Hazudik a reklám, vagy csak elhallgat bizonyos dolgokat? Az elhallgatás minden esetben a siker feltétele, vagy létezik más alternatíva is? – töprengenek a pénzcsinálók a pénzcsinálók.ro -n.
Nemes Attila,
április 02, 2004 21:37 Kedves reklámkészítők és fogyasztók! Hallottam olyan véleményeket, miszerint a reklám minden esetben egy hazugság. Egyesek szerint a reklámkészítők kivétel nélkül túlóznak, elrejtik a valóságot. A reklámipar az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasági ágazat. Mit kezdjenek vele a fogyasztók? Védekezzenek ellene, vagy válasszák ki a minőségit, a többivel pedig ne is törődjenek?
Gáll Zoltán,
április 03, 2004 20:20 Az túlzás, hogy a reklám hazugság, arról van inkább szó, hogy arról beszél csak, ami jó a termékben, ami rossz azt elhallgatja, vagy ha valamilyen rendelkezés arra kényszeríti, akkor pl. jóval kisebb betűkkel tünteti fel a negatívumokat. Alapvetően a fenti módszer nem nevezhető hazugságnak. Az már a vásárló hibája, ha nem tájékozódik alaposan. Gyakorlati tennivalók laikusoknak és naivaknak: szemüvegvásárlás, kábeltévé bérlet lemondása, kerülni a kereskedelmi rádiók műsorának „fogyasztását”, az utcán kizárólag a földet nézni. Másoknak: figyelni a részletekre, döntéseinket tapasztalatok alapján hozni, alaposan tájékozódni, élvezni a reklámokat, mint a szórakoztatás egyik formáját.
Nemes Attila,
április 05, 2004 13:34 Ezek szerint a jó reklámokat jó pszichológusok készítik? Ha elhallgatnak egyes részleteket, az nem nevezhető hazugságnak? Van-e középút, amin haladva elmondunk mindent a termékről, szolgáltatásról, mégis lehetünk meggyőzőek el semmi fontosat? Végül is a reklám segíti, vagy kizárólag a reklám élteti a terméket? Vannak-e olyan reklámok, amelyek nem hazudnak, nem titkolnak.
Elkényeztetett befogadók?
Jakab Zoltán, április 09, 2004 13:51 Szerintem a reklám elsõsorban informál. Azt mondja, nézd, itt vagyok a piacon, próbálj ki, jó vagyok, aztán, ha tetszem, vegyél meg máskor is. Az más tál tészta, hogy manapság mar csak a nagy cégek engedhetnek meg maguknak komoly reklámkampányokat, úgyhogy globális szinten lassacskán két vagy három cég között megy a verseny ( lásd Pepsi -- Coca Cola). Úgyhogy végül is bizonyos szinten ránk van bízva, kitõl hagyjuk manipulálni magunkat...El vagyunk kényeztetve.
Nemes Attila, április 09, 2004 14:25 Az elkényeztetettség arra vonatkozik, hogy a reklám szájbarágó, nem kell gondolkozni rajta (és így lehet akár félrevezetõ is), vagy a nagy választékra gondolsz, ami a piacon ránk zuhant az utóbbi néhány évben?
Gáll Zoltán,
április 05, 2004 13:51
Egy szociálpszichológiai elmélet szerint, ha valaki olyat mond magáról, hogy az a gyengeséget födi fel előttünk, azt jobban szoktuk szeretni. Ennek ellenére, ha mondjuk a Head & Shoulders úgy reklámozna magát, hogy: „a samponunk használatával eltűnik a korpa, de napi használattal vele együtt a haj is az ön fejéről” akkor valószínűleg nemsoká be is zárhatnák a gyáraikat.
Reklám élteti-e a terméket? Tegyük fel egy idegen városba szándékszik utazni, interneten keres szállást, szállodák honlapjait látogatja meg. Normál esetben a legszebb szobáikról fog képeket találni róla. Xy szálloda esetében tetszik a berendezés, ízlésesnek kényelmesnek tartja, úgy dönt, hogy oda megy. Aztán lát egy linket azt írja: kilátás... rákattint.
Egy az igazság megmutatásától túlfűtött szálloda menedzser készít egy képet a kilátásról, rajta van a szálloda parkolója, mellette egy istentelenül füstölgő gyárkémény, a gyár kapuja. A kapun a felirat tartalmazza a következő szótagot: chim. Oda menne?
Nemes Attila,
április 05, 2004 14:12
Ha meglátom a gyárkéményről a képet, nem megyek oda, de ha egy tengerpartot látok a képen, ennek alapján kiválasztom a szállodát, és amikor odaérek, a gyárkémény fogad – ne érezzem magam becsapva? Ha pedig a samponról használat után derül ki, hogy hull tőle a hajam, biztosan bezárják a gyárat, de előbb kártérítést is kérhetek. Nagy különbség...
