A legforróbb brit botrányban Tony Blair miniszterelnököt azzal vádolja a sajtó, hogy egy 125 ezer fontos adományért közbenjárt a román hatóságoknál annak érdekében, hogy az LNM Holdings privatizálja a Sidexet.
A botrányt a The Sunday Telegraph-ban szombaton megjelent cikk robbantotta ki, amely egy 2001. július 23-án Blair által Nastasenak írt levelet idéz. Ebben a brit miniszterelnök kifejezi megelégedettségét, hogy a galaci Sidex acélüzemet egy brit cég fogja megvásárolni. A brit kormányfő ugyanakkor biztosítja Nastaset, hogy egy ilyen döntés elősegíti majd Romániának az EU-hoz való csatlakozását. A brit kormány előzőleg elutasította a The Sunday Telegraph arra vonatkozó kérését, hogy a kérdéses levél egy másolatát eljutassa a laphoz, a szerkesztőségnek azonban, meg nem nevezett forrásokból mégis sikerült hozzájutnia ahhoz. A brit sajtó értesülései szerint Lakshmi Mittal, az LNM konszern tulajdonosa több alkalommal is adományozott már nagyobb összegeket Tony Blair pártjának. 125 000 font éppen június 26-án került a munkáspárt bankszámlájára, azaz egy hónappal a kérdéses levél elküldése előtt.
LNM Group névjegy
A cég éves forgalma 6 milliárd dollár körüli. 70 000 alkalmazottal rendelkezik, 2001-ben több mint 21 tonnányi acélipari terméket adott el. A világ negyedik acélgyártója, 9 országban rendelkezik acélüzemekkel, ezek folyékony acél össz-kapacitása meghaladja a 23 tonnát. Eladásaik 86%-a Észak-Amerika és Európa országaiban zajlik.
Az érintettek cáfolnak
A miniszterelnök szóvivője úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a levél a külügyminiszter javaslatára született meg, és nem más, mint egy „standard levél”, aminek célja, hogy a kelet-európai befektetésekre vonatkozóan pozitív jelzést adjon a brit cégeknek. A szóvivő azt is kihangsúlyozta, hogy a levél elküldése pillanatában a privatizációs szerződés megkötése már eldőlt.
A maga során az LNM Group is közzétett egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben azt állítja, semmilyen összefüggés sincs a Mittal-adomány és a Sidex-ügy között, a levélnek csupán „köszönetnyilvánítási” szerepe volt, és nem befolyásolni akarta a döntést. Tony Blair maga úgy nyilatkozott, hogy a kormány beismerten feladatának tekinti, hogy támogassa a brit vállalatokat egyes üzletek elnyerésében.
Az érv szépséghibája, állítja a The Sunday Telegraph, hogy a szóban forgó vállalat történetesen nem brit, lévén hogy a Holland Antillákon van bejegyezve, és tulajdonosa, Mittal, indiai állampolgár. A leggyanúsabb tényezőt mégis az 125 000 font jelenti, aminek adományozása megelőzte a támogatás nyújtó levél megírását. A The Times szerint a kulcskérdés az, hogy Tony Blair be tudja-e bizonyítani, hogy nem tudott az adományról.
A bukaresti privatizációs hatóságok azt állítják, hogy a levél megérkezésekor a tárgyalások már előrehaladott állapotban voltak, majdnem befejeződtek, és a levélnek inkább csak üdvözlő jellege volt, nem volt befolyással a döntésre.
Kísért a múlt
Az új botrány nem sok jóval kecsegtet a kormánypárt számára, lévén nem ez az első eset, hogy azzal vádolják a munkáspártot, hogy (véletlenül, vagy sem) olyan cégeknek kedvez, akik jelentős összegekkel támogatták. Sidex-ügyben a vádak között szerepel nemcsak az, hogy egy nem Nagy-Britanniában bejegyzett céget segítettek, hanem hogy az LNM Group éppen hogy konkurense az angol-holland acélkombinátnak, a Corusnak. Az üzem az utóbbi években jelentős veszteséggel működött és csak a tavaly 6000 alkalmazottat volt kénytelen elbocsátani.
Köztudott, hogy Lakshmi Mittal az elmúlt években kitartóan támogatta Blair pártját. 1997-ben pl. egy nyilvánosságra nem hozott nagyságú összeget adományozott a pártnak, amiről csak annyit tudni, hogy több volt mint 5000 font. Ugyanekkor Mittal felesége 5000 fontot adományozott egy munkáspárti jelölt számára, akit később, már a külügyminisztérium államtitkáraként azzal vádoltak, hogy brit útleveleket biztosított kétes hírű indiai üzletemberek számára. A konzervatív párt minden esetre kérte az ügy kivizsgálásának azonnali megkezdését.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!