Kónya László: az olajcégek között minden téren szoros az árharc

Sipos Géza

, március 25 Ön szerint a MOL a lengyel PKN-nel társulva eséllyel vehet részt a Petrom privatizációjában? Képes a MOL a nagy nemzetközi multik ajánlatához képest labdába rúgni?

Kónya László:

– A Petrom privatizációjának meghirdetésekor valóban szó volt arról, hogy a MOL a lengyel PKN-nel társulva vesz részt a versenyben. A két nagyvállalat képviselői tárgyaltak is a társulás lehetőségéről, de egyezség nem jött létre. Az eddigi események azt bizonyítják, hogy a MOL vonzó ajánlatot tett, hiszen a kötelező ajánlatot tehető három cég között szerepel. Az európai nagy olajipari cégek nem érdeklődnek a térség olajipari vállalkozásai iránt, az amerikai olajipari cégeknek pedig nincs gyökerük Európának ezen a részén. Nem tartom valószínűnek, hogy az amerikai Occidental Petroleum egy kelet-európai kalandba belevágjon, hiszen korábban az Amoco amerikai konszern romániai próbálkozása is teljes kudarcot eredményezett. A MOL – kitűnő 2003 évi teljesítménye ellenére, a Szlovákiában és Szlovéniában történt privatizációs kötelezettségek miatt – véleményem szerint az olajipari átlagnál nagyobb mértékben van eladósodva. Ennek és mindenek előtt a román politikai megfontolások következtében a Petrom-privatizáció győzteseként az osztrák OMV-t látom. Bár ne a próféta beszéljen belőlem...

Nagy Lehel

, március 26 1. Néhány évvel ezelőtt gombamód szaporodtak a MOL-benzinkutak Romániában (és nem csak a MOL kutak). Azóta az iram jócskán alábbhagyott (legalábbis az én régóta nem láttam épülő kutat), a kérdés, hogy miért? Telítődött a piac? Vagy nem jött össze az otthoni számítás? 2. Mi a viszony a román piacon jelenlevő nagy olajtársaságok közt? Gondolom, folyamatos árharc folyik egy kicsivel jobb piaci részesedésért. Léteznek-e például szövetségek, előfordulhat-e, hogy néhány cég összeáll, és „kicsinál” egy másikat?

K. L.:

- 1. 1997 júniusa és 2000 vége között a MOL Románia ügyvezetője voltam. Abban az időszakban negyven benzinkutat építettünk, döntő részüket Erdélyben és Bukarestben. Volt olyan év is, hogy tizenhat benzinkutat helyeztünk üzembe. Időközben a MOL más országokban (Szlovákia, Szlovénia) sikerrel vett részt olajipari cégek privatizációjában, ami a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásai átcsoportosítását igényelte. Így – bizonyos években – a romániai terjeszkedésre kevesebb jutott. Közben a MOL stratégiát is váltott, hiszen saját kútépítések helyett 23 töltőállomást vásárolt a Shelltől. A MOL romániai benzinkút hálózatát az egész ország lefedésére ki szándékszik terjeszteni. Ami a töltőállomás-hálózat fejlesztését illeti, a romániai olajpiac többi szereplője közül elsősorban a Lukoil ért el látványos eredményeket, követve azt a mai nyugat-európai gyakorlatot, hogy egy nagyobb település esetében olyan benzinkút-sűrűséget kell elérni, hogy a vásárló bármilyen irányban indul, az adott társaság töltőállomásába „ütközzön”. Példaként Kolozsvárt említhetem, ahol jelenleg tíz Lukoil-kút üzemel a MOL két töltőállomásához képest. 2. A román piacon jelenlévő olajtársaságok vállalkozásai között általában csak akkor van összefogás és komoly koordináció, ha a román hatóságok (kormány) részéről olyan intézkedés történik, amely a társaságok mindegyikét, vagy többségét érinti. Ilyenkor igyekeznek minden kapcsolatot és jogi lehetőséget megragadva közbelépni – sokszor sikerrel. Régebben az olajtársaságok között működött még egy hallgatólagosan elfogadott elv, miszerint egy adott településen „tisztes” távolságra építik egymástól a töltőállomásokat. Az utóbbi időben ezt az elvet nem mindenki tartja be. A társaságok napi gyakorisággal figyelik egymás árait és kereskedelemfejlesztési akcióit, és régiónként, üzemanyag-fajtánként és szolgáltatásonként folyik az árharc. Szövetségekről nincs tudomásom. Tulajdonképpen a román piacon elsősorban a Petrom és talán a Lukoil van abban a helyzetben, hogy „kicsináljon”, vagyis ellehetetlenítsen egy másik céget. Számos magánkút „eltűnése” (azaz felvásárlása) a Petrom által diktált árpolitika eredménye.

Kelemen Attila Ármin

, április 15 1. Ön most venne vagy eladna Petrom-részvényeket? 2. Mi jellemző a Székelyföldre kerülő magyar befektetésekre? Ezek átlagosan milyen nagyságrendűek? 3. Ön szerint jelentős mértékű-e azoknak a romániai magánszemélyeknek a száma, akik kitelepedési megfontolásokból alapítanak céget Magyarországon?

K. L.:

- 1. Most én feltétlenül vásárolnék Petrom-részvényeket. A privatizáció következtében a már csak részben állami vállalat a jelenleginél többszörösen hatékonyabb cég lesz, így részvényeinek értéke is jelentősen növekedni fog. 2. A korábbi években látványos magyarországi tőkebefektetések történtek a Székelyföldön: Sepsiszentgyörgyön a Dunapack és a Pannonplast ruházott be, míg Csíkszeredában ugyancsak a Pannonplast. Jelentős a szovátai szálloda-beruházás is. Pontos statisztikai adattal nem rendelkezem, de tény, hogy a magyar tőke romániai behatolása megtorpant, más országok, többek között Ukrajna, Szerbia felé fordult. Ebben az esetben is az érvényes, hogy mindenki a kisebb ellenállás felé mozdul el. 3. A Magyarországon céget alapító romániai személyek száma elenyésző. Közel két éves kolozsvári tartózkodásom alatt, csupán néhány – nem számottevő gazdasági erőt képviselő – betéti társaságot alapító személyekkel találkoztam.Ők minden valószínűség szerint életvitelszerűen Magyarországon fognak tartózkodni, és végső céljuk a letelepedés is lehet. Ugyanakkor ismerek számos olyan – Erdélyből a nyolcvanas évek végén elkerült – vállalkozót, akik sikeresen működtetik az általuk alapított gazdasági társaságot, kihasználva a romániai munkaerő-felesleget és a magyarországi építőipari kapacitáshiányból eredő lehetőségeket. E cégvezetők visszatelepedése, illetve kétlakivá válása csak idő kérdése. A román gazdaság és a lakosság, a fogyasztók elvárási szintjének emelkedése következtében itt is meg fogják találni számításukat. A kolozsvári főkonzulátuson vízumot igénylők 80%-a egyéni munkavállaló. A többi személy tanulmányi, rokonlátogatási, vagy egyéb vízumot kér.