteni tapasztalataikat átélő magyarországi és nyugati turistáknak.
Ellenben hasznos segédlet mindazoknak a becsületes állampolgároknak, akik nem kellő mértékben járatosak a csúszópénz-adás össztársadalmi játékában, de csökkent szintű szociális intelligenciaszintjük dacára sem akarnak a pálya szélére szorulni. A kötet hét fejezetben, példákkal túlzsúfolva mutatja be a lefizetés mikéntjét.
Orvosi kezelés, kórház
Hogy az orvos egyáltalán rádnézzen, az startból 100 ezer lej – erről számol be a legtöbb beteg. Aki ambuláns, többször jár kezelésre, 500 ezret fizet. Hogy ne kelljen a sort kiállni kórházi beutalás esetén, 50 ezret kell fizetni, egy jobb elhelyezésű ágyért 100-500 ezret.
A vezető ápoló díja 100 és 500 ezer között mozog, ajánlott ajándék kávé- és cigarettacsomagokkal is felszerelkezni. Egy injekció beadása 50 ezer, a műtétre való előkészítés a duplája. Egy EKG-vizsgálat 200 ezer, az altatóorvosnak legalább 500 ezret, legtöbb 1,5 milliót szokás adni.
Egy Corona-kalauz nyilakozata (Campus, február 2.)
Míg a személyvonaton egy-egy turnus után hazavittem százezer lejt, itt a Coronán olyan is volt, hogy egyetlen éjszaka alatt ötmilliót kerestem. Képzeld csak el: utazik száz diák, átlagban adnak százötvenezer lejt, az összesen tizenötmillió, az oszlik két- vagy háromfelé, akkor is legkevesebb ötmillió jut.
Vannak olyan esetek, hogy jön az ellenõr, tudod a szuprakontroll. Namármost, ilyenkor neki is kell adni, ha hajlandó belemenni. Manapság mindenkit meg lehet venni... De ott vannak a bukarestiek, õk olyan háromhavonta járnak, na ezeket nem lehet lefizetni. Nem is merjük. Van egy olyan szokás, amit nem tudunk elkerülni.
A „szuprának” valakiket meg kell büntetni. Ezért elindul, és szúrópróbaszerûen megbüntet néhány blattost, utána elveszi tõlünk az õ részét a jattból, azért, hogy ô is tudjon letenni valamit a fõnökeinek az asztalra, ha sokáig nincs büntetés, az gyanús. Saját magát menti ezzel. Az állása is megmarad, és a blattból is kap. De ilyen csak havonta egyszer történik.
Egy műtét minimum 50-100 dollár a szegény nyugdíjasoknak – a tankönyv egyik kérdése: „milyen súlyos beteg kell legyen Ön, hogy az orvos ne fogadja el a borítékot?” A határ a csillagos ég. Egy csípőcsonttörés kezelése például 600 euróba kerül, ebből a fele jut az orvosnak, a többi megoszlik a személyzet között.
Egy szülés levezetése az olcsóbb kórházakban 150, a „jobb helyeken” 300-400 euró, ez a magánkórházak 2000-res számlájához képest olcsónak mondható. A polgári házasságkötéshez szükséges igazolásért 500 ezret kell tejelni. Aki illegálisan akar betegnyugdíjba kerülni, 50-100 eurót készítsen elő, majd egy-két millió lejjel fizesse le az ellenőrző bizottságot.
A tankönyvszerzők jótanácsa: a borítékot csak a szolgáltatások elvégzése után nyújtsuk át. Egy jobb orvosi állás megszerzése amúgy 1300-4000 dollárba kerül – s néha még az orvosok is lefizetik egymást.
Oktatás óvodától egyetemig
A szerzők a magánóra-adást a csúszópénz-elfogadás burkolt formájának minősítik. A tanár hajlamosabb különórára inkább a tehetősebb szülő gyermekét invitálni, mert az hosszú távú befektetésnek számít. Aki faluhelyről városra akar bekerülni tanárnak, körülbelül ezer dollárral kell lefizesse a tanfelügyelőséget, ezt a kiadást egy év alatt szerezheti vissza magánórákkal.
Ha a gyermeked a jobb hírű általánosba akarod beíratni, minimum 100 euróba kerül, s nem árt jóban lenni az iskolai titkárnőkkel, akik közvetítik a kérést az igazgatónőnek. Egyes szülők az ún. „osztályalapba” befizetett összegek nagyságát is kifogásolják – körülbelül 1,1 millió lej tanévenként – ez tulajdonképpen a tandíj burkolt formája.
