Telefonálgatással százmilliót zsebelt a bukaresti elittől

Letartóztatták Romi Vargát , aki évek óta úgy csalt ki pénzt a bukaresti elittől, hogy különböző, neves romániai személyiségek hangját utánozta. Áldozata lett Ion Iliescu államelnök, listáján azonban miniszterek és más magasrangú kormány-tisztségviselők, parlamenti tagok, valamint nagy cégek vezérigazgatói szerepelnek. Módszere egyszerű volt: felhívta őket ismerősük hangját utánozva, és pénzt vagy pedig állást kért egy „szegény fiú”, vagyis maga számára. Varga 21 éves, és a Krassó-Szörény megyei Nándorhegy (Vörösacél) városában született. Jelenleg csalás vádjával folyik ellene a kivizsgálás -- becslése szerint három év alatt 100 millió lejt sikerül kicsalnia a bukaresti „felső tízezer” zsebéből, bár maga sem tudja áldozatainak pontos számát.

A végzetes hiba: egy volt államelnök felesége nem csörgetget

Romit augusztus 7-én tartóztatták le: a jegyzőkönyv szerint augusztus 6-án egy mobiltelefonról felhívta Doina Popovici -ot, egy nagy belvárosi cég menedzserét. A volt államelnök feleségének, Nadia Constantinescu nak hangját utánozva arra kérte Popovici-ot, hogy segítsen egy árván, hogy kifizethesse egy bukaresti diák-bentlakás költségeit, ami 5 millió lejre rúg. A menedzser ráállt, majd Nadia Constantinescu hangja közölte vele, hogy a „szegény fiú” személyesen fog menni a pénzért. Romi elment a cég székhelyére, megkapta a pénzt, szépen megköszönte, és elment.Estére azonban vásárolt magának egy új mobiltelefont, és azzal szórakozott, hogy régi, Nadia Constantinescu számát jelző kártyájáról meg-megcsörgette a cégvezetőnőt. Ez okozta vesztét -- Popovicinak ugyanis feltűnt, hogy egy volt államelnök felesége csóró módon csak csörög. Visszahívta a számot -- Romi pedig felvette.

Popovici meghívta másnap ebédelni, hogy megbeszéljék jövőjét, ugyanis úgymond fel szerette volna karolni. „Vettem egy 150.000 lejes virágcsokrot, hiszen egy úrinővel megyek ebédelni, és elmentem a találkára.” -- meséli Varga. „Amikor leültem az asztalhoz a cég székhelyén, Popovici elkiáltotta magát: mindenki gyűlésre. Én akkor el akartam menni, hiszen gyűlésen nem illik jelen lenni, azonban a menedzsernő azt mondta, hogy miattam van a gyűlés. És be is jöttek -- a testőrök. Így tartóztattak le.”

Serban Mihailescu úriember: állást szerzett neki

„Sok képviselőtől és minisztertől akkor kértem pénzt, amikor autóba ültek -- mivel a sajtó is jelen volt ilyenkor, nem kergetnek el. Agathon tól, Hildegard Puwak tól 500.000 lejt, Bartos tól és Sarbu tól 300.000-et, Valer Dorneanu tól, a képviselőház elnökétől 200.000 lejt kaptam így. Másokat mobilról hívtam -- Cozmanca t, Vasile Dancu t -- ők azonnal megkérdezték, honnan tudom a számuk.

Azt válaszoltam, nem lényeges, egy munkahelyet szeretnék, de azonnal letették. Serban Mihailescu úriember volt, mert nem pénzt adott, hanem szerzett nekem egy mosogatófiúi állást egy snagovi vendéglőben. Egy hétig dolgoztam ott. Egy villában laktam, de felmondtam, mert megelégeltem.

Ion Tiriac ot is megpróbáltam átverni -- Nadia Constantinescuként hívtam fel. Nadia számát úgy szereztem meg, hogy az elhunyt Adevarul-főszerkesztő Dumitru Tinu feleségeként, Tamara Tinu ként felhívtam Zoe Petre t. Szóval felhívtam Tiriacot, és mondtam, hogy az irodámban van egy árva gyerek, én már adtam neki 10 milliót, te nem segítenél neki?

