Átvilágítás: EMTE a működésképtelenség határán?

Akár egy laikus is el tudja képzelni, milyen szempontok szerint érdemes egy négy helyszínen működő, példaszerűen elbonyolítva megszervezett felsőoktatási intézmény működését felmérni. Elsősorban azt kell megvizsgálni, milyen színvonalon és milyen tanerővel oktat az egyetem, hogyan teremt ehhez gazdasági hátteret, a rendelkezésére álló pénzt mennyire ésszerűen költi el, és vezetői milyen hatékonysággal, professzionalizmussal hoznak döntéseket. Feltehetően a fentiekre volt kíváncsi a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke is, mikor a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) átvilágítására kért fel pályázati úton külső szakértőket. A független szakértőcsoportot felhatalmazták arra, hogy 2003 december vége és 2004 február közepe között vizsgálják egyrészt az egyetem hátterében álló Sapientia Alapítvány, másrészt az EMTE döntéshozatali mechanizmusait, ügyvezetését és pénzügyeit. A profi pénzügyi és működési audit eredménye még csak nem is ellentmondásos, inkább teljesen demokratikus, mert egykori és mostani illetékeseket egyaránt elmeszel. Információnk szerint az átvilágítást igénylők számára világos volt, hogy

ügyviteli, gazdálkodási problémák vannak

az EMTE körül, amelyeket sürgősen azonosítani kell. Erről készült az a több mint százoldalas -- bizalmasan kezelt -- szakértői jelentés és probléma-katalógus, amely kellő részletességgel szondázza az erdélyi magánegyetem fennálló állapotát.

Ami a gazdálkodást illeti,

a szöveg, információink szerint azt állapítja meg, hogy az egyetem nem érte el azt a kezdeti célkitűzést, mely szerint több forrásból fogja finanszírozni működését. A jelentés szerint az EMTE-Sapientia szerződései közül több lezáratlan. A leszerződött összegek egyharmadát nem költötték el, de az így keletkezett pénzmaradványt sem számolták el. Jelentős mértékben felhalmozódtak a pénzeszközök: vagyis az egyetem, illetve az egyetemet működtető alapítvány bankszámláin elköltetlen támogatások maradnak. Számos esetben nem világos, egy-egy kiadási tétel az egyetem karaihoz, vagy éppen a Sapientia Alapítvány valamelyik irodájához tartozik-e. Nincs rögzített rendszer, ami azt szabályozná, hogy egyes kiadások hova, melyik gazdálkodási egységhez tartoznak: mindez esetleges megegyezéseken dől el. Az sem tekinthető át, hogy az egyetem gazdasági társaságai és a Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában működő karai kinek számolnak el. Információink szerint, ami a cégeket illeti, a jelentés „összefonódásról” beszél. Az EMTE bevételei elenyészők. Úgy tudjuk, az egyetem bevételként könyveli el a kamatnyereséget és az áruforgalmi adót -- még ha ezek is ugyanabból a több mint másfél milliárd forintos támogatásból származnak, amellyel a magyar költségvetés az egyetem működtetését biztosítja. Lapunk úgy értesült, hogy az egyetem saját bevétele 2003-ban még a hallgatói támogatások és a tankönyvtámogatások összegénél is alacsonyabb volt. A Transindex információi szerint a jelentés következtetéseit áttekintve az is kiderül, hogy a Sapientia-EMTE feltűnően

egyenlőtlen módon fizeti vezetőit és alkalmazottait.

Míg a fiatal alkalmazottak munkabére nagyjából a Romániában szokásos átlagnak felel meg, ehhez képest aránytalanul nagyok az vezető beosztással járó fizetések és extrapótlékok. Lapunk úgy tudja, hogy az Sapientia-EMTE pályázási tevékenység terén sem áll a helyzet magaslatán. Az EMTE karai a tudományos kutatási tevékenység költségeinek fedezésére rendszerint

nem nyújtanak be pályázatokat.

