Nem helyi kufárok: Ion Tiriac, a pragmatikus üzletember mellett érdekesebb az a 19.-ik századi román fickó, aki saját szakállára gyarmatosította a Tűzföldet, aranyból gazdagodott meg, és kinyírt mindenkit, aki keresztbe tett.
Julius Popper bukaresti zsidó család sarja, 1857-ben született. Párizsban utásznak tanul, majd utazni kezd: az első megálló Konstantinápoly, majd a Szuezi-csatorna karbantartói közt találjuk Egyiptomban. Ezekben az években megfordul Indiában, Kínában, Japánban, Szibériában, Alaszkában, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. New Orleans-ban a város csatornázásán dolgozik, majd Kubába utazik, és Havanna urbanisztikai átszervezésében vesz részt. Mexikó következik – itt kartográfus és újságíró. 28 éves korában kapja el az aranyláz: Buenos Airesbe utazik, hogy a térképeken nagyjából fehér foltnak számító Tűzföld
állítólagos arany-tartalékait felkutassa.
1886 szeptemberében indult el Popper 26 fős csapata: rögtön meg is találták az aranyat, csak olyan formában, amit az akkori technikával lehetetlen volt kitermelni a tenger fenekéről. Popper azonban gyorsan kitalál egy olyan berendezést, mely lehetővé teszi fél kiló kinyerését naponta. Popper sikerének híre gyorsan elterjedt, és özönleni kezdtek a kalandorok Tűzföldre. A román mérnök milíciája azonban tett arról, hogy senki ne dolgozhasson saját szakállára: ha ehhez meg kellett tizedelni az aranyásókat, hát megtették. Gyorsan szárnyra kapott az a szóbeszéd, hogy Popper diktátor: saját nevével nyomott aranypénzt, illetve postai bélyegzőt, és állítólag Tűzföld minden farmját és lakosát saját tulajdonának tekintette.Az őslakosokat rabszolgákként használta, de egy-egy mészárlástól sem riadt vissza, ha éppen úgy adódott. Történészek szerint azonban lehetséges, hogy mindez nem egészen így volt, és csupán a buenos aires-i hatóságok „feketítették be” Poppert lévén, hogy az a legkevésbé sem vette figyelembe a fővárosi utasításokat. A szakemberek azt is hozzáteszik,
a kegyetlenkedések akkoriban mindennaposak voltak
a vidéken, és ha Poppert véreskezű zsarnoknak nevezzük, akkor tudni kell: más kiskirályokhoz képest felvilágosult uralkodónak számított. Azt általában mindenki elismeri, hogy ő volt az, aki megszervezte az azelőtt teljesen vad Tűzföld közigazgatását, és általa szerepelnek Tűzföld térképén román helynevek, vagyis a Rosetti és Ureche folyó, Sinaia Punta, Monte Rosetti, Monte Lahovary, Monte Manu hegységek.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) macedoromán kereskedő-családban született Nagyváradon, 1802-ben. Budapesten szerez ügyvédi diplomát, és kis idő jónevű ügyvéd, az akkori értelmiségi közökben is otthonosan mozog. Érzéke van a pénzhez is, fokozatosan nagy vagyonra tesz szert, majd politikai pályára lép, az erdélyi románság jogaiért szállva síkra. 1869-es végrendeletében Gozsdu
vagyonát a román nemzetre hagyja,
melyet egy alapítvány kezel. Az alapítvány 1870 és 1917 között működött, külföldi tanulmányi ösztöndíjakat nyújtva tehetséges diákoknak (néhány ismertebb név ezek közül: Octavian Goga, Constantin Daicoviciu, Traian Vuia, Victor Babes). Az Gozsdu-alapítvány kurátorainak köszönhetően az első világháború előtt ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb alapítványa – jelenleg csak a Budapesten található épület-komplexum 12 millió dollárt ér. Jelenleg is folyik a jogi huzavona a magyar, illetve román külügy között a vagyon esetleges visszaszolgáltatásáról.
