Vrancea megyében a termelők nem készíthetnek bort a szőlőjükből, mivel az aspartannal édesített, Pepsi-ízű löttyök leverik az árakat. A szőlőbiznisz sem éri meg: Bukarestben jó árat lehet kapni érte, de ott a piac-maffiával kell megküzdeni.
A Buzau-Vrancea útvonalon hevenyészett szőlő-piacot rendeztek be a termelők: bort készíteni a szőlőből már nem kifizetődő, mert a bor-hamisítók néhány óra alatt elkészítik a bort, mesterséges aromákat és édesítőket használva. A műbort aztán közvetlenül a termelők standjai mellett árulják a csencselők. A Jurnalul National riporterei Paulina -val beszélgettek: a Popesti -i öregasszony az út mentén, a La Bachus-nak nevezett helyen árulja a szőlőt és a mustot. Ez utóbbit Coca-Colás palackokba töltötte, és literenként 25.000 lejért árulja. Elpanaszolta az újságíróknak, hogy a szőlő annyira olcsó lett, hogy az már csúfság, ennek ellenére nem készít bort az idén: a hamisítók bora jobb és olcsóbb az övénél. Így
az útszélen kell dideregnie
novemberig, míg elkel az összes szőlője – a piacra nem mehet, mert nincsen pénze az útiköltségre. Elmondása szerint Bukarestben lehet a legjobb árat kapni a szőlőért, de ő nem árulhatna ott: tovább kellene adnia a maffiának.A következő stáció egy parkoló: az itt árult bor egyéves, és 20.000 lejt kérnek literéért. Kóstolják meg, százszázalékosan természetes – kiáltozik egy férfi. A kóstolók nem lelkesednek boráért: egyesek szerint vízízű, mások mosópor ízt vélnek felfedezni benne.
Mint kiderül, Lili nek hívják, és naponta kijár a La Bachus-ba árulni: néha kap egy-egy tízmilliós büntetést, de a hamisított borral akkor is megkeres körülbelül 1 milliót naponta. Hozzá képest Paulina napi nyeresége nem több mint 150.000 lej.
Lilinek saját technikája van:
szőlőjéből csak egyfajta bort készít, az lesz az anyabor. Ehhez adagolja a mesterséges aromákat és az édesítőt.
A bortörvény életbe lépése után a hozzávalók már nem kaphatók a szabadkereskedelemben: Lili azokat a közelben található bortermelő kombinátok munkásaitól szerzi – úgy az édesítőnek használt aspartan, mint a mesterséges aromák litere is 1 millióba kerül.
Egy liternyi aromát használ 1000 liter borhoz, és saját szája íze szerint édesíti. A műbor enyhe Pepsi-ízét a flakonoknak tulajdonítja, melyben tárolja – azonban szerinte ez csöppet sem ront a boron. Az egész országban terjeszti saját termésű borát, és mint mondja, mindenhol nagyon jól fogy. A borhamisítás másik nagy előnye, hogy az üzlet szezontól független. A Focsani melletti Tamboiesti -ben
a termelők nyakán maradt a tavalyi bor:
idén nem is készítenek bort, inkább Erdélybe adják el a szőlőt. A falu legjobb borásza, Ciubotaru bácsi hatszor permetezte szőlőjét az idén, de nincs kinek eladja a bort: a hamisítók mindig megelőzik, és sokkal olcsóbban adják a műbort.
Focsani legnagyobb piacán körülbelül öt bódéban árulnak szőlőt: napi 50.000 lejbe kerül a bódé bérleti díja, és 25.000-be a mérleg, de a forgalom gyenge. Az egyik elárusítónő irigyli azokat, akik az utcaszélen árulnak: a piacon többet eszik a szőlőből az elárusító, mint amennyit megvesznek. Igaz, hogy ott állandó rendőri zaklatásnak vannak kitéve az árusok, de legalább az alkalmazott napszámosok díja kijön.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!