Jaksity György: A pénz természete

befektető, vagyis a recept egyszerű, mindig a másik oldalon kell állni. A neves szakíró magára vállalja, hogy segít ebben dönteni. Mert nehogy azt gondoljuk, hogy az embereket, pusztán azért mert nincs, vagy kevés a pénzük, nem érdekli a tőzsde.

Híres könyv, jó, hogy elolvashattam (Alinea Kiadó, Budapest, 2004). A szerző fölmondja egy brókerképző tanfolyam tananyagát, de csak a hetvennegyedik oldalon szerepel benne az első egyenlet. Előszava Az igazságos kaszinó címet viseli – a kötet végig tartja az olvasmányos tempót, de az sem károsul, ki a diszkontérték, vagy a váltóleszámítolás, netán a kamatos kamat képletére kíváncsi.

A néhai Nathan Rotschild

még a vér látványától is irtózott. Mégis, amikor híre kelt, hogy Napóleon visszatért Elba szigetéről, a frankfurti gettó gyermekéből Európa legbefolyásosabb bankházának vezetőjévé lett pénzember sietve útra kelt a kontinensre, hogy az angol sereget követve saját szemével győződjön meg a harci helyzetről, mely teljes vagyonának sorsát befolyásolta.

A bankár azonban nemcsak a pénzhez értett – még a döntő csata előtt rájött, hogy Napóleonnak nem sok esélye van, és költséget nem kímélve indult vissza Londonba. A harcmező látványa helyett pedig szeme előtt a tőzsde harctere lebegett.

A Csatornán a viharos időben alig talált valakit, aki átvitte volna, de végül párezer font megtette. Hulla áradtan érkezett haza, mégis másnap reggel már ott állt a szokásos helyén a tőzsde egyik oszlopának támaszkodva. Az alkuszok az ellentmondásos harci hírek és Wellington esetleges csatavesztésének rémképétől rettegve nyomták lefelé az árfolyamokat.

Miközben a halottfehér Rotschild és vagyona teljes összeomlásáról szóló vélekedések jártak körbe a parketten, ő maga ügynökei révén csendben felvásárolta az értékpapírokat, és mire másnap megérkeztek a hírek a waterlooi győzelemről, már hatalmas mennyiségű befektetést halmozott fel rendkívül alacsony áron. ű

Nem véletlen, hogy akkoriban azt mondták, hogy a szövetségesek megnyerték ugyan a waterlooi csatát, de igazából Rotschild nyerte meg.

Az angol Rotschild-bankház

megalapítója nem gondolhatta, hogy ezzel és más hasonló pénzügyi műveletekkel a későbbi századok egyik legbefolyásosabb bankár-dinasztiájának alapjait rakta le. Az pedig meg sem fordult a fejében, hogy a waterlooi ütközet kimeneteléről egy nappal előbb értesülvén mai kifejezéssel élve, bennfentes kereskedelmet folytatott, amiért manapság Angliában, de bárhol máshol is, sittre vágnák, mint a taknyot.

Mindez semmi ahhoz képest – és valószínűleg a sárga irigység harapdálná és a sírjában forogna –, ha tudná, hogy Soros György közel két évszázaddal később egyfajta modern Robin Hoodként a font elleni spekulációjával egymilliárd angol fontot akasztott le az angol népről: vagyis fejenként 17 fontot.

Életében talán először ekkor szerzett róla tudomást a világ közvéleménye, pedig Soros saját bevallása szerint ebben az időben már rég leadta portfoliómenedzserének, de elsősorban Stanley Druckenmiller nek a befektetési döntéseket.

Persze a tőzsdéről nemcsak a nagy nyerések jutnak az ember eszébe, annál is inkább, mert gyakran, amit az egyik megnyer, azt mások elvesztik. Így aztán az ember a százméteres síkfutáshoz hasonlóan a tőzsdéről is kérdezhetné, hogy ha csak a nyertesek kapnak érmet, akkor a többi minek fut. Nos, úgy tűnik, hogy a válasz mindkét esetben ugyanaz: hisznek a valószínâségelméletben..” (Jaksity György im. 10-11. old.)

Számos hasonló kötet után is találtam

a műben új dolgokat. Nem tudtam például eddig, hogy ott is volt infláció, ahol nincs is pénz, és korábban úgy gondoltam, hogy a papírpénz a francia forradalom előtti assignata használatából fejlődött ki, s e kötetben olvastam, hogy Kínában rég használták már.

A könyv tükrözi egy hasonló pénzügyi-közgazdasági kötet szerkezetét, foglalkozik a pénz történetével, a modern tőzsde kialakulásával, szóval a pénzpiacok megjelenésével, a befektetés elméletével, értékpapírfajtákkal, a portfólió-kezeléssel stb.

Ami mindenképp új, az olvasmányos stílus és az, hogy a műben nemcsak a hagyományos tudomány, de a kognitív pszichológia és a játék- és döntéselmélet eredményei is tükröződnek.

Tételezzük fel, hogy legszebb álmunkból

felébredve se tévesztjük össze a Dow Jones indexet a BUX indexeivel, habos kakaózás közben is sikerül egy váltóleszámítolás, lombardművelet, diszkontálás, betéve tudjuk a hatszáz oldalas kötet összes pénzügyi képletét, az eddiginél hatékonyabb üzleti tervet dolgoztunk ki Románia és Magyarország pénzügyi mutatóinak javítására, megpályáztuk – tegyük hozzá, sikerrel! – a pénzügyminiszteri posztot.

Az esetben sürgősen felejtsük el a következő sorokat: ….egy bekötött szemű majom a The Wall Street Journal részvényárfolyamokat tartalmazó oldalára darts-nyilacskákat dobálva jobb eredményeket érhet el, mint a jól fizetett portfoliókezelők többsége (A pénz természete, 81.old).