Eddig még senki nem panaszkodott arra, hogy az üzletét elrontották volna az összecsapások, a román üzletemberek mégis a békéért imádkoznak: tudják, hogy csak a háború befejezése után van remény harapni egyet az iraki tortából .
Mihai Ionescu , az Import- és Exportőrök Országos Egyesületének (ANEIR) elnöke szerint ha az iraki háború elhúzódik, összesen 3 milliárd dollár értékű üzlettől eshetnek el a hazai cégek. Románia körülbelül 2 milliárd dollárnyi cserekereskedelmet folytat a konfliktusövezettel, ehhez azonban hozzáadódnak azok az -- egymilliárd dollár értékű -- üzletek az ázsiai partnerekkel -- leginkább Kínával és Japánnal --, mely országokba a szállítmányok szintén a kérdéses területen haladnak keresztül. Amennyiben a háború folytatódik, félő, hogy a szerződéseket elnapolják, és a Gibraltáron keresztül folyó áruforgalom a termékek drágulásához vezet.
Daniel Vasilescu , a Turisztikai Munkáltatók Szövetségének elnöke úgy véli, hogy a hazai turizmust nem fogja befolyásolni az iraki konfliktus addig, amíg az ország álláspontja nem változik és a háború nem húzódik nagyon sokáig. „Mi egy rövid, 2-3 hónapos háborúra számítunk, ami remélhetőleg véget ér, mire megkezdődik a turisztikai szezon, az ügynökségek nagyon érdeklődnek a román tengerpart iránt. Ha el is húzódik a háború, a hatása gyakorlatilag elhanyagolható lesz” – tartja Vasilescu.
A hazai építkezési cégek véleménye eltérő abban a tekintetben, hogy van-e esély részt venni Irak újjáépítésében -- azonban szerződések megkötésében nem igazán hisznek. Liviu Daschievici , a Romániai Építkezési Vállalkozók Egyesületének elnöke szerint a nagyszabású építkezéseket a munkálatokat finanszírozó országokban székelő cégek kapják majd meg, és úgy látja, hogy 2003-ban még akkor sem sikerül szerződéseket kötni, ha a háború gyorsan véget ér.
Paul Nicolescu , a Tehnoproiect Comtrans igazgatója úgy tartja, hogy a román cégeknek semmi esélyük megszerezni az iraki munkákat. „Ott csak amerikai, brit, spanyol, ausztráliai és lengyel cégek lesznek jelen.” – mondja Nicolescu. Gheorghe Polizu , az Építkezési Munkaadók elnöke azonban bizakodó: „habár a konkurencia nagyon nagy lesz, a mi cégeink már dolgoztak ott, és ismerik a tervezési és kivitelezési követelményeket.” Nicolae Constantinescu , a CCCF Bukarest elnöke szerint Romániának vannak esélyei részt venni Irak újjáépítésében.
Kőolaj lesz a hadizsákmány?
„Ha az iraki háború egy hónapnál tovább húzódik, a kőolaj ára a nemzetközi piacon hordónként 7-10 dollárral nőhet” – jelentette be Dan Ioan Popescu ipari miniszter, azonban nem árult el semmit arról, hogy az iraki konfliktus és a kőolaj világpiaci árának növekedése hogyan befolyásolná a romániai üzemenyag-piacot. A miniszter elmondása szerint ezt nagyon nehéz felmérni, azonban úgy tartja, hogy amennyiben a konfliktus 30 napon belül véget ér, az üzemanyagok ára nem fog nőni, mivel Románia fogyasztásának körülbelül 60%-át tudja biztosítani saját forrásból.
A miniszter szerint az egyik lehetséges intézkedés, amelyet a kormány bevethet a jelenlegi üzemanyagárak megőrzésére az, hogy időlegesen lemondja az exportot. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi politikai kontextusban a Petrom visszavonja-e két kőolajkitermelő platformját az Öböl-térségből, Dan Ioan Popescu kijelentette, hogy szó sincs erről, sőt egy újabb platformot készül felszerelni a térségben. Romániának ugyanakkor komoly esélyei nyíltak visszaszerezni Iraktól 1.7 milliárd dolláros tartozását. Nevük elhallgatását kérő parlamenti források szerint a román és amerikai fél között már létrejött egy nem-hivatalos egyezmény a „hadizsákmányról” , amit Románia kapna támogatásáért cserébe. Az egyezmény létére utal Michael Guest amerikai nagykövet kijelentése is, miszerint Románia esélyei arra, hogy visszaszerezze tartozását számottevően megnőttek. Az adósságot Irak kőolaj formájában törlesztené, ami 10 millió tonna kőolajat jelent – ez a mennyiség azonban nagyobb is lehet, beszámítva a kamatokat és kötbért (késedelmi díjat). A fentebb említett források szerint a kőolajat Romániában dolgoznák fel – 50 %-ot kapna a Petrom, a többin a Rafo Onesti és a Petromidia osztozna. Michael Guest nagykövet ugyanakkor azt is kilátásba helyezte, hogy a román cégek részt vehetnek majd Irak újjáépítésében.
Nélküled nem tudunk működni
A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.
Támogató leszek!