Hol alul, hol felülértékelte a teleházak működését a vegyes érzelmeket kiváltó Hargita megyei teleház-jelentés. A Transindex kommandó szúrópróbázott.
Teleportált támogatás című, június 18-án közölt cikkünkben, egy jelentést ismertettünk a Borboly Csaba Hargita megyei tanácsos által indított, ún. vidéki informatizálási projekt ről. A tanács 200 millió lejt utalt ki a teleházak támogatására, s a testület által kinevezett, az összeg elköltését vizsgáló bizottság jelentése eléggé lesújtó összképet ad. A főbb vádpontok: nem az összes, e célból támogatott egyesület és ifjúsági szervezet működtet teleházat, illetve nem mindig a támogatási szerződésnek megfelelően költötték el a megyei tanács pénzét. Ugyanakkor egyes pályázók nem tudtak bizonylatokat átadni a támogatás elköltéséről, esetenként utólag módosított könyvelést mutattak be, és néhol magánszemélyek saját céljaikra használják a teleházaknak szánt műszaki felszerelést. Bár a jelentés szövege egyértelműen erre utal, a bizottság tagjai előzőleg beismerték: nem minden esetben látogattak el azokba a falvakba, ahol teleházak működnek, hanem telefonon érdeklődtek. A Transindex-kommandó szúrópróbaszerűen látogatott meg egyes Hargita megyei teleházakat, ami a kimerítő képalkotáshoz nem elegendő, ahhoz viszont igen, hogy megállapítsuk: a jelentés pontatlan.
A jelentés szerint Csíkmadarason
a teleházas számítógépeket a helyi tanács épületében állították fel. Az infrastruktúrát a tanács alkalmazottai használják, így voltaképp nem létezik teleház. A jelentés annyiban igaz, hogy a számítógépek valóban az önkormányzat helyiségeiben működnek, azonban külön szobában. Bíró László projektfelelős (egyben a Csíkmadarasi Ifjúsági Fórum vezetője és helyi tanácsos) érdeklődésünkre közölte: a helyiséget öt évre vették bérbe, miután saját erőből újították fel. Ugyanakkor az önkormányzattal közösen a teleház számára már kiszemeltek egy külön ingatlant. Bíró elmondása szerint őt telefonon sem kereste meg a bizottság, így nem tudja, honnan származnak a jelentésben álló információk. Az iroda teleház-jellegén szépséghibát ejt, hogy a számítógépeket, illetve egyéb infrastruktúrát (szkennert, digitális fényképezőgépet, CD-írót, autót) főként a Csíkmadarasi Ifjúsági Fórum tagjai (kb. 20-25 személy) használják rendezvény-szervezésre – ez valóban nem a klasszikus teleház rendeltetése.„Amennyiben a programba belefér, magáncélokra is használható az infrastruktúra” – válaszol kérdésünkre Bíró, majd hozzáteszi: a helyi tanács épülete reggel 8 és délután 6 közt nyitva áll, és bárki igényli a számítógépek és internet használatát, ők megpróbálják biztosítani a hozzáférést.
Az állítást nem tudtuk leellenőrizni, de azt megállapíthattuk, hogy ha Csíkmadarason teleház nem is, de olyan iroda, ami közvetve -közvetlenül, kisebb vagy nagyobb mértékben tényleg hozzájárulhat a helyi közösség épüléséhez, igenis létezik.
A dánfalvi teleház
helyzetét tömören foglalja össze a bizottság: a teleháznak anyagi nehézségei vannak ugyan, de működik. Ez azonban nem tükrözi a valóságot: Gáll Kálmán projekt-felelős elmagyarázta, a ház jelen pillanatban pénzhiány miatt zárva van.
Bár a helyiséget a helyi tanács biztosította, a kapott 10 milliós támogatás háromhavi működéshez volt elég – így a télen be kellett zárni az irodát. A „mindenki irodája”-ként elképzelt projekt megvalósítása Gáll szerint modern kommunikációs eszközök hiánya miatt is nehéz.
Kozmáson a működtetők szokatlan formáját választották a túlélésnek:
óránként 25 ezer lejt kérnek a szörfölésért, ha valaki játszani akar, akkor 10 ezer lejt kell leperkálnia. Amikor számlát igényeltünk, a rendszergazda srác Szántó László projektfelelőshöz irányított, mondván: csak ő állíthatja ki ezt, mint ahogy a napi bevételt is ő szedi be.