Az egyetemi bentlakás-szerzés 100-150 euróba kerül, de előbb meg kell keresni a közvetítőket, mert a gondnokok „ismeretlennel nem boltolnak”. A temesvári orvosin öt vizsga ára minimum 1000, egy végzős dolgozat 200-500 euró. Vannak olyan hallgatók, akik szó szerint semmit sem tanultak, de jó eséllyel emberéletek múlhatnak a hozzáértésükön.
Közügyek és magánpénzek
„Csak 200 ezer? Ennyiért nem érdemes még a seggem se arrébb raknom a széken!” - az anchete.ro egyik olvasójának így reklamált az igazságügy-minisztérium egyik alkalmazottja, nem törődve azzal, hogy további ügyfél tartózkodik még a helyiségben.
Egy másik beszámoló szerint a közigazgatás mechanizmusát folyamatosan „olajozni” kell, de korántsem mindegy, hogy az üzleti szférában ez hogyan viszonyul az elérhető profithoz. Egyik anchete.ro-olvasó – aki 16 éve foglalkozik élelmiszer-forgalmazással – hatósági ellenőrzés esetén az ember tegye magát hülyének, nem árt, ha izzad, ha elvörösödik, minél balekebbnek látszik: így kevesebbet gombolnak le róla.
Árak: Bákóban a volt kézműves-szövetség helyiségeit 26 eurós négyzetméteráron lehet kibérelni, a szerződésre 10-11 euró kerül, a többi a vazelin. Egy kataszteri hivatali átminősítés 2500-3000 dollár.
A nagymenők
Az igazi üzlet az áfa-visszatérítés felgyorsítása. Ha egy cég viszonylag rövid idő, azaz két-három hónap alatt akarja a pénzét viszontlátni, jobb ha havi 600-1000 dolláros bérért „pénzügyi tanácsadót” fogad, akinek van minisztériumi vagy számvevőszéki ismeretsége.
Így a visszatérítés jogosságát ellenőrző pénzügyőrök valószínűleg emberséges hangon tárgyalnak majd. Adóhivatali ellenőrzés esetén szerencse, ha a hatóság embere eleve azzal a szöveggel állít be, hogy ő hibát mindenképp talál, így hát egyezzenek meg előre egy büntetési tételben.
Ha erre egy kisebb cégnek nincs pénze, a tapasztalatok szerint egy hónapig kell a pénzügyőrségre, adóhivatalba szállítani az ajándékot, cigarettát, kávét, márkás italt, az igazgatónő kedvenc parfümét. A gond csak az, hogy a barátságot minden ünnep alkalmával tovább kell olajozni. A munkaügyi hivatalokban a legtöbb felügyelő reggel eleve dobozt állít az íróasztala alá az ajándékoknak.
A seregben
A sorozás elkerülése minimum 300-500 dollárba kerül. Az anchete.ro egyik olvasója arról számol be, ingyen írószerekkel és 400 euróval fizette le a sorozóbizottságot. A kevésbé szerencsések 600-750 dollárt fizetnek – de van olyan is, aki 120 dollárral és egy nem túl márkás whiskyvel megúszta.
A legpechesebb történet a bukaresti R.C.-é, aki 1500 dollárt fizetett ki egy katonaorvosnak a felmentésért, de az illető elfeledkezve róla pénzestül eltűnt. Annyiban sikerült enyhítenie állapotán, hogy a szolgálati idő utolsó hónapját „betegállományban” otthon tölthette.
A korrupció áramköre
Amennyiben a pénzed/ajándékod eljut a célszemélyhez, és a megfelelõ szolgáltatást megkapod, szerencséd van, a rendszer zárt. Nyílt rendszer esetén vagy az illetõ nem kapja meg az összeget, mert például beosztottai elcsórták; vagy elfogadta a baksist, de utána cserbenhagy.
Az kör további elemei: generátor az az állampolgár, aki az emberséges bánásmódért vagy az elõírás megkerüléséért vagy már csak szokásból is a pénzt adja. A félvezetõk a kenõpénz egy részét megtartják maguknak, majd a többit átpasszolják a többieknek.