Elküldök hozzád valakit ezer euróval, rendben? -- mondja Tiriac. Nem lesz jó, mert éppen a repülőtérre megyek, inkább elküldöm hozzád a gyereket, jó? -- ekkor azt hiszem, rájött. Elmentem a székhelyére, már várt: honnan jössz, fiam? -- kérdi. Egy gyermekotthonból. Mosolyából tudtam, hogy lebuktam. És mennyi pénzt kérsz? Hát, amennyit szívesen ad... Erre felhívta magát Emil Constantinescut. Sóbálvánnyá meredtem. De nem kergetett el, adott hat milliót.”

„Bonsoir, monsieur president!”

Varga az Iliescu val való beszélgetésére a legbüszkébb: egy utcai telefonról hívta fel az államelnököt. „Mikor az államelnök beleszólt a kagylóba, elindult az orrom vére, olyan izgatott voltam. A számát egy közeli munkatársától tudtam meg -- őt a párizsi nagykövet, Gherman feleségeként kerestem meg. Az államelnöknek madam Gherman ként mutatkoztam be. Egy pénteki napon hívtam fel, este úgy 11 körül. Fáradt volt, mondta, hogy éppen most tért haza Japánból, szegény feje. Bonsoir, monsieur president! Comment ca va...!? Tres bien, tres bien, madame! -- így kezdődött a beszélgetés, azonban gyorsan románra váltottam, mert ennél többet nem tudtam franciául. Megkérdeztem, nem-e tudna segíteni egy állással és némi pénzzel egy szegény árván, akin én is sokat segítettem.

Iliescu azt mondta, jöjjek hétfőn 11-kor találkozni vele. Miután letettem a telefont, üvöltöttem a boldogságtól az utcán, hogy Románia elnökével beszéltem -- valami közlekedési rendőrök megnéztek, azt hitték, bolond vagyok. Hétfőn felvettem egy pár tiszta farmert, és elmentem a Cotroceni palotába. Egy Talpes nevű duci alak fogadott, kaptam tőle félmilliót, és egy autóba ültetett volna, de nekem inamba szállt a bátorságom, és gyorsan leléptem...”

Stolojan költségvetésekről meg autóbuszokról kérdezte

Rominak leginkább a Stolojan -al, Vacaroiu val és Basescu val folytatott beszélgetések tetszettek: „Vacaroiura nem emlékszem pontosan. Azt hiszem, Daniela Bartos egészségügy-miniszternek adtam ki magam. Ő panaszkodott, hogy a felesége beteg, és tanácsokat kért tőlem telefonon. Mondtam, persze, meg lehet oldani, de először segítsen egy árva gyereken. Vacaroiu meghívott a lakására, de amikor odaértem, testőrei, a SPP-sek elkergettek.

Mikor felhívtam Stolojant, Maria Manolescu pénzügyminisztériumi államtitkár hangján szóltam bele a kagylóba. Alig mutatkoztam be, azonnal rámszállt, valami költségvetésekről meg autóbuszokról kérdezett -- mondam, figyelj, most nem érek erre rá, van egy szerencsétlen gyerek nálam, nem segítenél neki, úgy hívják, Varga Romi. Jó, jöjjön el hozzám -- mikor bementem az irodába, a lába az asztalon volt, de felismert: neked adtam pénzt egyszer az autóban, nesze 500.000, de el ne kapjalak még egyszer itt. -- mondta.”

Romi színész szeretett volna lenni. „Voltam Calinescu nál is, a Chestiunea Zilei -ben. Tetszettem neki, de nem vett fel. Így van ez, ha személyesen megyek segítséget vagy állást kérni, nem adnak. Ha nem álcázom magam magukfajtának, kitessékelnek.”

forrás:Evenimentul Zilei