Nem elég megpillantani a kecsegtető újsághirdetést, tárgyalni is tudni kell ám, mindeközben fontos a tulaj bizalmát megnyerni. Az olcsó kégli nem feltétlenül lepattant lyuk egy nyomornegyedben – lakást kerestünk, íme a tapasztalataink:
Az emberek lakás-kereséskor általában barátoknál és ismerősöknél kezdenek érdeklődni. Így nagyon sok macera elkerülhető, és az is szempont, hogy egy haveri alapon kiadott lakás általában piaci ár alatti, meg csak nem vernek át olyan nagyon. Ha ez nem jön be, akkor újság-hirdetések böngészése legyen a következő variáns. A plakátolást ugyan nem próbáltuk, de az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a „passzív” lakáskeresés nem működik: ha egy lakás-tulajdonos azt ígéri, hogy visszahív, akkor azt el is lehet felejteni. Nem tudni miért, de egyesek nem túl érdekeltek lakásuk bérbeadásában – így hajszolni kell őket: állandó telefonhívásokkal kell emlékeztetni, hogy érdeklődünk a lakás iránt, és ha azt mondja: „majd hívjon fel”, azonnal rá kell kérdezni, pontosan mikor.
Nem csak illúzió: a házbérek tényleg magasak
Viszonylag könnyű olcsó lakást találni Kolozsvár nehezen megközelíthető részein, például a Gruia negyedben, esetleg a város valamelyik szatelit-településén: Szamosfalván vagy Bácsban például akár féláron is lehet kéglit bérelni. Van, akit riaszt ez a rusztikus alternatíva, de nyugi: itt egy lakás többnyire mindenben egyezik egy kolozsvárival és itt sem a kútból kell merni a vizet, hanem a falból folyik. Az egyedüli hátrány a közlekedés – bár annak, aki nem siet, nem számít, ha fél órával többet kell buszozzon a központig. Ingatlanügynökök is egyetértenek azzal, hogy a kolozsvári házbérek irreálisan magasak (akár a budapesti árakkal is felveszik a versenyt). A közvetítők szerint ez azért van, mert egyrészt Kolozsváron az utóbbi időben kevés lakás épül, másrészt az egyetemisták biztos, ami biztos alapon rákaptak a hosszú távú szerződések megkötésére. Egyesek akár tanulmányaik teljes időtartamára, 4-5 évre is kivesznek egy lakást, amit aztán haveri alapon továbbpasszolnak az utánuk jövőknek. Valóban, a városban nagy számmal vannak olyan kéglik, amelyben emberemlékezet óta egyetemisták laknak, mégsem kerülnek soha a „piacra”. A lakások árai szezontól függően is ingadoznak: nyáron, amikor egyetemista-hiány van Kolozsváron, gazdag a kínálat és kicsivel olcsóbb, mint az év többi részében.
A megoldás: a tulaj bizalmának megnyerése
Egy lepattant bérház-lakás: néha ez is pofátlanul olcsó variánsnak tűnhet, de jól fontoljuk meg. A hatalmas szobák fűtésére a gatyánk is rámehet télen. Így dokumentálódni kell: a legegyszerűbb megoldás megkérdezni a nagyjából hasonló lakásban élő szomszédokat, mennyi a téli gáz-számlájuk. Más szempontok: az ablakok száma és mérete (ne felejtsük megnézni, jól zárnak-e), illetve azon falak száma, melyek nem egy másik, fűtött lakással szomszédosak. Fontos még megnézni, északi vagy déli fekvésű-e a lakás – a napsütés hiányát a zsebünkön fogjuk érezni.
A lakás-tulajdonosok valamiért nem szeretik az egyetemistákat, a kutyákat és a kisgyerekeket, úgyhogy lehetőleg ne ezzel kezdjük a beszélgetést. Egyébként könnyű letagadni az egyetemista-létet: csak némi fellépés meg egy jól kigondolt duma szükséges hozzá frissen végzett pályakezdő-témában. Persze van, aki nyílt lapokkal szeret játszani: ebben az esetben tanácsos addig várni a kényelmetlen bejelentéssel, míg a tárgyalás „komolyra” nem fordul – és persze előbb a tulaj bizalmát is meg kell nyerni. Ez öregekkel a legkönnyebb: pár okos kérdéssel ki lehet tapintani a kedvenc beszédtémát, s arról kell fecserészni egy ideig.