Az érintkezõk azok az ismerõsök, akik egy üveg ital vagy szerényebb összeg fejében összehoznak azzal, akit valójában le akarsz (le kell) fizetni (fizetned). A fogyasztók mindazon belsõ szabályzat szerint, „állam az államban”-elven mûködõ intézmények, amelyek ügyintézésére szükséged van, vagy amelyek egyszerûen továbbadják az ügyed valamely másik intézménynek. A megszakítók olyan kulcspozícióban levõ személyek, akiket hallgatásukért külön le kell fizetni, különben csúszópénzed menet közben eltûnik.
Rendőrségi ügyek
Főszabály: igyekezz szocializálódni és kommunikálni, lehetőleg banális dolgokról, de érdekesen és szórakoztatóan, igyekezz szimpatikussá válni, és éreztetni, „ügyes gyerek” vagy. Keményen kell alkudozni, de veszekedni nem ajánlott. Gyorshajtást, tiloson való áthajtást, ittas vezetést 10-50 euróval meg lehet úszni.
Ha ittasan totálkárosra törtél egy másik autót, vagy nem adtál elsőbbséget, áldozatok nincsenek, 200-250 dollárba kerül, hogy a vétket a jegyzőkönyv ne csak a te nyakadba varrja. A pénzt többször össze kell hajtani, vagy diszkréten becsúsztatni az iratok közé.
A rendőrségi „elnézés” néha úgy működik, mintha a maffiának fizetnéd a védelmi pénzt. Egy csíkszeredai üzletben például engedély nélkül árultak elektronikai cikkeket. A hatóság eredetileg 3000 eurót követelt, ezt sikerült előbb 800-ra, majd 700-ra lealkudni.
A határellenőrzésen
A lefizetés tehetetlenségi erő ként is működhet: a Törökországba járó üzletelők 500 ezer – egymillió lej közötti összegeket fizetnek fejenként minden egyes útért, attól függetlenül, hogy a hatóság megköveteli vagy sem. Így a román oldalon a vámos fel sem száll a buszra.
A magyar-román határon 5-10 euró fejenként a határátlépési illeték. Az utazók beszámolói szerint (írja a tankönyv) újabban a magyar és az osztrák vámosok is eltanulták a módit.
Ha rendszeresen akarsz a megengedettnél ötödannyival súlyosabb csomagokat gond nélkül behozni nyugat-európai repülőtereken, igyekezz, hogy az ételmaradványok látsszanak a fogadon, az útlevelet a gatyádból húzd elő, rohangássz a várócsarnokban az apró után – tanácsolja az egyik anchete.ro-fórumozó.
Romániában a megoldás: előrefurakodni a be- vagy kiszállásra várók sorában, majd a lehető leglassabban mozogni. A vámos valószínűleg nem állja a többi utas felháborodási rohamát. A másik a leggyorsabban mozgó hordárt kiszúrni – nekik nem mindegy, hogy hány utast szolgálnak ki egy menetben, így valószínűleg ők fogják lefizetni a hatóságot, hogy mozogjon gyorsabban.
Keménykedni megéri
A kötet egyetlen pozitív élménybeszámolója a Mititean nevű olvasótól származik, aki Nagylaknál akart átvonatozni Magyarországra, majd Németországba. Balesetbiztosítását Németországban vásárolta, a határőr ebbe kötött bele. Az illető nem hagyta magát, nála volt kinyomtatva az egész vámügyi törvénykönyv.
A határőrök ennek láttán azzal fenyegetőztek, leszállítják a vonatból, mire ő közölte, hogy ez visszaélés és rájuk szabadítja a katonai ügyészséget. Majd követelte, hogy igazolják magukat, és csak bilincsbe verve hajlandó leszállni. Végül a magasabb rangú határőr belátta, esze ágában sincs lefizetni őket, s átadta a már lepecsételt útlevelet – vagyis az illető papírjait startból rendben találták.
A legtöbb beszámoló viszont arról szól, a határellenőrök ragadozókként viselkednek, kiszúrják a balekokat, az ártatlan képű fiatalokat, az egyedül utazókat. Sokszor visszaúton követelik, hogy igazold, külföldön tartózkodva volt elég pénzed.
A keleti határszélen az alulfizetett határőrség terrorizálja az ott élőket, hatáskörét messze túllépve mindenbe beleszól a halászattól kezdve az állattartáson túl a kereskedésig.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!