Nagy nevek – a Gas De France, a Ruhrgas és az orosz óriás, a Gazprom versengett két romániai regionális gázszolgáltatóért. Az oroszok kiestek, de kérdés, miből lehet fedezni a meredeken növekvő földgáz-igényt.
A földgáz-fogyasztás világszinten leginkább Közép-Kelet-Európa és a volt Szovjetunió térségében fog megemelkedni 2025-ig: húsz év múlva a térség annyit fog ebből az energiahordozóból elégetni, mint Észak-Amerika, a gáz addigra átveszi a szén jelenleg betöltött szerepét az energiagazdálkodásban.
Bővül piac, éles volt a verseny
Ezt az amerikai Energy Information Agency állapította meg – a becsléseket a hazai szakhatóság is alátámasztja. Az adatok szerint Románia gázfogyasztása tíz év alatt 40%-kal ugrik meg. Mindezért a most eladott két, regionális gázszolgáltató iránt jóval hevesebben érdeklődtek a multik, mint a Petrom vagy a két áramszolgáltató iránt. A Distrigaz Sudra (DS) a Gas De France, az olasz Gas De France, a német E.On Ruhrgas és az orosz Gazprom adott be vételi ajánlatot, az Erdélyt ellátó Distrigaz Nordra (DN) szintén ugyanezen cégek pályáztak – az oroszokat leszámítva. A Havasalföldet ellátó Sud végül a francia nagyvállalat tulajdonába került. Az erdélyi gázforgalmazót ősztől a német cégcsoport felügyeli. Az E.On igazgatótanácsi elnöke és a Gas de France vezérigazgatója egyaránt az állítja, a magánosítás körüli verseny nehéz volt, továbbá a romániai gázhálózatnak nagyméretű befektetésre van szüksége.
A Gas de France és a Distrigaz Sud
A vállalat 30%-os részvénypakettjéért 128 milliót fizetett a 15 millió ügyféllel rendelkezõ francia cég. További 183 millió eurós tõkeemeléssel a Gas de France 51%-os tulajdonossá válik, így 20 megye 10,9 millió lakosát fogja kiszolgálni. A DS-nek 900 ezer ügyfele van, tavalyi profitja 21 millió euró volt. Piaci részesedés: 30%.
Az oroszok keményen lobbiztak
Ha ekkora a tét, természetesen a nyomásgyakorlás is beindul: az orosz fél például aránylag kis összegért szerette volna megszerezni a DS-t, cserébe hosszú távú gázbehozatali szerződés lehetőségét lebegtette meg a döntéshozók előtt.
Ugyanakkor német és francia lobbicsoportok győzködték a kormányt – ők nyerték a versenyt, de sokat nyomott a latban, hogy mindkét vállalat jó kapcsolatokat ápol a Gazprommal is. A DS eladását Jean Pierre Raffarin francia miniszterelnök bukaresti látogatásán ütötték nyélbe.
Az orosz gáztól való függés egyértelműen zavarja több európai ország kormányát: a francia és német vállalat belépésével a piacra Bukarest abban reménykedik, hogy meg lehetne valósítani a „magyar kapcsolatot”, vagyis az Arad-Szeged gázvezeték régóta tervezett megépítését. A másik megoldás a Nabucco-projekt, vagyis vezetéket építeni a Kaszpi-tengeri lelőhelyektől Közép-Európáig, ebben a tervben Párizs is érdekelt.
Elavult a hazai gázhálózat
A gáz belföldi terjesztésével is gondok vannak: kormányzati becslés szerint legalább 910 millió dollár kéne ehhez 2005 végéig első körben elkölteni, 2010-ig további 1,2 milliárdot. Az adatokat viszont sem a német, sem a francia cég nem volt hajlandó kommentálni a privatizációs szerződések aláírásakor.
Az E.On Ruhrgas és a Distrigaz Nord
A német vállalat 125 millió eurót adott a 30%-os részvénypakettért, további 179 millióval fog alaptõkét emelni, a cél szintén az 51%-os tulajdonrész. Az E.On húsz közép-kelet-európai energiaszolgáltatóba fektetett be, övé a Gazprom 6,43%-a. A DN húsz erdélyi megye 10 millió lakosát látja el, az ügyfelek száma 997 ezer, tavaly 11 millió euró volt a profit. Piaci részesedés: 23%.
További kérdés a gáz fogyasztói ára és az ügyfélpolitika. A földgáz hatósági áras termék marad, a részleteket még a magánosítási szerződés megkötése előtt letárgyalták a felek. Dan Ioan Popescu ipari miniszter szerint a fogyasztói ár mintegy 2%-kal emelkedik a privatizáció után. 2007-ben körülbelül 180 dollár lesz 1000 köbméter – mert az árszínvonalat az EU-ban szokásosra kell emelni.
Mindenki tartozik fűnek-fának
A hazai piac másik jellegzetességével, az ezermilliárdos nagyságrendű körbetartozással nem a lakossági fogyasztóknak, hanem a befektetőknek kell megküzdeniük. Az összes nagy energiaszolgáltató hosszú évek óta rekordösszegekkel tartozik egymásnak. A két gázmű kifizetetlen számláit most egyszerűen törölte az állam, és felmentést kaptak a cégek a késedelmi kamatok kifizetése alól is.
A kilátások
A prognózisok szerint Románia gazdasága egyre inkább az import gáztól függ: a jelenleg évi 16 milliárd köbméterrõl 23-ra emelkedõ fogyasztást egyre kevésbé fogják hazai gázlelõhelyekbõl fedezni. A kifogyóban levõ készletek miatt tavaly még 12 milliárd köbmétert termeltek ki Romániában, ez 2015-re 5,5 milliárdra csökken, tehát az igények 75%-át importból kell fedezni.
A Distrigaz Sud 2915 milliárd lejes kintlevőségét például egy kormányügynökség próbálja behajtani. Nem kizárt viszont, hogy az eset megismétlődik, hiszen a hazai nagyvállalatok nehezen hagynak fel azzal a gyakorlattal, hogy a közüzemi számlák kifizetése a legkevésbé fontos.
Ennek kapcsán a slatinai ALRO alumínium-feldolgozó és a Danubinana abroncsgyártó (Tofan csoport) igazgatói egyaránt arra hivatkoznak, hogy a hazai piac még nem teljesen működőképes, ezért a befektetőknek többé-kevésbé megértést kéne tanúsítaniuk a késedelmes fizetők iránt.
A fentebb felsoroltak fényében a két gázszolgáltató a tipikus romániai nehézségekkel küszködő nagyvállalatoknak tűnik, amelyekbe befektetni kockázatos vállalkozás. A Ruhrgas és az E.On viszont úgy tűnik, a fogyasztás biztos felfutására alapoz – és ha sikerül oldania az orosz függőségen, továbbá nagyobb fegyelemre szoktatni a fogyasztókat, iparági elemzők szerint akár hosszú évtizedekig profitálhatnak a mostani felsárlás nyomán.
Hírforrás: BBC, ZF, Business Magazin
Nélküled nem tudunk működni
A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.
Támogató leszek!