Nem tudja az ARO új tulaja a terepjárókat az Egyesült Államokba exportálni, mert a jármű üléséből amerikai mérés szerint káros szénhidrogének szivárognak. További akadály, hogy az új tulaj csalónak bizonyulhat.
Az ARO terepjáró-üzem mélyrepülése a privatizáció után sem szűnt meg. Az 1957-ben alapított járműüzem új modelljét az Egyesült Államokban egyelőre azért nem tudja forgalomba hozni, mert a hatósági átvizsgálásra az USA-ba kiküldött példányról kiderült, hogy az ülések anyagai káros szénhidrogén-vegyületeket bocsátanak ki. Ugyan a károsanyag-kibocsátásnak ez a jellemzője szerepelt a méréssorozat katalógusában, a gyártó mégis azt állítja, nem tudott arról, hogy az ülések tervezésekor erre a paraméterre is figyelni kell.
Ford-motorral szerelnék az új modellt
Az ARO új tulajdonosa, az amerikai Cross Lander nevű vállalat főrészvényese, John Perez eredetileg 8-10 ezer darab ARO-t tervezett az Egyesült Államokba exportálni. Az új befektető Ford gyártmányú motorokkal és kapcsolószekrénnyel szándékszik ellátni a Campulung-i terepjárókat. Perez továbbá azt állítja, amerikai partnerei máris megrendeltek 2000 darabot a járműből. Már három hónap múlva, azaz júliusban szállítani kellett volna az autókat, de ezt a határidőt már azelőtt elhalasztották, mielőtt az amerikai hatóságok szennyezésre vonatkozó megállapítása a gyár tudomására jutott volna.
ARO-kritika
[*[image tkod="8498"> A '70-es évek elején a 4X4-es ARO még referenciának számított, de több mint 20 év alatt az autót lényegében alig modernizálták, egyedül csak a motort cserélték Peugeot, majd Toyota márkájúra. Terepen viszont a viszonylag rövid tengelytáv és a széles nyomtáv, az elsõ tengelyen blokkolható differenciálmû nagyon hasznos. Ezért az ARO számos nevesebb márkájú terepjárónál ügyesebben lavírozhat. Autóúton viszont az erõs motorzaj nagyon zavaró, az autó irányban tartása bizonytalan – értékel az Autoshowmagazin szakértõje.
Az ARO két modelljét összesen a pick-up-tól a hõszigetelt áruszállítóig 21 variánsban gyártja. A használt változatok ára 1100-6300 , az újaké 4000-11000 dollár körül mozog.
Perez elsősorban a gyár új modelljét, az ARO 244 X-et szerelte volna Ford-erőforrásokkal, de az amerikai gépjárműgyártó olyan feltételeket támasztott, amelyeknek az ARO egyelőre nem tud megfelelni – így a motorok leszállítása is bizonytalan időre elhalasztódott.
Mexikóba Brazíliából akar az ARO exportálni
Az új ARO karosszériája a tervek szerint az eddig megszokottaknál magasabb lenne, és 4 literes, 207 lóerős Ford -motorral szerelnék. A négykerékhajtásért felelős kapcsolószekrény márkaneve Maza (a név szintén a Ford tulajdona). Az új ARO-t automata váltóval és ötfokozatú kézi sebességváltóval is gyártanák.
Perez az új modellt kizárólag külföldön értékesítené: a mexikói piacra szánt mennyiséget Brazíliában szerelnék össze, mert ha Campulung-ról exportálnák, 70%-os vámot kéne fizetni. Az amerikai vállalkozó azt állítja, a dél-amerikai országban 100 alkalmazottat foglalkozó szerelőüzemet birtokol. Campulung-on az USA-ba és a hazai piacra szánt változatokat szerelnék, Romániában 2,4 és 1,8 literes változatokat értékesítenének.
Egy 244 X ára mintegy 18 ezer dollár lenne. Kérdés, mi igaz a vállalkozó 2000 darabos megrendelésről szóló nyilatkozatából: a bukaresti sajtó több ízben beszámolt arról, hogy Perez 1995-96-ban már kötött szerződést 50 amerikai viszonteladóval ARO-k eladásáról. A cégek be is fizették az autók árát, mely akkor 69 ezer dollár volt, de Perez egyetlen darabot sem szállított le.