Szántó ezt azzal magyarázza, hogy a rendszergazdák kiskorúak, ezenkívül önkéntesek, így neki nagyon nehéz lenne felelősségre vonnia őket, ha valami kavarodás történik a pénz körül. A kivizsgáló bizottság szerint Szántó azt mondta nekik: ők nem állítanak ki számlát – nekünk ellenben felajánlotta ezt a lehetőséget, mellyel végül nem éltünk.
Mint megtudtuk, Szántó is kényszermegoldásnak látja a teleház netkávézóként való működtetését. A februárban indult teleházat azonban csak így lehetett megmenteni a csődtől – lévén, hogy a megítélt támogatások távolról sem fedezték a kiadásokat. A teleház internet-kávézónak is nagyon drága – vetettük közbe.
Szántó a borsos díjszabást azzal indokolja, hogy a Zapp-hálózaton az internetezés sem olcsó mulatság (körülbelül 50 ezer lej óránként), így a költségek felét az ügyfeleknek kell fizetniük. Az így befolyó pénzt elmondása szerint az infrastruktúra fejlesztésére használják, és remélik, hogy anyagi helyzetük hamarosan stabilizálódik annyira, hogy felhagyjanak ezzel a gyakorlattal.
Mi teleház és mi nem az?
A teleház egy olyan hely, amely egy kisközösség specifikus infrastrukturális és információs igényét elégíti ki. Az, hogy pár helyre be van állítva pár számítógép önmagában nem teleház, mert kell hozzá egy olyan vízió is, ami a közösség épülése szempontjából funkcióval látja el az infrastrukturális csomópontot.
Ezért soha nem másodlagos a teleház gazdájának a személye, mert az õ feladata, hogy erõforrássá alakítson egy olyan helyet, ami önmagában nem több egy idétlen internet kávézónál. Ezt az aspektust a bizottság nem vizsgálta, ami persze nem jelenti azt, hogy e tekintetben amúgy minden rendben lenne a Borboly-féle teleházakban.
A jelentés 13.-ik, a szentmihályi teleházról
szóló bekezdését találtuk a legpontatlanabbnak: itt már a szándékos csúsztatás gyanúja is felmerül, lévén, hogy – mint Izsák Lóránt projekt-felelőstől megtudtuk – maga Mátéffy Győző bizottsági tag kérdezte ki telefonon.
A jelentés szerint – bár a szentmihályi polgármesteri hivatal a rendelkezésükre bocsátott egy helységet – a teleház nem működik. Izsák a számítógépeket a helyi ifjúsági szervezet vezetői közt osztotta szét, akik személyes célokra használják azokat. A megyei tanács által megítélt 10 milliós támogatásból mobiltelefonokat vásároltak, melyeket „nem lehet egy nemlétező teleház céljaira használni”. Ugyanakkor a vásárlásokról szóló számlákat sem tudták bemutatni.
Mint Izsák Lóránttól megtudtuk, a jelentésben szereplő szöveg csupán töredéke a Mátéffyval történt telefonbeszélgetésnek: elmondta a tanácsosnak, hogy a polgármesteri hivatal által kiutalt helységbe azért nem lehet azonnal beköltözni, mert a ház omlik össze, előbb tatarozni kell.
A számítógépeket valóban hazavitték, de jelenleg nem magánszemélyeknél, hanem az RMDSZ-szervezetnél találhatók. Különösebb kommentár nem kell ahhoz, hogy az RMDSZ-szervezet nem teleház – mi annyit jelzünk, hogy a jelentés ebben a vonatkozásban is pontatlan.
Ami pedig a mobiltelefon-vásárlást illeti, egy Zapp-telefont vettek, a 10 millió fennmaradó részéből pedig a netkapcsolatot biztosító előfizetést kötöttek, lévén, hogy a faluban ezt másképp megoldani nem lehet.
„Nem vagyok sem rendőr, sem pénzügyőr, a dolgomat megtettem, csináljanak, amit akarnak” – válaszolta Mátéffy Győző (Borboly konkurense a megyei tanács alelnöki tisztségéért), amikor jeleztük neki: a szentmihályi jelentés – melynek elkészítésével személyesen ő volt megbízva – súlyos pontatlanságokat tartalmaz.
Közölte velünk, hogy ugyan járt kint Szentmihályon, de nem járt utána a kérdéskörnek („nem vagyok hajlandó ”üldözni„ Izsák Lórántot” – mondta), hanem közvetett értesülések alapján állította össze a jelentését.
Mindeközben
Zsombori Vilmos Hargita megyei tanácselnök a Transindex kérdésére így nyilatkozott: egyetért azzal, hogy kívánnivalókat hagy maga után a teleházakat vizsgáló bizottság jelentése – emiatt hamarosan egy újabb bizottság alakul, mely kivizsgálja a szóban forgó jelentést.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!