Az Országos Befektetési Alap (FNI) pénzügyi helyzetét az Arthur Andersen nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó cég elemezte. Jelentésükből kiderül, hogyan pumpálta fel a FNI a befektetési jegyek értékét: a törvénytelenségek száma a végtelenbe nyúlik.
A FNI nettó eszközértéke, amelyet a SOV Invest számított ki és az adatot az Értékpapír-forgalmazási Országos Felügyelet (CNVM) illetve a befektetők tudomására hozta, jelentősen felül volt becsülve. Ez vezetett a részvények megközelítőleg 3229 milliárd lejes (szinte 100 millió dolláros), irreális értéknövekedéséhez -- áll az Arthur Andersen jelentésében. A Pénzügyminisztérium által 2000. augusztus 10-én lezárt jelentés szerint az alap befektetési jegyeinek értékét 1998-tól 2000 májusáig folyamatosan mesterségesen növelték. Ráadásul 2000. május 24-én a forgalomban levő befektetési jegyek száma 75.117.285 volt, több mint a duplája annak (34.227.843), amit a CNVM felé hivatalosan is bejelentettek. A pénzügyi jelentés készítői kiemelik a tényt, hogy a SOV Invest által az eszközérték kiszámításánál használt adatok nem egyeznek meg a FNI hivatalos könyvelésében szereplő adatokkal.
Nem tudni pontosan, hány darab befektetési jegy volt
A SOV Invest számításainak megfelelően 2000. május 20-án a kibocsátott befektetési jegyek száma összesen 74.674.362, a befektetőké pedig 318.512 volt. A Pénzügyminisztérium utólagos jelentése szerint a kibocsátott jegyek száma május 24-én 75.117.285 volt, vagyis annak ellenére, hogy a kifizetéseknek május 20-án le kellett volna állniuk, az alap irodáiban még 24-ig 149,5 milliárd értékben történtek kifizetések. Ugyanakkor ettől eltérő értékek szerepelnek a befektetők nyilvántartási adatbázisában, ahol 2001. augusztus 31-én 79.161.303 befektetési jegyről van szó, amelyből 36.867.389 esetében merült fel a visszaváltási igény.A nettó eszközérték mennyiségének, a tranzakciók összegének és irányának, illetve a kibocsátott értékjegyek pontos számadatainak hiányában az Arthur Andersen munkatársainak nem sikerült a befektetési jegy 2000. augusztusi értékét meghatározni. Mégis egy 107.525.646 lejes nettó eszközértéket és 79.161.303 számú jegyet véve alapul, megközelítőleg 1358 lejben határozták meg egy befektetési jegy árát.
A jelentés szerint a FNI portfóliójában található, nem jegyzett részvények esetében gyakran nagyon nehéz volt azok pontos számát meghatározni, mivel jelentős különbségek adódtak a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt végzett leltár és az illető részvényeket kibocsátó cégek bizonylatai között. Nagyon sok esetben a részvények névértéke sem volt rögzítve.
A FNI birtokában levő részvények mintegy 10%-át az Industrial Export nevű cég nem jegyzett részvényei adták, az ezekbe történő befektetések pedig 26,3-szor nagyobbak voltak a részvényeket kibocsátó cég alaptőkéjénél. Általában a részvény-tranzakciók esetében a szerződések gyakran tartalmaztak rendellenességeket: nem volt iktatószámuk, az ügyfelek lakcímei hamisak voltak, nem kerültek be a SOV Invest nyilvántartásába. A könyvvizsgálól nem találtak a részvények sorozatszámát és számát tartalmazó okiratokat sem.
Gyanús pénzmozgások
Az Országos Felhalmozási Alap (FNA) 1999 februári megalakulásától kezdődően 2000 márciusáig számos átutalás történt a FNI és a FNA bakszámlái között. Ezek a SOV Invest volt elnökének, Ioana Maria Vlasnak az utasítására történtek, bármiféle igazoló okirat nélkül. Az átutalások következményeként amíg 1999 végén a FNI tartozott a FNA-nak 44 milliárd lejjel, addig 2001 augusztusában már a FNA adóssága lett 7 milliárd.
A FNI-válság idején a befektetők egy része átigazolt a FNA-hoz, és annak befektetési jegyeit vásárolta meg, de a valóságban nem fizettek értük. Így a 2001. augusztus 31-én a kiadott, de ki nem fizetett 174.614 darab FNA-befektetési jegy értéke 5,4 milliárd lejre rúg. 1999 augusztusában a SOV Invest a FNI nevében egy szerződést kötött a SC Leasing SA-val (amelynek egy főrészvényese Ioana Maria Vlas, aki a FNI-csődbotrány kitörése után eltűnt Romániából). Ennek értelmében a SOV Invest 2,5 milliárd lej értékben vett át kötelezvényt a Leasingtől, amelyeket az 1999 novemberében kellett volna visszavásároljon 2,896 milliárdért. De a határidő lejártakor megkötött újabb szerződés az eredetit egy kölcsön-szerződéssé módosította, amelynek értelmében a Leasing SA adta kölcsön a FNI-nek az összeget 95%-os évi kamattal.
Ami a vagyonból megmaradt
A különböző bankszámlák átvizsgálása után készült banki jelentések alapján 4,3 milliárd lej helyzetét sikerült tisztázni, további 12 millió helyzete tisztázatlan. Az Andersen-jelentés azonban kétségbe vonja ezeknek az összegeknek a létezését, illetve visszaszerezhetőségét.
Ami biztosan létezik: az a 390 millió lej
, ami jelenleg a Román Kereskedelmi Bank (BCR) resicai fiókjának számláján található. Ezt az összeget a krízis után az egyes területi FNI-ügynökségektől sikerült visszaszerezni. Ehhez adódik még banki kamatokból származó 18,9 milliárd lej. A FNI birtokában levő, nem jegyzett részvények értéke 6,7 milliárddal csökkent, így már csak 503 milliót érnek.
A jelentés készítői kihangsúlyozták, hogy a nettó eszközértékekre vonatkozó jelentések különbözősége miatt nem lehet pontos számadatokról beszélni. Ráadásul a FNI tevékenységére vonatkozó lényeges dokumentáció jó része -- a cég megalapítástól 1998-ig és részben 1999-re vonatkozóan is -- egyszerűen hiányzik. A papírok akkor tűntek el, miután a CNVM megvonta a SOV Invest működési engedélyét.
A SOV egyáltalán nem zárta le az 1999-es könyvelési évet, 2000 októberétől pedig semmilyen könyvelési bejegyzés sem történt. Az iratok eltüntetésével Sorin Ovidiu Vantu (a SOV Invest tulajdonosa) és társai a csalássorozat után nyomozó hatóságok mellett meglehetosen nehéz helyzetbe hozták azokat a kisbefektetoket, akik esetleg perrel próbálnák visszaszerezni lenyúlt vagyonukat.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!