Jakab Zoltán,
április 05, 2004 15:39
A reklám végül is egy felelőség. Ha valamit reklámozol, s arról valótlant állítasz, vagy eltitkolsz valami olyasmit, amivel megkarósíthatod a vevőt, akkor vállald a következményeit. A felelősség itt nem a reklámkészítőé, hanem azé, aki a reklámot megrendelte, s nem utolsósorban elfogadta, hogy termékét ez a reklám képviselje a piacon. Nálunk még a törvényi keret, meg főleg annak alkalmazási procedúrái hiányosak, úgyhogy még bármit reklámozhatunk, még bármit elmondhatunk az illető termékről.
De nyugatabbra volt egy-két eset hogy bepereltek az illető céget, hogy a vásárlónak kára származott a reklámban állított valótlanságok miatt. S igazat is adott nekik a törvényszék, s rendesen meg is fizettettek az árat. Nem is beszelek az Egyesült Államokról, ahol nemzeti sportot űznek abból, hogy egymást perelgetik.
Nemes Attila,
április 05, 2004 19:46
Igaz a megjegyzés, de én ezúttal a Balkánra szorult ember szemszögéből kérdezek, aki akkor sem tudja a jogait, amikor egyértelműen átverték – csak bosszankodik, mert érzi, hogy valami nincs rendjén. Egy pereléshez kell egy halom pénz, és elég bátorság – esetleg némi jogi alapismeret is. Én nyertem pert a rendőrség ellen, de ezzel nem lehetünk túl sokan az élők között...
És kit kell perelni akkor, ha kiderül, hogy a reklámmal átvertek egy csomó embert, ha a nagy botrányok (Caritas, FNI) vesztesei még ma is csak remélhetik, hogy valamikor visszakapjak a pénzüket? Pedig ott az állam torkát is szorongatták a CEC-en keresztül. Egy nagy lufi. Ha pukkan egyet, kereshetjük...
Tamás Ervin,
április 06, 2004 11:01
Szerintem ne keverjük a dolgokat. Vannak olyan reklámok, amelyek hazudnak. De vannak azok, amelyeket különböző szakember dobnak össze úgy, hogy a tömeg meggyőzéséről legjobb ismereteiket felhasználják. És nem a vevő tájékoztatása az elsődleges szempont.
Itt van pl. a szociálpszichológia ismerete, aminek egy egész sor arzenálja van a meggyőzésre. Minden szegmensnek külön-külön megvan a meggyőzési technikája. Sokan azt mondjuk, nem győznek meg a reklámok...Csak akkor mindenki miért a boltból vásárolja a fogkrémet és miért nem a patikából? Ehhez mindegy, hogy a Balkánon vagy máshol a világon vagyunk.
Nemes Attila,
április 06, 2004 13:52
Akkor pontosítom a kérdést. Az elhallgatás minden esetben a sikeres reklámozás része kell, hogy legyen, vagy megy ez másképp is? Tudunk-e választani? Meg lehet-e tanulni a reklámok nyelvét, ami után már nehezebben vagy egyáltalán nem lehet minket átverni? Tudunk-e olvasni a sorok között? Vagy nem vagyunk egyformák...?
Gáll Zoltán,
április 06, 2004 15:47
Egy kis szkepticizmussal, és társadalomtudományi alapismerettel, kevés az a reklám, aminek bedől az ember. Amúgy csak az a termék tudja magát elhallgatás nélkül eredményesen reklámozni a piacon, amelyik tökéletes. Tökéletes dolgok pedig....
Csorba Sarolta,
április 06, 2004 17:27
Szerintem a reklám egy kimondottan manipulálni akaró, és sok esetben tudó is, eszköz. Mindig a legjobbat és a legszebbet kínálja, mindig minden tökéletes, mert kihasználja, hogy az emberek ki vannak éhezve a jóra, a szépre és akarjak hinni, hogy igenis van remény és innen kiindulva, a reklám nem más, mint önmagunk félrevezetésének képekbe, hangokba ültet formája, és legtöbbször csalódunk az illető termékbe, de keresünk tovább és hisszük, hogy a reklám majd segít...
Nemes Csilla,
április 06, 2004 21:23
Én már nagyon várom azt a csokit, amelyet úgy reklámoznak, hogy nincs 10%-a ingyen, nem nyerhetsz vele semmit, csak egyszerűen FINOM. Felőlem lehet sör is. Meg fogom venni!
Tamás Ervin,
április 07, 2004 00:35
Mi van akkor, ha a készítők rájönnek, hogy ezek a csávók megértik a reklámüzenetet, tudják, mi van a háttérben, mi mozgatja az egészet? Előfordulhat, hogy ebben a kódban kezdenek el tájékoztatni? Azt mondjak, hogy ez a csoki nagyon finom és kész te meg bedőlsz nekik. Pedig meg vagy öt olyan csoki van, esetleg meg alacsonyabb áron is, mert te a reklámot is megfizeted.
Csak egyelőre nagyon kicsi ez a szegmens, a nyerő meg mindig a tömeg, aki csámcsog és vegetál. Majd ha elterjed ez a kritika-felfogas látni fogunk értékesnek mondható reklámokat, amelyek szinte egy művészfilmmel felérnek, mert lesz benne egy kicsi vágási technika, meg neked való zene, amit ha megnézel, azt mondod, hu de vagány. Nem a dogos maca lesz a középpontban, aki behajolva közli a termek (valós) paramétereit.