Dimitrie Sturdza 1938-ban született Iasi-ban. Román főnemes család sarjaként politikai okokból emigrálnia kellett Norvégiába anyjával és két testvérével – az apjuk nem követhette őket. Dimitrie atomfizikusi diplomát szerzett egy svájci elit-egyetemen, de aztán sport-karrierbe vágott: a két és fél év alatt, míg versenyszerűen teniszezett, számtalan díjat nyert, és az akkori világranglista 32. helyén jegyezték. Bár családja igen tiszteletreméltó anyagi körülményekkel rendelkezett, Dimitrie
már kicsi korában is dolgozott:
középiskolás korában újságkihordásból szerzett kis pluszzsebpénzt, első autóját pedig egy benzinkútnál dolgozva vásárolta meg. Néhány marketing-gyorstalpaló tanfolyam elvégzése után 1971-ben alapította a Deesse nevű cégét: ez jelenleg a világ egyik legnagyobb kozmetikai direkt marketing-vállalata, forgalma évente több, mint 30 millió dollár.
Dimitrie Sturdza ugyanakkor a Banca Tiriac egyik ügyvezető igazgatója, van egy építkezési vállalata, illetve több más cég részvényese. A svájci gazdagok közt is toplistás üzletember vagyona körülbelül 140 millió dollárra rúg. A romániai forradalom után nagyméretű segély-szállítmányokat küldött az országba, jelenleg Románia tiszteletbeli nagykövete Zürichben.
A teniszcsillagból lett üzletember Ion Tiriac ot aligha kell bemutatni: a Capital összeállítása szerint jelenleg a második leggazdagabb román állampolgár 6-700 millió dolláros vagyonnal.
Nem tudja, mi az első milkó megszerzésének titka,
minthogy azt sem, mikor lett gazdag: csak arra emlékszik, akkor érezte először gazdagnak magát, amikor belépett egy vendéglőbe, és úgy rendelt, hogy közben egyáltalán nem érdekelte a számla. Többek közt a Tiriac Bank, a Mercedes márkaképviselet és az Allianz-Tiriac biztosítótársaság tulajdonosa. Úgy tartja, sikerének titka az, hogy kizárólag nagy nevekkel köt üzletet. A sportból jövök, a sportban nőttem fel és a sportból szereztem vagyonom – mondja.
Ehhez a mesterséghez, amihez a többieknél kicsivel jobban értettem, de én olyan típus vagyok, aki megálljt is tud parancsolni magának, ha kell. Elmondása szerint mai napig 16 órát dolgozik naponta, és még mindig hajnali 5 órakor ébred. Ami a vagyonát illeti, Tiriac így vall:
soha nem számoltam a pénzem,
még akkor sem, amikor 100 dollárom volt. Nem az a gazdag ember, akinek sok a pénze, hanem az, aki hozzá tud férni a pénzhez, meg tud látni egy jó ötletet és azt végig tudja vinni. Egymillió vagy százmillió dollár – a kettő közt nincsen nagy különbség.
Izrael egyik legnagyobb vállalata, a SANO tulajdonosa Bruno Landesberg. 1920-ban született Cernauti-ban. Miután a Szovjetunió és Románia közt ingázott egy darabig, a második világháború környékén szüleivel együtt kitelepedett Izraelbe. A Tel Aviv-i egyetemen szerzett diplomát, az izraeli kereskedelmi televízió marketing-tanácsadója, de akkor sem jön zavarba, ha Marx, Engels vagy Lenin műveiről kell beszélni.
A SANO 2002 óta működtet leányvállalatot Romániában, 150-200 millió dolláros forgalmat bonyolít, és
a 60. helyen áll a 100 legnagyobb izraeli vállalat közt.
A SANO-csoport öt üzemében mosószereket, rovarirtó-szereket, vécépapírt és műanyag tárgyakat gyártanak – ők voltak a világon az elsők, akik lemondtak a sprayek freonos meghajtó-gázáról, miután egyértelművé vált, hogy az káros a környezetre. Hod Hasharon-beli üzemében körülbelül 1000, arab és zsidó alkalmazottja van: gyáraiban soha nem volt munkakonfliktus, Landesberg tanácsa így hangzik a fiatalabb generációnak: „olvassatok sokat, soha ne mondjatok le álmaitokról és legyetek emberibbek”.
_________________
(folytatás következik)
forrás: Jurnalul National
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!