Perez egyszer már becsapta amerikai ügyfeleit
Nem kizárt, hogy az egész ARO-privatizáció egy csaló ügyes blöffjének bizonyul. Radu Alexandru liberális szenátor az ügyben 2003 októberében már interpellált a szenátusban, felemlegetve, hogy Perez 1996-ban egyszer már megpróbálta felvásárolni a járműgyárat.
20 millió dolláros befektetést ígért évi 20 ezer jármű előállítására, de az ajánlat időközben semmisnek bizonyult, így az ARO 2000-ig minden kapcsolatát megszakította az üzletemberrel. Perez vállalkozásának, a saját New York-i lakcímére bejegyzett Cross Lander USA-nak csak 2003. szeptember 19. óta ez a neve, addig La caro néven futott. A privatizációs szerződést a keresztelő után alig egy héttel írta alá Peres az állami vagyonfelügyelettel (APAPS).
Márkanév-vita
További bonyodalmat okoz, hogy a Cross Lander márkanevet eredetileg egy konkurens vállalat, az SMD jegyezte be, és jelenleg is per tárgya. Perez ellenérve, hogy az SMD nem kereskedhet az Egyesült Államokban, mert tulajdonosa, Catalin Tutunaru 18 hónapos börtönbüntetését tölti – mert csalás révén próbált ARO-kat importálni az USA-ba.
Miért és kinek adták el a matrica-gyárat?
Az ARO szakszervezeti vezetők eközben azért jelentették fel a Korrupcióellenes Ügyészség en Perezt, mert megítélésük szerint jogtalanul adta el a vállalat matricagyárát. A privatizációs szerződés szerint az ARO Rt. aktívumait a magánosítás után még öt évig tilos továbbárusítani, ehhez képest Perez 2,7 millió dollárért máris kiárusította a matricaüzemet.
A matricagyárat egy Cimpulung Muscel-i székhelyű kft., a Montana MG vette meg ennyiért – noha tavalyi profitja mindössze 1,6 milliárd lej volt. Szakszervezeti források szerint a tranzakció mögött Arges megye PSD-szenátora, Constantin Nicolescu áll. A matricaüzem nélkül nem lehet ARO-t összeszerelni, ugyanis ez állítja elő a karosszéria főbb elemeit.
Perez azzal védekezik, hogy olyan csődös állapotban vette át 150 ezer dollárért az ARO-t, hogy igazából ingyen, a vállalat minden adósságát törölve kellett volna megkapnia. A vállalkozó szerint kizárólag a jól képzett munkaerő miatt érdemes befektetni a terepjáró-gyárba: minden egyéb téren csődös a cég. „- És különben is, ha azt hiszik, nekünk 2,7 millió dollár számít, akkor tévednek!” – vágott vissza újságírói érdeklődésre a tulaj.
Perez most 12 milliót ígér
Az amerikai befektető különben a magánosítási szerződésben azt vállalta, hogy 7 év alatt 12 millió dollárért korszerűsítteti az ARO gyártósorait. Mikor a sajtó arról kérdezte, hogy tud ekkora befektetésért a csupán 23 alkalmazottat foglalkoztató Cross Lander jótállni, Perez ennyit felelt: „- A befektetésért a privatizációs szerződésben világosan garanciát vállaltam.”
Meglehetősen bizonytalan tehát az új ARO-modell megjelenése mind az amerikai, mind a hazai piacon. Egy dolog viszont biztosnak tűnik: a Campulung-i gyár mintegy 3700 alkalmazottja közül legfeljebb néhány száznak mondanak fel; azoknak, akik közvetlenül a gyártósorokon dolgoznak, a Cross Lander garantálja a munkahelyet. Elvileg a privatizációs szerződés 1800 munkás szélnek eresztésére ad lehetőséget, de Perez – eddigi nyilatkozatai szerint – ezzel a lehetőséggel egyelőre nem kíván élni.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!