Vrancea megyében a termelők nem készíthetnek bort a szőlőjükből, mivel az aspartannal édesített, Pepsi-ízű löttyök leverik az árakat. A szőlőbiznisz sem éri meg: Bukarestben jó árat lehet kapni érte, de ott a piac-maffiával kell megküzdeni.
A Buzau-Vrancea útvonalon hevenyészett szőlő-piacot rendeztek be a termelők: bort készíteni a szőlőből már nem kifizetődő, mert a bor-hamisítók néhány óra alatt elkészítik a bort, mesterséges aromákat és édesítőket használva. A műbort aztán közvetlenül a termelők standjai mellett árulják a csencselők. A Jurnalul National riporterei Paulina -val beszélgettek: a Popesti -i öregasszony az út mentén, a La Bachus-nak nevezett helyen árulja a szőlőt és a mustot. Ez utóbbit Coca-Colás palackokba töltötte, és literenként 25.000 lejért árulja. Elpanaszolta az újságíróknak, hogy a szőlő annyira olcsó lett, hogy az már csúfság, ennek ellenére nem készít bort az idén: a hamisítók bora jobb és olcsóbb az övénél. Így
az útszélen kell dideregnie
novemberig, míg elkel az összes szőlője – a piacra nem mehet, mert nincsen pénze az útiköltségre. Elmondása szerint Bukarestben lehet a legjobb árat kapni a szőlőért, de ő nem árulhatna ott: tovább kellene adnia a maffiának.A következő stáció egy parkoló: az itt árult bor egyéves, és 20.000 lejt kérnek literéért. Kóstolják meg, százszázalékosan természetes – kiáltozik egy férfi. A kóstolók nem lelkesednek boráért: egyesek szerint vízízű, mások mosópor ízt vélnek felfedezni benne.
Mint kiderül, Lili nek hívják, és naponta kijár a La Bachus-ba árulni: néha kap egy-egy tízmilliós büntetést, de a hamisított borral akkor is megkeres körülbelül 1 milliót naponta. Hozzá képest Paulina napi nyeresége nem több mint 150.000 lej.
Lilinek saját technikája van:
szőlőjéből csak egyfajta bort készít, az lesz az anyabor. Ehhez adagolja a mesterséges aromákat és az édesítőt.
A bortörvény életbe lépése után a hozzávalók már nem kaphatók a szabadkereskedelemben: Lili azokat a közelben található bortermelő kombinátok munkásaitól szerzi – úgy az édesítőnek használt aspartan, mint a mesterséges aromák litere is 1 millióba kerül.
Egy liternyi aromát használ 1000 liter borhoz, és saját szája íze szerint édesíti. A műbor enyhe Pepsi-ízét a flakonoknak tulajdonítja, melyben tárolja – azonban szerinte ez csöppet sem ront a boron. Az egész országban terjeszti saját termésű borát, és mint mondja, mindenhol nagyon jól fogy. A borhamisítás másik nagy előnye, hogy az üzlet szezontól független. A Focsani melletti Tamboiesti -ben
a termelők nyakán maradt a tavalyi bor:
idén nem is készítenek bort, inkább Erdélybe adják el a szőlőt. A falu legjobb borásza, Ciubotaru bácsi hatszor permetezte szőlőjét az idén, de nincs kinek eladja a bort: a hamisítók mindig megelőzik, és sokkal olcsóbban adják a műbort.
Focsani legnagyobb piacán körülbelül öt bódéban árulnak szőlőt: napi 50.000 lejbe kerül a bódé bérleti díja, és 25.000-be a mérleg, de a forgalom gyenge. Az egyik elárusítónő irigyli azokat, akik az utcaszélen árulnak: a piacon többet eszik a szőlőből az elárusító, mint amennyit megvesznek. Igaz, hogy ott állandó rendőri zaklatásnak vannak kitéve az árusok, de legalább az alkalmazott napszámosok díja kijön.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!