A Forbes-világranglistán is előkelő helyen szerepelnek az Ofer-testvérek 2,5 milliárdos vagyonukkal, az angol üzletember Ion Ratiu pedig saját zsebből politizált Romániában. Tunéziában egy román ismeretlen épített villát – itt bulizott Churchill, De Gaulle, Gide és Matisse.
Szinte semmit nem tudni a tunéziai Hammametet turista-paradicsommá változtató George Sebastian ról: csak az bizonyos, hogy egy kalandvágyó, gazdag és jó kapcsolatokkal rendelkező műépítész volt, aki a 20-as években utazni kezdett, majd Tunéziában telepedett le. Barátai közt olyan neveket találni, mint Churchill, De Gaulle, Rommel, Matisse, Malraux vagy André Gide. Fénykép sosem készült róla, utódai nincsenek, sőt, az sem biztos, hogy Flora nevű felesége brit volt vagy amerikai. Úgy tartják, híres villájának egy-egy részét
akár tizenötször is lebontatta,
míg az tökéletes nem lett – erről a villáról mondta azt később Frank Lloyd Wright, hogy ilyen szépséget még sosem látott. Miután Sebastian befejezte az építkezést, megnyitotta a villa kapuit minden művész és értelmiségi előtt – úgy tartják, a második világháború végén Churchill itt írta memoárját. Az extravagáns házigazda példája ragadós volt: Hammametben egyre több luxus-villa épült, és kis időn belül Hammamet a milliárdosok paradicsoma lett. Tunézia függetlenségének kikiáltásakor, 1956-ban Sebastian potom áron eladta villáját az államnak, azzal a feltétellel, hogy a ház kapui továbbra is legyenek nyitva a művészek előtt. Sebastian ezután eltűnt, a tunéziai kormány pedig a házat kulturális központtá alakította, ahol minden évben egy nemzetközi fesztivált tartanak. Ion Ratiu Kolozsváron szerzett jogi diplomát, katonai, majd diplomáciai pályára lépett – az 1940-es legionárius hatalomátvétel után azonban politikai menedéket kér. Cambridge-ben tanul közgazdaságtant, első munkahelyét azonban gyorsan otthagyja: a Pall Mall nevű logisztikai cégnél dolgozik egy ideig, de miután annak sikeresen felfuttatja egyik részlegét, rájön, hogy karrier-kilátásai eléggé gyengék.
Így saját szállítói vállalkozásba kezd egy újítással,
mely a későbbi door-to-door üzletág előfutára. Miután ez befutott, egy tengeri szállítmányozási céget alapít Ratiu, később pedig építkezésben utazik. Így gyűjti össze azt a pénzösszeget, mellyel megvásárolja híres Regent streeti házát. Az 1989-es romániai rendszerváltáskor saját zsebéből kezd politizálni: 1991-ben indul az államelnöki székért, azonban nem választják meg.
Kritikusai szerint azzal követett el hibát, hogy nem nyomorgott a néppel együtt a kommunizmus alatt. Élete során többször is kapott halálos fenyegetést: Gheorghiu-Dej halálra ítélte, később Elena Ceasescu két női ügynököt küldött meggyilkolására, majd Romániába érkezése után is többször veszélyben forgott az élete. Ion Ratiu 2000 januárjában halt meg rákban, Tordán temették el.
Yuli és Sammy, az Ofer-testvérek a Forbes milliárdos-világranglistán is szerepelnek: idén ők 2,5 milliárd dolláros vagyonukkal a meglehetősen előkelő 184. helyen végeztek (a lista 584 nevet sorol fel). Vagyonuk dinamikusan gyarapszik: 2003-ban 256.-ik helyen végeztek.
A román származású testvérek Izraelben és Monte Carlóban élnek – összes érdekeltségüket elég nehéz felsorolni, ha azt is figyelembe vesszük, hogy üzleteik egy részét fiaik közt osztották szét. Sammy tengeri szállításban utazik az Israel Corp. tulajdonosaként, de részvényeket birtokol a Zim Navigationben és a híres Royal Caribbean hajó-kirándulási vállalatban. Hírneves műgyűjtő – állítólag szeme sem rebben, amikor egy
20 millió dolláros csekket ír alá egy-egy műtárgyért.
Yul ingatlanokkal foglalkozik – birtokában van néhány hipermarket, illetve iroda-komplexum. Emellett jótékonykodik és jól beszél románul, Románia tiszteletbeli nagykövete és a közelmúltban a román állampolgárságot is megszerezte.
A pénz-birodalom apjuk, a Galacról kivándorolt Josef Herschovici kiskereskedésével kezdődött az izraeli Haifa kikötőben. Ő hajózásban volt érdekelt, de fiai futtatták fel igazán a bizniszt. Harmadik testvérük, David is betársult az üzletbe, miután az izraeli rendőrség tábornokaként visszavonult – csakhogy ő 1994-ben meghalt.
Az Ofer család nem szereti a reflektorfényt: bár Izrael egyik legnagyobb pénzügyi csoportjának birtokosai, nagyon ritkán szerepelnek a bulvár-sajtóban, és interjút csak a legritkább esetben adnak. Birodalmuk Közép-Kelet Európa fele terjeszkedik: a budapesti Duna Plazát például ők építették – azóta még egy hotel is birtokukban van a magyar fővárosban. Pletykák szerint az Ofer testvérek nagyon szűkmarkúak, ha alkalmazottaik fizetéséről van szó. Egy közeli ismerősük szerint Sammy bármikor szívesen beszél költség-megtakarításokról, és életét a hajózási menedzsment szabályai szerint éli.
Iosif Constantin Dragan Lugojon született 1912-ben. A 850 millió dolláros vagyonnal rendelkező üzletember Bukarestben jogot, majd Rómában közgazdaságtant tanult. Itt kezdett első üzletébe: 1941-ben kőolajat exportált Romániából Olaszországba. 1948-ban megszületett a Butan Gas, mely a gáz szállításával és palackozásával foglalkozott – a vállalat piacvezető lett Európában.
Dragan ugyanakkor ingatlanban és médiában is nyomul: van nyomdája, könyvkiadója, napi- és hetilapja, rádió- és televízió-állomása. A mágnás egy sor kis újságocskát és rádió-állomást alapított Romániában. Pénzzel segíti szülővárosát (a lugojiak egy egész negyedet neveztek el róla hálaképp), és 1967 óta alapítványa, a „Fundatia Europeana Dragan” a nagy európai fővárosokban népszerűsíti a román kultúrát. Állítólag Ceausescu jóbarátja volt, szabadidejében pedig könyveket ír az üzletember. Ilyenek például „A dákok ezredéves történelme”, „Mi, trákok, és több évezredes történelmünk” vagy „Antonescu marsall és az újraegyesítési háborúk”.
Forrás: Jurnalul National
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!