Már felvásárolta Verespatak felét az RMGC: a lakosok többsége is hamarosan elköltözik. Az aranybányát tervező vállalat november elején indítja az engedélyezési eljárást: kérdéses, mit lépnek a bukaresti hatóságok.
Az RMGC végzi a dolgát
Ha az ember úgy érkezik Verespatakra, hogy történetesen semmit sem tud a kanadai-román RMGC (Rosia Montana Gold Corporation) ciános, külszíni aranyfejtő-projektjéről, a szinte mozdíthatatlan szegénységgel és tehetetlenséggel szembesül. A turizmus semmit nem hoz a konyhára a helybelieknek, mezőgazdálkodni alig lehet.
Az RMGC 2008 elejére tervezi
a bányanyitást és a fejtés megkezdését. A szállítószalagokat évi 13 millió érc továbbítására tervezik. A bányaprojekt teljes futamideje alatt évi átlagban 550 ezer uncia aranyat hoznak majd a felszínre. Az eddig leltárba vett tartalékok szerint a verespataki lelõhely körülbelül 17 év alatt merül ki: hogy utána mi lesz a környékkel, errõl a cég nem nyilatkozik.
Akárcsak a többi, egy iparágra szakosodott, de mára lepusztult romániai vidék, Verespatak „megmentésére” sincsenek életképes projektek. Valószínűleg ezt a közállapotot fordítja a maga hasznára az RMGC, mely szívósan szembemenve a Román Akadémia, a különféle hazai és nemzetközi környezetvédők tiltakozásával, illetve az Európai Bizottság környezeti biztosának óvatos figyelmeztetéseivel, tovább terjeszkedik a környéken.
A tervezett fejtés területének 42%-a már teljesen az RMGC birtokában van – akik még maradtak a községben, feltehetőleg nem sokáig teszik, hiszen a cég adatai szerint 95%-uk már felbecsültette ingatlanát, így a vállalat több-kevesebb idő alatt a maradék telkeket, házakat is felvásárolja.
Eladó az egész község
A helybéliek kezdetben 20 ezer dollárt kaptak ingatlanukért, de érthető, hogy sokan az eladás mellett döntenek, hiszen az árak 130 ezer dollárra ugrottak. Az általában idős bányászcsaládok a pénzre szavaztak, és gyermekeik lakhelye közelébe költöztek. A cég magabiztos közlése szerint csupán a tiltakozók kemény magja (a lakosság 5%-a) döntött a helybenmaradás mellett.
Az Érchegység ún. „aranynégyszögében” a korábbi állami statisztikák csupán 40 tonna kitermelhető aranyércet tartottak nyilván. Az RMGC eddig 90 millió dollárt költött a bányaprojektre, az első igazán kézzelfogható eredmény, hogy kiderült, 314 tonna aranyat és 1300 tonna ezüstöt lehetne kinyerni a hegy elhordásával. E mennyiséggel Verespatak a világ tíz legnagyobb, még ki nem termelt nemesfém-lelőhelye közé tartozik.
A befektetés három éven belül megtérül
Az ércmennyiségből mintegy 10 millió uncia aranyat és 54 millió uncia ezüstöt lehet hasznosítani, ez az aktuális világpiaci árakon 4,67 milliárd dollár hasznot hajtana. A projekthez szükséges teljes befektetést 600 millió dollárra becsülik: a legnagyobb tétel a feldolgozó üzem félmilliárdos költsége.
A ciános szennyvizet gyűjtő tó miatt aggódó környezetvédőket az RMGC szóvivője azzal igyekszik csitítani, hogy az üzem felépítéséhez hitelt kel felvenniük, s a pénzintézetek – úgymond – nem fogadnák el a projektet, ha az „nem felelne meg a nemzetközi és az EU-szabályozás minden pontjának”.
Az RMGC magabiztossága annak kapcsán is érezhető, hogy a cég bejelentette, november elején fejtési engedélyezés végett benyújtja a bányaprojekt dokumentációját az illetékes hatóságoknak. Erről 60 napon belül kell dönteni, a legfontosabb szakvélemény természetesen a várható környezeti hatásokat illeti.
Félezer embernek adnának munkát – 17 évig
A kanadai-román vállalat (melynek kisebbségi tulajdonosa az aranybányászat világpiacát vezető amerikai Newmont ) 2007 végére, de legkésőbb 2008 elejére tervezi a kitermelés elkezdését. Terveik szerint akkor is kifizetődő lesz a business, ha az arany világpiaci ára felére csökken, ugyanis egy uncia kinyerése Verespatakon 180 dollárt kóstál.
A befektetés így három éven belül megtérül – tervez az RMGC. A projekt első körben 3000, majd évi átlagban 550 állandó alkalmazottnak biztosítana munkalehetőséget. Mintegy 2100 dolgozó további elhelyezéséről a Világbank irányelvei szerinti átképzési programot tervez a vállalat.
Nagy dumák a kultúráról
Verespatakon bukhat Románia?
Az Unió szigorúan betartatja Romániával a környezetvédelmi elõírásokat, így akár az ország csatlakozása is múlhat azon, ha például a Verespatakra tervezett aranybánya újabb ciánszennyezõdéssel fenyegetné Magyarországot. Röviden ez a lényege annak a válasznak, amelyet Günter Verheugen, az Unió csatlakozásért felelõs biztosa adott az MDF által delegált európai parlamenti képviselõnek arra a kérdésére, mit tesz az Európai Bizottság Magyarország védelmében.
Hogy valójában milyen kockázatokat jelent a Nagybánya melletti tározónál jóval nagyobb ciántó, arról érthető módon nem nyilatkozik a vállalat. Az RMGC emellett „a nyugati vállalkozói mentalitás” fellegváraként igyekszik bemutatni magát, amely „okos stratégiával és észérvekkel” kell meggyőzze a „makacsságukról közismert mócokat” arról, milyen haszonnal jár a hegy elhordása.
Az RMGC szerint minden, Romániában befektetni szándékozó, nemzetközi nagyvállalatnak szüksége van arra a tehetségre, mellyel a „nyugati kultúrát a helyi fölébe lehet helyezni”. Abból a gyorsaságból ítélve viszont, ahogy a kulturális minisztérium az RMGC rendelkezésére bocsátotta azt a környéket is, amelyen a birodalom területén egyedülálló római aranytárnákat találtak, a tehetség a kapcsolatrendszer kiépítéséhez szükséges inkább.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!