Az elektronikus oktatás perspektívái

Hogyan került egy erdélyi, csíkszeredai srác egy új magyarországi start-up vállalkozás élére? Milyen állomásokon át vezetett az út?

Csíkszeredából indultam, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzeztem diplomát ösztöndíjasként. Az egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke, a HÖKOSZ alelnöke voltam. Lehettem volna politikus, csábítottak, ám egy befektetési cégnél kezdtem pályafutásom, projektigazgatóként. Így kerültem kapcsolatba a Győri Szesz Rt.-vel, s lettem a társaság vezérigazgató-helyettese közel három évig, idén márciusig, amikor rövid időn belül harmadszor is váltottam, megalapítottam saját cégemet.

Mit értesz az elektronikus oktatás alatt?

Ahány gyártó, annyiféleképpen fogalmazza meg. Mi egy viszonylag sajátos és elég széleskörűen értelmezhető definíciót szoktunk alkalmazni, ami biztos nem szótárjellegű. E-learningnek nevezzük mindazon technológiai megoldások összességét, amely a hagyományos formában a szervező, az oktató és a diák között zajló folyamatot tudja automatizálni, és informatikai kommunikációs eszközökkel támogatni. Ebbe ugyanúgy belefér a keretrendszertől kezdve a digitális tananyagokon keresztül nagyon sok minden.

Mennyire elterjedt az elektronikus oktatás? Hogyan foglalnád össze az e-learning evolúcióját?

Alapvetően a nagy informatikai rendszergyártók, mint a Microsoft, az IBM, az SAP vagy a Cisco, mind-mind igyekeztek valamilyen szolgáltatás tartalmú tevékenység irányba elmenni. Ennek során mindegyikük találkozott és szembesült az oktatással, illetve azzal, hogy az e-learninggel neki is kellene valamit kezdenie. Majdnem mindegyikük megpróbált két dolgot: keretrendszert előállítani, és valamiféle képzési tartalmat ehhez hozzácsatolni. Arra viszonylag korán rájöttek, hogy a képzési tartalom nem az ő pályájuk, és inkább olyan partneri viszonyt igyekeztek kialakítani, hogy leszerződnek egy-egy e-learning tartalomgyártóval. A keretrendszer tekintetében tovább bírták a gyűrődést, és majdnem mindegyik súlyos dollármilliókat költött el, hogy legyen saját e-learning keretrendszere.

Hozzáteszem, hogy a Microsoft az elsők között volt, aki úgy döntött, hogy ezt inkább abbahagyja, mert nem ebben profi, és láthatóan nagy nehézségekbe és költségekbe tellene neki olyan kapacitást kiépíteni, ami önálló termék kifejlesztését eredményezné. Ezért azt a stratégiát választotta, hogy a keretrendszer területén is kinéz magának több lehetséges innovatív gyártót, és őket támogatja a Microsoft technológia oldaláról. Az elmúlt két év során olyan univerzális e-learning gyárak jöttek létre, ahol ténylegesen sokféle szegmensre -- keretrendszer, tartalom, módszertan -- tudnak megoldást szállítani.

Melyek az e-learning legfontosabb alapelemei?

Az e-learning hármas egységét a módszertan, keretrendszer, tananyag alkotja. A keretrendszer azt a fajta kontrollált oktatást tudja megvalósítani, ami automatizálja a képzési folyamatokat. Kialakításánál megint azt a különbséget kellett figyelembe venni, hogy a nyugat-európai és amerikai keretrendszerek módszertani alapra építve viszonylag szabad döntési jogkört és lehetőséget adnak a munkavállalónak. A magyar viszonylatok közepette a különböző jóváhagyási, beiskolázási, beíratási, számonkérési procedúráknak jóval kontrolláltabban kell megjelenni, ami azt jelentette, hogy nem nagyon lehetett találni olyan keretrendszert, amire nyugodt szívvel mondatná az ember módszertani oldalról, hogy fogjuk és áruljuk Magyarországon.

Mikorra fog kialakulni olyan keretrendszer, amelyik mondjuk Magyarországon általánosan elfogadottnak mondható?

Egy Európai Uniós e-learninggel foglalkozó szakbizottság becslései szerint körülbelül még négy-öt év kell ahhoz, hogy ágazati szinten egységes nyelvezet és ajánlásrendszer kialakuljon, magyarul a piacvezető gyártók egymás között kompatibilis nyelvet beszéljenek. Egy olyan új technológiáról beszélünk, ahol egyelőre mindenki csak kerülgeti a forró kását, így a megrendelői oldalról elég nehéz kiigazodni, hogy ki milyen színvonalon, milyen szolgáltatást tud nyújtani.