Nemes Csilla,
április 07, 2004 23:46
Pedig szerintem valakinek valamikor mégiscsak eszébe fog jutni és ki fogja próbálni, vagy már meg is tette. És a legfőbb célja ezzel nem az lesz, hogy engem meg téged átverjen, hanem, hogy megkülönböztesse magát a többi halálunalmasan egyformán reklámoztató csokit gyártótól. Ha pedig egy reggel hirtelen arra ébredne, hogy, nini, ezek ötön itt már lenyúlták a reklámfogásomat, akkor ez a jó fej csoki gyártó ismét kitalálna valamit, amivel megkülönböztetheti magát céhes társaitól.
Nemes Attila,
április 08, 2004 12:05
Szerintem nincs egy mindenki számára egyértelmű kód, de létezhet egy olyan nyelvezet, amelyet mindenki megért. De vajon jól érti-e mindenki az üzenetet? Elmondunk-e mindent, vagy csak azt, amit fontosnak tartunk, ki akarunk emelni? Amit pedig elhallgattunk, az lehet-e fontos? Csak úgy győzhetünk meg valakit, ha féligazságokkal szédítjük? Ez nem írható a reklámkészítők fantáziájának a hiányára? Vagy csak kihasználják a befogadók tudatlanságát?
Koszta Ferenc,
április 09, 2004 15:26
A jó reklám hozzásegít a termék ismerte válásához. Ez azt jelenti, hogy csak közvetve „adja el” a terméket, ehhez meg hozzáadódik a termék tényleges minősége. A széles néptömegek sosem fogják megérteni a reklámok belső működési mechanizmusait, mert ennek feltételei pszichológiai és szociológiai alapismeretek.
Mindig is voltak jó reklámok és voltak rosszak is, ha egyre több és több reklám jelenik meg a piacon, akkor intenzívebbé válik a szelekció. A jó reklámkészítő cégek fennmaradnak a többiek meg lassan lemorzsolódnak majd.
Jakab Zoltán,
április 13, 2004 10:45
Inkább ironikus próbáltam lenni. Ha meg választani kell az első változat. Hamarosan lesz egy standard mosópor, üdítő, ropi reklám, amibe csak a márkanevet kell megváltoztatni, aztán jó az a szépen beidomított népnek. Ezt kell enni, ezt inni, azt kell hordani, aztán mindenki boldog, meg süt a nap és hófehérek a lepedők. Látjátok milyen egyszerű az egész. Minek annyit törni a fejed, mikor milyen egyszerű megtalálni a boldogságot. csak a sarki MekDonaldsig kell elmenni.
Hol maradt az ÁFA?
Nemes Attila, április 06, 2004 18:43 Nem jártatok soha úgy, hogy a boltban derült ki, hogy a reklámban jelzett ár nem tartalmazta az ÁFÁ-t, vagy legalább 10-et kell venni ahhoz, hogy az említett áron megkaphasd, vagy már elfogyott, esetleg nem is volt semmi kedvezmény, csak be akartak csalni a boltba?
Nemes Attila, április 14, 2004 20:31 Tudjátok-e, hogy 11.000 eurótól már lehet kapni az 5-ös Golfot? Nem is rossz, csakhogy ez CIP-ár. Tehát bemész a boltba a 11.000 euróval, hogy megvedd a „fapados” változatot, aztán ott kiderül, hogy még vagy 4000 euró kell hozzá, ugyanis ez az ár nem tartalmazza a luxus-adót, a vámot, a TVA-t és még néhány apróságot, amirõl már nem szól a reklám. Abban hisznek, hogy ha már becsaltak a boltba, majd ott elõkapod a különbözetet, és „egye fene” alapon megvásárolod, annyira megtetszik?
Gáll Zoltán, április 19, 2004 16:00 Végül is a cégek számára a CIP ár lényeges, mert például az ÁFA az visszaigényelhetõ. Amúgy a már tájékozottabb vásárlók számára köztudott, hogy az un. kis (áfa – nélküli) árat szoktak publikálni a nagy (áfás) ár kis betûkkel szerepel, pl. a Metro-s vagy Selgros-os árajánlatokban is, és egyébként minden nagybani üzlet árlistáján.
Nemes Attila, április 19, 2004 22:02 Az a kérdés, hogy kinek a szemszögébõl nézzük az üzletet. Az eladó el akar adni, a vásárló pedig vásárol. Ki az úr? Újabban azt állítják, hogy a vásárló, ami nem minden esetben egy cég, amely visszaigényelheti az ÁFÁ-t. A cégek ezt úgyis tudják, tehát visszaszámolhatják maguknak, de mit kezdek én egy árlistával, amelyen nincs ÁFA? Megrakom a kosaram, a pénztárnál meg kiderül, hogy egy részét vissza kell tenni a polcra? Én nem tudok örülni ennek. Ha pedig feltüntetik, hogy az ÁFA nincs az árakban, egy fél napomba kerül fejben kiszámolni minden apróságnak az árát. Nem halálos, csak szép lassan õszülök...
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!