„Azért vagyunk, hogy az árak ne szabaduljanak el”

Transindex: – Ön azt mondta előadásában, hogy a román jegybank, a BNR monetáris politikáját az teszi hiteltelenné, előrejelzéseivel azért nem számolnak a reálgazdasági szereplők, mert a BNR vezetői ideológiai ellentétben állnak a jelenlegi politikai vezetőkkel. Vagy ennek sokkal konkrétabb okai vannak? – kérdeztük Nagy Ágnestől, aki a Félixfürdőn megrendezett 2. MIÉRT Akadémia vendége.

Nagy Ágnes:

– Nem, nem, ez bonyolultabb. A pénzpolitika legfontosabb eleme hitelesség, legyen az bármelyik jegybanké, akár az Európai Központi Banké is. Ez attól függ, hogy az illető bank mennyire képes végrehajtani a saját maga által megfogalmazott célkitűzéseket, mennyire restriktív vagy mennyire laza, milyen eszközöket használ fel monetáris politikája végrehajtásához, másfelől pedig milyen gazdasági környezetben kell ezt végrehajtania. A reálgazdaság és a monetáris politika összefügg. Hiába mondom ki azt központi jegybankként, hogy X mennyiségű pénz kibocsátása erre a piacra az adott gazdasági környezetben elegendő a stabil árfolyamszinthez. Ha nem ez történik, mert nemcsak belső, hanem külső hatások is érhetnek, például olajár-robbanás lesz az ázsiai piacon, amelyekkel nem tudtam számolni ebben az évben, akkor ez felpörgeti a belső árakat, s így az általam tervezett idei árszint nem fog egyezni a valóságossal. Ugyanilyen baj bentről is támadhat. Ezek olyan kockázati tényezők, amelyek mind a hitelességet befolyásolják.

- A jegybanknak milyen megoldásai vannak e tényezők befolyásolására?

N.Á.:

– A jegybanknak két eszköze van: az egyik az árfolyam, a másik a kamatláb. Ami az árfolyamot illeti, a jegybank a külső stabilitásra, a külső egyensúly megtartására törekszik – amelynek eredménye, hogy az országon árui, termékei, szolgáltatásai a külpiacon is versenyképesek lesznek. A kamatlábak a belső piac versenyképességét határozzák. Ezekkel lehet nagyon kifinomultan is bánni, bővíteni a jegybank lehetőségeit, de ez a két eszköztár az, amiből meríthet a központi bank.

- Lengyelországban kb. 30%-ra becsülték a nem kimondottan fekete, de mindenképpen illegális részét a gazdaságnak, amelyben a termelő el is fogyasztja az áruját – és mindez nem jelenik meg a gazdasági mutatókban. Nem volt valós a lengyel tejfogyasztásról szóló adat, mert nem vásárolták, és így az ország tejimportra kényszerült. Ezt hogy fogja elkerülni a román gazdaság, hogy – a példánál maradva – ne kelljen tejet vagy húst importálni?

N.Á.:

– Nézze, ami a feketepiaci termelést illeti, nem biztos, hogy én vagyok-e a leghivatottabb válaszolni. Az tény, hogy vannak ilyen felmérései jegybanknak is, hiszen a BNR külön kutatási igazgatósága foglalkozik gazdasági jelenségek tanulmányozásával. Hazai és külföldi mérések szerint a feketepiac nagyságrendje nálunk a bruttó nemzeti össztermék 40 százaléka. Hogy ezt hogyan fogja ez a társadalom és miféle gazdaságpolitikai kultúrát alkalmazva visszaszorítani, nem az én tisztem megválaszolni.

– Tudja ezt a BNR csökkenteni?

N.Á.:

– Nem, nem, a jegybank működését szabályozó törvény szerint is a BNR legfontosabb feladata az árak stabilitásának fenntartása. Hogy ezt hogyan fogja a monetáris politika, a valutapolitika, a hitelezési politika stb. eszközeivel megteremteni – mindez szabályszerűen és világosan le van írva. Ha a központi európai bankot tekintjük, amelynek pár év múlva mi is fiókja leszünk, annak is az alapvető célja az árak stabilan tartása, és nem a feketepiaccal való küzdelem.

- Nem is maga a küzdelem, hanem a rendeletek érdekelnek, amelyek hatással lehetnek erre -például a kamatláb hozzáigazítása.

N.Á.:

– A kamatláb igazából nem a feketepiacot célozza, de közvetett módon érinti azt is. De a központi bank legfontosabb célja a kamatlábbal a belső gazdasági egyensúly megteremtése. Köztudott, hogy a központi bankoknak a kamatláb-politikája a kereskedelmi bankok szintjén irányadó.

A leglényegesebb különbség a fejlett piacok és a romániai pénzpiac között, hogy az EU-országokban a hitelek sokkal olcsóbbak. Nem húzódik el emiatt a gazdasági egyensúly megteremtése?

N.Á.:

– Egy gazdaság 2-3% közötti inflációs rátával stabil. Amíg nálunk az infláció 14%-os, addig senki sem fogja vállalni azt a kockázatot, hogy a behajthatatlan hitelekkel akkorát veszítsen, amekkorát nem is képzelt volna. A másik különbség, hogy a fejlett országok reálgazdaságának más a szerkezete.Nemcsak informatikusokra és közbirtokossági erdészekre van ennek az országnak szüksége, hanem tőzsdei játékosokra is, akik élvezni tudják a versenyt.

A jegybank szerepe a monetáris piac szabályozása, e piac szereplői a kereskedelmi bankok. A jegybank szabályozásaival csak közvetve tudja a reálgazdaságot befolyásolni, csak a kereskedelmi bankok működési szabályainak kijelölését lehet erre használni. És nem biztos, hogy a játékszabályok megváltoztatása pontosan a kívánt hatással lesz a kereskedelmi bankok ügyfeleire is. Ez is egy olyan duális és konfliktusos helyzet, amilyen konfliktusos helyzetben Európa ma van.

- Ha növelik vagy csökkentik a pénz piacon lévő mennyiségét, ennek kiszámíthatók a hatásai.

N.Á.:

– Hát persze!

- Ezek ilyen instabil gazdasági konjunktúrában gyorsabban vagy inkább késleltetve mutatkoznak?

N.Á.:

– Köztudott, hogy a BNR monetáris politikája restriktív. Mire lenne jó a pénzprés használata? Például a költségvetési hiány fedezésére, amely egy a kormánynak nagyon jól jönne, hogy túlköltekezését ilyen forrásból fedezni tudja. De ennek csak akkor lenne értelme, hogyha ez a pénz termelésből kerülne be a piacra. Erre viszont még nem volt példa - mosolyodott el a fáradt interjúalany.