Erre a problémára olyan megoldások szoktak születni, hogy bizonyos nemzetközi szabványajánlásokat, amelyeket nemzetközi konszernek kalapáltak össze, egy speciális lokális színezetű változatát próbálják meg létrehozni és valamiféle tanúsítványi rendszert mellétenni. Ám ez is annyira gyerekcipőben jár, hogy például olyan fejlettebb országokban, mint Németország, sem sikerült még létrehozni az egységes német e-learning szabványt.

Melyek azok az ágazatok, amelyek leginkább rá vannak szorítva a szellemi tőke menedzselésre?

Példaként említhető a pénzügyi szektor, ahol a bankok, biztosítók gyakorlatilag fej-fej mellett haladnak, és különbség akkor van közöttük, ha valaki kitalál egy új terméket, így fontos kérdés, hogy ki mennyi idő alatt tudja azt a saját szervezetén belül végigterjeszteni. A konkurenciaharc miatt az új biztosítási termékeknek maximum két-három hónapos életciklusuk van, aztán a versenytárs is lépni fog. Két-három hónap hagyományos oktatási eszközökkel nem elég arra, hogy az adott szervezetben a saját alkalmazottak megismerjék az új terméket, vagyis gyakorlatilag az a helyzet, hogy a terméket árusító és támogató alkalmazottak akkor ismerik meg a terméket, miután már kifutott. Vagy ami még rosszabb, hogy egy leendő ügyfél többet tud magáról a szolgáltatásról, mint az értékesítés.

A konkrét terméken túlmenően, a szervezeti változások, integrációk, fúziók, átalakítások ma már gyorsabban és nagyobb gyakorisággal zajlanak, azaz a szervezeti struktúra egy éven belül akár kétszer-háromszor megváltozik, amit nem lehet hagyományos eszközökkel végigoktatni. Ma Magyarországon is nagyon nagy szükség van olyan elektronikus oktatási eszközökre, amelyekkel gyorsan lehet képzési információt szétszórni.

Becslésed szerint mekkora a magyar piac összforgalma?

Ez nagyon érdekes kérdés, tulajdonképpen több szám mondható. A saját pénzügyi számításaink alapján a 2002-es évre vetítve gyakorlatilag kétmilliárd környékére becsülhető a piac, ami azért csalóka szám, mert jelen pillanatban magáról piacról sem nagyon beszélhetünk. Ebben a kétmilliárd forintban hatvan vagy akár hetven százalékban is állami, költségvetési források e-learning irányú költése áll. Ha ketté kéne választani, akkor valahogy azt mondanám, hogy gyakorlatilag másfél milliárd környéke a kormányzati e-learning költés és félmilliárd körül van a vállalati e-learning költés. Amelyek pedig bizonyos szempontból keverednek egymással, mert itt beömlenek a szakképzési pénzek felhasználásának az e-learning célzatú elköltései is, de nagyjából így néz ki ebben az évben a piac.

Mire számítasz, hogyan fog a piac továbbfejlődni?

El fog tolódni az arány. A kormányzati költések nagyjából állandósulni fognak a jelenlegi szinten, viszont a vállalati képzések hatalmasan fel fognak duzzadni. Viszonylag racionális becslés szerint nagyjából huszonöt-harminc milliárd forintra tehető a vállalati képzési piac nagysága. Ez a képzési piac fog átalakulni a jelenlegi száz százalék hagyományos eszközök/ nulla e-learningről fokozatosan úgy, hogy a következő négy-öt évben harminc-negyven százalékig fogja feltornázni magát az e-learning. Aztán fog eldőlni, hogy ez az arány meddig tud még felkúszni.

A piac alakulása függ alapvetően attól, hogy a nagytömegű képzések esetében az internetes hozzáférés és a számítógépes ellátottság költségei hogyan fognak változni. Magyarországnak nagyon nagy hátránya, hogy a magánszemélyek számítógépes hozzáférése még mindig nem olcsó. Emiatt a vállalati e-learning igények a belső, vállalati intraneten belüli e-learning képzésre korlátozódnak.

Magyar sajátosság, hogy a vállalati intranetek méretezése elsősorban a belső alkalmazások és üzleti alkalmazások oldaláról lett meghatározva. Bármennyire is kitalálnak csodaeljárásokat a tömörítések terén, azért bizony minimum 64, de inkább 128 kilobites sávszélesség alatt nem nagyon lehet e-learning rendszereket alkalmazni online üzemmódban, és ez nemcsak a szinkronra vonatkozik, amikor egy időben ott kell lennie mindenkinek, hanem az aszinkron technológiára is, amikor egyszerre nem gyűlik össze olyan nagyszámú résztvevő.

Mi az, ami nagyon hiányzik a piacról?

