Lehet, ilyen célra „akadt volna jobb” épület Kolozsváron a Bocskai-háznál – állapította meg kérdésünkre Dr. Tonk Sándor, az EMTE rektora; aki az Orbán-kormány egyetemlétesítési erőfeszítéseit és a mostani politikai konszenzust tartja igazán fontosnak.
A Sapientia magánegyetem teletömi az erdélyi magyar üzletemberek zsebét címmel számolt be az Adevarul hétvégi száma az erdélyi magyar magánegyetem ingatlanvásárlásairól.
A Kolozsvár történelmi központjában álló Bocskai-ház az 1998-ban csődbe jutott Bankcoop takarékszövetkezet tulajdonában volt. 2000 szeptemberében a bank felszámolását végző Price WaterhouseCoopers nyilvános árverésen adta el az épületet
Pászkány Árpád Zoltán
kolozsvári üzletembernek, aki 275 ezer dollárt (a Krónika szerint 272 ezret) ígért a Bocskai-házért. Az Adevarul szerint az árverésen részt vevő két másik üzletember negyedmillió dollárnál kiszállt a licitből, mivel ismerték az ingatlanpiacot és tudták, hogy a Bocskai-ház annál többet nem ér.
A Sapientia nem licitált, majd vásárolt
A 2000 márciusában bejegyzett Sapientia Alapítvány (SA) nem vett részt az árverésen, ehelyett nem sokkal később egymillió dollárért megvette az épületet az új tulajdonostól. Az Adevarul szerint az alapítvány a vásárlás előtt nem mérte fel, milyen leromlott állapotban van a ház, így annak felújítási költségei – a lap által meg nem nevezett források szerint – további 760 ezer dollárt tettek ki – foglalja össze a lap tudósítását a MTI jelentése.
Az épületet céggel együtt adták
Pászkány cége, az Ecomax kft. nevére kötötte az üzletet 2000 szeptemberében, s a SA-tól 1,25 millió dollárt kért a Bocskai-házért. A decemberi adásvételt végül egymillió dollárért kötötték meg úgy, hogy a Sapientia a 2000 novemberében létrehozott Syntax kft.-t vásárolta meg, amelynek tulajdonába Pászkány áthelyezte az ingatlant – számolt be a Krónika.
A Sapientia Alapítvány tulajdonába került Syntax kft. nevét Sodalitasra változtatták, és a felújítás költségeinek kifizetéséhez formailag az alapítvány nyújtott kölcsönt a Sodalitasnak. Az épületet tavaly decemberben kellett volna átadni. A Sodalitas felszámolásával most próbálkoznak, ez azonban akadályokba ütközik, mivel a 2001-es könyvelési adatok szerint 21 milliárd lejnél többel tartozik az alapítványnak – írta a Krónika.
Az Adevarul felvetéseire reagálva a történész Dr. Tonk Sándor, a Sapientia Alapítvány (SA) elnöke, az EMTE megbízott rektora úgy nyilatkozott a Transindexnek, hogy az ingatlanvásárlások nem a Sapientia Alapítvány döntései voltak.
Tonk Sándor
: – Szükségünk volt ingatlanokra Kolozsvárt, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában, kaptunk is ajánlatokat. Ezek alapján a bennünket finanszírozó magyar kormányszerv, a Határon Túli Magyarok Hivatala ( HTMH ) pénzügyi-üzleti szakemberei felmérték a helyzetet, és ennek alapján adták meg a jóváhagyást az ingatlan-vételekhez. Röviden ennyi: hogy a Bankcooptól hogyan került ide-oda ez az épület, arról én nem tudok, és nem akarok tudni. A SA feladata az egyetem és az oktatási infrastruktúra megteremtése. Az alapítványnak természetesen van finanszírozója, amely tulajdonképp dönt hasonló horderejű kérdésekben. Az ő jóváhagyásuk nélkül mi ilyen nagyságrendű beruházásba nem mentünk volna bele. Õk úgy vélték, ez a beruházás előnyös, megfelel annak a célnak, amit maguk elé tűztek.
Másfelől: nagy dolog, hogy Kolozsvár belvárosában egy olyan ingatlan került a tulajdonunkba, mint a Bocskai-ház. Nem méltatlan az épület arra a célra, amelyre szánjuk. Lehet, olcsóbban meg lehetett volna szerezni, lehet, kisebb költséggel lehetett volna rendbetenni. Piacgazdaságban sok minden előfordulhat, még a saját partnereinkkel is: nem akarok neveket sorolni annak kapcsán, hogy vállalkozóink, kivitelezőink hogyan működtek közre, hogyan próbáltak minél nagyobb nyereséget kivasalni belőlünk -- magyarázta Tonk Sándor.
Egy Bocskai-négyzetméter 35-48%-kal kerül többe
A kolozsvári ingatlanpiac Bukaresthez, Brassóhoz és Temesvárhoz képest viszonylag magas árakkal működik. Ha leszámítjuk, hogy 2000 szeptemberétől (mikor az SA a Bocskai-ház birtokába jutott) 20-35%-kal kérnek többet kolozsvári ingatlanokért, kitűnik, hogy irodahelyiségnek alkalmas, 150-250 négyzetméter (nm) beépített felületű, belvárosi házat 70 ezer – 140 ezer dollárért árultak abban az időszakban. Pászkány Árpád 275 (vagy 272) ezer dollárért -- azaz igen olcsón -- vette meg a liciten a most négy szinttel 1428 nm-en (azaz hatszor nagyobb) beépített Mátyás király utcai épületet.