Ez a helyzet némileg pozitívabb a szintén az alapítvány hatáskörébe tartozó Partiumi Keresztény Egyetemen , de az elemzők szerint Nagyváradon is jelentősen fejleszteni kell a pályázási munkát. Információink szerint a szakértők véleménye a döntéshozatali folyamatról lesújtó: a buktatók oly mértékben a rendszer részét képezik, hogy az intézményhálózat

működtethetősége kérdőjeleződik meg.

A stratégiai tervezés ben teljes a lemaradás. A döntések szakmai előkészítését a Sapientia-EMTE nem oldotta meg. Ami az oktatás és az intézményhálózat fejlesztését illeti, az elképzeléseket nem kapcsolják össze erőforrás-tervezéssel. Az egyetem vezető testületei nem követik, hogy az egyes döntések mikor és milyen mértékben valósulnak meg a gyakorlatban. Úgy tudjuk, a jelentés e fejezetében „kompetencia-hiányt” állapít meg, és a szakértők a legkomolyabb bajt abban látják, hogy az intézményfejlesztés személyes tárgyalásokon alapszik -- mert az így született egyezségeket bármikor fel lehet rúgni. Ezenkívül nem tisztázott, hogy az egyes döntésekért pontosan

ki vállal felelősséget,

ha valaki valamivel elmarad vagy nem az elvárt színvonalon teljesít, a számonkérés és a megtorlás rendszerint elmarad. Sok a spontán, eseti jellegű döntés. Továbbá a Transindex tudomása szerint a jelentés kitér arra is, hogy az egyetem oktatói, vezetői körében

halmozzák a tisztségeket, sok a rokoni kapcsolat és jellemző az összefonódás.

A jelentés az oktatási folyamat egészét nézve sem túl hízelgő: úgy tudjuk, a szakértők azt állapították meg, hogy az egyetem a minőség szempontjait rendszeresen figyelmen kívül hagyja. A szakok és az egész egyetem akkreditációs folyamata akadozik. Az egyetem 2001 júniusában rendezett először felvételit, ami azt jelenti, hogy a jövő tanévben már végez az első évfolyam: ehhez képest még azt sem lehet tudni, hogy milyen nyelven államvizsgázhatnak a hallgatók. A jelentés arra is kitér, hogy noha eredetileg az volt a célkitűzés, hogy a Sapientia-EMTE a magyar költségvetési támogatást arra használja fel, hogy olyan szakokat létesítsen, amelyek egyébként hiányoznak a romániai állami oktatásból, ehhez képest

sorra olyan szakok indulnak,

melyeknek már van párjuk az állami felsőoktatásban (ezt a kritikát különben Bálint-Pataki József , a HTMH elnöke is hangoztatta március 11-én Kolozsváron, mikor a Sapientia Alapítványt létrehozó erdélyi egyházak vezetőivel tárgyalt). Tudomásunk szerint a jelentést író szakértők a több mint százoldalas tanulmány zárásaként több sürgős ajánlást is megfogalmaztak. Ezek között szerepel többek között az, hogy az egyetemnek a magyarországi támogatás mellé további bevételek után kell néznie. Figyelni kell a romániai munkaerőpiac változásai ra, és ezekkel össze kell egyeztetni az EMTE-szakok rendszerét. Ugyanakkor az erdélyi népesedési trendekre is figyelemmel kell lenni. A jelentéstevők arra is kitérnek, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a romániai oktatási szabályozásokat, az állami oktatási piacot, az egyes térségekben működő párhuzamos szakok felsőoktatási erőforrásait. Fel kell mérni annak esélyét, mennyiben lehet képzett oktatókat az EMTE-re „csábítani”, és mérlegelni kell, mennyiben van szükség magyarországi vendégtanárokra, és a magyarországi vezetők szerepvállalására. Az EMTE-nek a fentiek mellett a minőségbiztosítás nemzetközi elveire és gyakorlatára is tekintettel kell lennie, alkalmaznia kell a minőségbiztosítás bevált magyarországi és romániai megoldásait. Ezenkívül figyelni kell arra is, milyen változásokat idéz elő a romániai állami felsőoktatásban az Európai Unió egyetemreformról szóló ún. bolognai folyamata.