Habár a Petrom évi bruttó nyeresége 96 millió euró (a román nemzeti össztermék 10%-a), a nemzetközi érdeklődés még így is túl nagy ahhoz, hogy azt higgyük: csupán egy vállalatról van szó. Miért stratégiai fontosságú a Petrom?
Habár a kártyák még távolról sincsenek leosztva, jelenleg három csoport küzd a Petromért: egyrészt Dinu Patriciu és Dan Voiculescu , akik az osztrák OMV -vel, valamint az Egyesült Arab Emirátusok királyi családjának birtokában levő Petroleum Investment Company -val társulnának. A másik csoport a RAFO Onesti tulajdonos-csoportja: Ovidiu Tender (a Tender Group tulajdonosa), Corneliu Iacubov , valamint Kovács Attila , akik a NATO arhívumainak igazgatójával, William Matserrel , valamint az amerikai Halliburton olajipari társasággal (melynek 2000-ig az Egyesült Államok jelenlegi alelnöke, Dick Cheney volt az igazgatója) tervezik megkaparintani a Petromot. A harmadik csoport, mely érdeklődik a Petrom iránt nem más, mint Sorin Ovidiu Vantu , aki egyes értesülések szerint megszerezte Liviu Luca , a SNP Petrom szakszervezeti vezetőjének a támogatását. Liviu Luca, a Petrom 60.000 munkásának szakszervezeti elnöke minden fél számára kívánatos partner, hiszen a szakszervezet révén a Petrom részvényeinek 10%-a van a kezében. A hírek szerint Vantu és Luca az orosz Lukoil elnökével, Vagit Alekperovval tárgyaltak a Petromról.
Természetesen lehetséges, hogy a fentebb felsoroltakon kívül más hazai és külföldi üzletemberek is részt vesznek a játékban, hiszen itt nem csupán a Petrom forgalmáról van szó, hanem arról is, hogy Románia a nagyhatalmak számára stratégiai és geopolitikai szempontból kezd érdekessé válni. A Petromért versengő román állampolgárok azonban valószínűleg csupán szövetségeket próbálnak kötni a „nagybani játékosokkal”, hogy a játszma végén ne legyenek azon vállalkozók között, akik más üzlet után kell nézzenek: a Petrom hazai cégekkel évente közel 1 milliárd dollár értékben kötött szerződéseket -- a Petrom magánkézbe való jutásával a hazai üzletembereknek közel 50%-a esik majd el ezekről a szerződésekről.
És már megint a kőolaj…
Még tavaly augusztusban cikkezet arról a Wall Street Journal , hogy az Egyesült Államok Románia iránt való érdeklődésének oka nem más, mint a tervezett Kaspi-tenger felől Nyugatra tartó kőolajvezeték, amely Románián is áthaladna. Miután tavaly szeptemberben román, horvát és bolgár hivatalosságok aláírták a kőolaj-vezetékről szóló szerződést, a Petrom privatizációjának tétje számottevően megnőtt.
A Petrom
Alaptõkéje 2002-ben 1,15 milliárd euró, bruttó nyeresége 96 millió euró volt (a romániai PIB 10%-a). Alaptõkéje 1,15 milliárd euró, jelenleg 60.398 alkalmazottja van. A vállalat 600 benzinkutat, négy tengeri kõolaj-kitermelõ platformot, valamint két kõoljafinomítót birtokol. Az évi szárazföldi kõoljakitermelése 6,3 millió tonnára rúg.
A készülődő iraki háború pedig még türelmetlenebbé teszi az amerikaiakat: hiszen ha felépül a kőolaj-vezeték, Amerikának többé már nem fájna annyira a feje az Öböl-beli kőolaj miatt. Mint a kaspi-tengeri kőolaj legfőbb haszonélvezője, Amerika biztosítani tudná magának a kőolajat arra az esetre, ha a közel-keleti országok többé nem lennének hajlandók kőolajat eladni neki: a Konstanca-Trieszt kőolaj-vezeték, vagy más néven a Dél-Kelet Európai vezeték (SEEL) napi 660.000 hordónyi kőolajat szállítana a Kaspi-tengertől Európába. Egy közelmúltban született amerikai EIA (Energy Information Administration) jelentés pedig kiemeli: Románia és Bulgária fontos állomás lehet a kőolaj nyugatra való szállításában.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!