A gyors (és drága) megoldás: ingatlan-közvetítő
Elemi bakinak számít egy ingatlan-ügynökségnek vagy egy lakás-tulajdonosnak elárulni, mi az a maximális pénzösszeg, amit még ki tudnánk fizetni: a másik fél azonnal erre a pénzösszegre pályázik majd, akkor is, ha esetleg kevesebb pénzre számított. Inkább úgy vezessük a beszélgetést, hogy a tulaj vagy a közvetítő mondjon árat.
Ha mégis kicsúszik a szánkon egy maximális ár, egy profi ügynök azonnal akcióba lép – a technika neve: „upselling”. Ez azt jelenti, hogy a vásárlót meg kell győzni arról, hogy ha kicsivel többet fizet, akkor összehasonlíthatatlanul többet kap pénzéért. Megindul a kígyó-bűvölés: például a drágább lakásban található függöny kiváló minőségéről és diszkrét színeiről tartanak kiselőadást.
Ingatlan-ügynökség persze a drágább lakásokat próbálja mindenkire rásózni, hiszen így ő is többet szakít. Közvetítőn keresztül való lakás-kereséskor a bérlőnek is le kell tennie (általában) a havi lakbér felét akkor, amikor megkötik a szerződést – érdekes, hogy az ügynökök erre nem figyelmeztetnek a legelején, úgyhogy érdemes rákérdezni a közvetítés árára.
Árak:
Egy garzon , illetve egyszobás lakás Kolozsváron körülbelül 90-100 euróban áll, negyedtõl függetlenül. Pimaszul olcsónak számít ugyanennyi pénzért egy kétszobás , fõleg, ha a szobák nem egymásba nyílnak. Egy kétszobás kégli amúgy legalább 120-130 euróba kerül havonta. Egy háromszobás lakás 150 euró körül számít olcsónak, bár ilyenbõl kevés van – a piacon ilyent 170-200 euróért kínálgatnak. Az utóbbi idõben nagy üzlet a feltuningolt lakások protokoll-lakásként, illetve iroda-helységként való kiadása. Itt átlagárat nem tudunk, de láttunk már havi 800 euróba kerülõ lakást is a központban.
Minél nagyobb a lakás, annál olcsóbb
A tulajok általában nagylelkűen felajánlják, hogy ők szívesen bejelentik az ideiglenes lakhelyet (magyarul: „flotant”-ot csinálnak), csakhogy ezzel a lakás drágább lesz. Itt a lényeg az, hogy amikor bejelenti a hatóságoknál hogy a lakás ki van adva, a lakbért jövedelemként be kell vallani, így adózni kell utána. Persze ettől el is lehet tekinteni – mosolyog a tulaj. Az albérlőnek ilyenkor tudnia kell, hogy a lakás-bérlési szerződés (ha van ilyen) érvénytelen lesz, a tulaj úgysem szalad majd a hatóságokhoz feljelenteni lakóit, mert őt bünteti meg az adóhivatal.
Kezdetnek általában nem csak az egyhavi lakbért kell letenni: ez azonban változó, van, aki egyhavi bérnek megfelelő garanciát kér, de olyanról is hallottunk, aki három hónapra kérte előre a lakbért.
Ha lakótársakkal tervezünk lakni, nem mellékes, hogy hány szobás a lakás: garzont vagy egyszobásat ilyenkor eleve nem érdemes bérelni, mert egy kis kétszobás csak minimális pénzzel drágább, és azonnal megvan az intimitás is. Érdemes azonban megfontolni egy nagy 3-4 szobás lakás bérlését: ugyan az sokkal drágább, de minél többen költöznek be, annál jobban oszlanak a költségek, és egy szoba így sokkal olcsóbb lesz egy garzonnál.
Úgy vettük észre, nem igaz az a legenda, hogy a Marasti-tér és a Monostor a legolcsóbb negyedek: ezekben a negyedekben inkább átlagos a kéglik ára. Csodálatosan olcsó helyek mindenhol vannak viszont, még a központban is – a tulaj általában egy kedves nyugdíjas, akinek nincsen semmi pénz-érzéke. Egyesek persze azonnal, lelkesen ki is veszik a kéglit, a paranojásabbak arra gondolnak: ha valóban ilyen olcsó és csodálatosan jó a lakás, akkor vajon miért kiadó?
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!