A Bocskai-ház egy négyzetmétere a teljes felújítás 760 ezres költségét is beszámítva 1232 dollárba, azaz 40 millió lejbe került. Jelenleg egy átlagos belvárosi, cégek részére azonnal beköltözhető ingatlan négyzetméterára 650-800 dollár között mozog; a Bocskai-ház tehát 35-48%-kal kerül többe, mint egy átlagos belvárosi ház – igaz, az árat a műemlék-jelleg és a tetőtér-beépítés szokványos felújításnál magasabb költségei emelik. Amennyibe összesen a Bocskai-ház került, az a SA-EMTE 2 milliárd forintos éves, a magyar állami költségvetésből származó támogatásának 15%-a. „Hogy Pászkány Árpád mennyit keresett rajta, mennyit nem, az ő dolga. Üzletember” - mondja Tonk Sándor.
Transindex:
– Értem azt az törekvést, miszerint hasznos és jó, ha a Bocskai-ház a magyar kulturális élet része lesz, de amint kiderült, sok bonyodalom övezte az épület megvásárlását. Miért kellett ragaszkodni pontosan ehhez, hiszen feltehetően akadt volna a belvárosban más, megfelelő épület?
Tonk Sándor
: – Így van. Volt jobb épület. Nézzen ide: a világon mindenütt így működik ez. Nemrégiben Árva Bethlen Kata iratait rendeztem sajtó alá. Akadt köztük egy levél, amelyben a fogarasi presbitérium tiltakozik, hogy miért szól bele a dolgaikba. Bethlen Kata válasza: mert én adok.
Bálint-Pataki József
A válaszom: határozottan nem
- a HTMH (a 2002. májusi kormányváltástól) elnöke arról a kérdésről, érkeztek-e oly jelzések a magyar kormányhoz, melyek szerint a Sapientia-beruházások az indokoltnál többe kerültek
Szó sincs arról, hogy az előző magyar kormány munkáját kifogásolnám, hiszen a lehető legteljesebb mértékben az egyetem ügye mellett álltak! Az a legfontosabb, hogy ma már az EMTE működését teljes politikai konszenzus övezi. Az épület avatásán az együttes politikusi jelenlét jelképezi, hogy vannak ügyeink, amelyek felette állnak akár a politikai csetepatéknak, akár a mocskos pénzügyeknek. Azért kell erre koncentrálnunk most, mert ezen múlik, mi lesz a jövőben a magyar nyelvű felsőoktatással. Az egyetem nemcsak oktatáspolitikai, hanem nemzetstratégiai kérdés! Ez azért is igen fontos, mert a Babes-Bolyain nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, a visszaszorítás, a magyar tannyelvű szakok leépülése a jellemző ismét. Sok illúzióm nincs afelől, hogy az önálló magyar tagozat létrehozása sikerül-e.
Amúgy volt egy másik kolozsvári befektetésünk, vettünk egy telket a kolozsmonostori apátság mögött, az egyetemi sportpálya szomszédságában. Elmondhatom, előnyös vétel volt, de hogy ide mi épülne, arról még nem lehet döntés, hiszen ott kell fejleszteni, ahol nagyobb a szükség. Most a marosvásárhelyi építkezésre fordított 600 millió forint ( a Bocskai-ház költségénél 210 millióval több – szerk. megj. ) és a jelenlegi támogatási szint mellett más nagyberuházásba nem foghatunk.
Olvasói vélemény
Egy magát megnevezni nem kívánó, de a tranzakciók hátterét ismerő olvasónk levelet intézett szerkesztőségünkbe. Minthogy néhány új szempontot is felvet, érdemesnek találtuk az alábbiakat utólag (11.6.2003) mellékelni.
1. Az épület négyzetméterein kívül létezik egy eszmei érték is... Meg vagyok győződve róla, hogy a Sapientia Alapítvány ingatlanszakértőkkel megvizsgáltatta és felértékeltette az ingatlant, mielőtt megvásárolta volna, és nem a piaci pletykák által meghatározott ár alapján vásárolt. Az, hogy a felújítás mennyibe került, teljesen légbőlkapott szám, semmilyen hivatalos megerősítést nem említ a szerző -- mégis ez alapján számol négyzetméterárat.
2. „A Sapientia nem licitált, majd vásárolt”. Igaz ugyan, hogy a Sapientia Alapítványt 2000 márciusában jegyezték be, az ingatlan licitje 2000 szeptemberében volt. Aki kicsit is ismeri, hogy hogyan működik egy nyilvános árverésen való részvétel (bánatpénz letétele például feltétel) és ismeri a Sapientia finanszírozásának módját (valószínűnek tartom, hogy fél év alatt az Alapítvány éppen csak hogy felállott, anyagi eszközei nem voltak) ilyen kijelentést nem alkalmaz.
3. A szerző valószínűleg nem érti, miért kellett bonyolult jogi formákat alkalmazni az ingatlan megvásárlásához. Valószinû, próbált már magyar emberként egy Kolozsvár történelmi központjában ilyen jelentőséggel bíró ingatlant megvásárolni és jogi helyzetét tisztázni, abban a városban, ahol a telekkönyvi hivatalnoktól, adóhivatalon keresztül, a bíróságig mindenki Funar informális hatalma alatt áll. Ha nem próbálta, javasolnám e kis gyakorlat elvégzését.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!