Mind a kormányzati, mind a nagyvállalati szektorban látható az, hogy olcsó, tömeges, gyorsan változtatható és az adott szervezet által belülről könnyen változtatható e-learning tananyagokra van szükség ahhoz, hogy maga az e-learning mint képzési forma elterjedjen. Ez azt jelenti, hogy nem is meghatározott tartalmakra van szükség, hanem egy olyan tartalomfejlesztést támogató szoftver eszközre, amelyet egy belső vállalati tutor, vagy egy középiskola vagy államigazgatási szerv belső oktatója saját maga olcsón, gyorsan, hatékonyan elő tud állítani.

Tavasszal kezdtétek a cégszervezői munkát, hol tart ma a vállakozásotok? Az iparágban történt nagy kiábrándulások után hogyan lehet tőkét szerezni egy induló high tech cég alapításához?

Sikerült a cég felépítéséhez pénzügyi befektetőket találni magánbefektetők személyében. Létrejött a cég, folyik az oktatási menedzsmentrendszer fejlesztése már vagy négy hónapja. Hamarosan piacra dobjuk első termékünket, a Knowledge Linker-t. A csapat javarészt olyan emberekből áll, akikhez magyarországi élő e-Learning-referenciák fűződnek, illetve külföldi neves e-learning cégektől csábítottunk vissza vezetőket. Külső partnerek segítségével zajlik a fejlesztés. Egy igen széles konzorcium áll a fejlesztés mögött. Egy ilyen oktatási keretrendszernek ugyanis nagyon sokfajta információt és szemléletet kell ötvöznie. Piacvezető szerepre törünk Magyarországon.

Mi a cég stratégiája, milyen termékeket, szolgáltatásokat nyújt?

Az alapvető üzleti stratégiánk az, hogy egy vállalati megrendelő oldaláról tekintve az első kritikus pont a keretrendszer, ami automatizálja az oktatás folyamatait, és ebbe igyekszik beleintegrálni az elektronikus képzési anyagokat. Tehát a mi megközelítésünk szerint egy vállalatnak arra van igénye, hogy ne egy töréspont legyen neki az e-learning bevezetése, ami olyan megrázkódtatást okoz, ami csak kudarccal járhat, hanem – a fokozatosság elve mentén – előbb kiegészítse, majd teljes egészében felváltsa a hagyományos oktatást.

Ezért egy olyan belső támogatást nyújtunk, hogy a részvevők ne elveszett gyerekeknek érezzék magukat, akiknek rá lett húzva a fejére egy monitor, és vagy tudnak élni vele vagy nem, de általában inkább nem, hanem kifejezetten van egy megváltozott szerepkörű oktatói státusz, az e-tutor, vagy e-mentor, aki több tanulóval tud foglalkozni, mint egy hagyományos tantermi képzés során, és időben is függetlenné válik tőle. De a felelőssége megnő, mert gyakorlatilag távoli elérés és tanári-hallgatói viszony megváltozása mellett kell neki ugyanazt megvalósítani.

A cég növekedését hogyan prognosztizálod? Mit terveztek a Kelet-Közép Európai régióban?

Az idei 10 fő százmillió forintról négy év alatt szeretnénk eljutni egy másfél milliárdos, 60-70 fős céghez, ahol mi úgy jósoljuk, hogy 2004-ben lesz egy fordulópont, addig ugyanis a magyar piac növekedése kemény kihívást fog jelenteni. Utána a közép-kelet európai piacra akarunk kilépni, ami egy nagyobb fokú növekedést és valószínűleg egy újabb tőkebevonást tesz majd szükségessé. 2004 végén, 2005 környékén mi arra készülünk, hogy egy olyan közép-kelet európai domináns e-learning hálózatot építsünk fel, ahol erősen szembe fogunk nézni azzal a várható fejleménnyel, hogy erre az időszakra az amerikai cégek étvágya annyira kielégül Amerikában, vagy annyira megnő, hogy eljönnek Nyugat-Európába és Közép-Európába is.

Hogyan látod az információs társadalom fejlődésének esélyeit Erdélyben? Milyen kapcsolódási pontokat látsz a magyar Informatikai Minisztérium által menedzselt NITS (Nemzeti Információs Társadalom Stratégia) és hasonló erdélyi programok között?

Azt gondolom, hogy az információs társadalomhoz való felzárkózás ma már nem választható fejlődési út, hanem kötelező. Ebben a kontextusban, a tudástársadalom építése, a tudásmenedzsment -- amelynek része az e-learning -- nemzetközi, határok nélküli lehetőség és valóság. Mi a magunk részéről erős regionális aktivitást tervezünk. A kötődések miatt természeresen kiemelt célnak tartjuk az erdélyi tudás rendszerinkhez történő csatlakoztatását. Mivel az Információs Társadalomhoz kötődő programok kiemeltek mind EU, mind Magyarországi támogatás-finanszírozási, stratégiai szempontból, azt hiszem, hogy ezek az együttműködések és a fejlődés hamarosan óriási dinamizmussal fog előretörni.