Megszüntetné a műemlékeket védő országos hivatalt a kulturális minisztérium, a szakma és a civilek is tiltakoznak

A kulturális tárca hivatalosan is megerősítette: valóban fontolgatják az Országos Műemlékvédelmi Intézet (Institutul Național al Patrimoniului – INP) megszüntetését mint önálló intézményt, és beolvasztanák a minisztérium alá tartozó belső struktúrába. A döntés hátterében a minisztérium állítása szerint az örökségvédelmi rendszer hatékonyságának növelése áll, de a tervet – amely eddig csak háttérbeszélgetések és kiszivárgott hírek szintjén létezett – most először erősítette meg hivatalos dokumentumban a szaktárca a Cultura la dubă portál kérdésére érkezett válaszban.

A minisztérium szerint az INP integrálása „egy lehetséges opció” egy olyan átfogó törvénymódosítási csomag részeként, amely az örökségvédelmi szabályozás egységesítését célozza. Az indoklásban az szerepel, hogy az elmúlt évtizedekben halmozódó jogi és adminisztratív széttöredezettség ellehetetleníti a hatékony beavatkozásokat, az új törvény pedig egységes keretbe rendezné a mobil, immateriális és épített örökségre vonatkozó szabályozást. Ezzel párhuzamosan a műemlékvédelmi hatóság működése is „átdolgozásra” kerülne, és egyik forgatókönyvként az is szerepel, hogy az intézet gyakorlatilag megszűnne, és feladatait egy minisztériumi főosztály venné át.

A bejelentés azonnali ellenállást váltott ki szakmai és civil körökben egyaránt. A Pro Patrimonio Alapítvány online petíciót indított, amelyet rövid idő alatt közel ötezren írtak alá, köztük vezető építészek, örökségvédelmi szakemberek, akadémikusok. A petíció szövege szerint az INP felszámolása nemcsak intézményi kérdés, hanem közvetlen veszélyt jelent a demokratikus működésre is, mivel megszűnne a szakmai döntéshozatal autonómiája, és az örökségvédelmi ügyek teljes politikai kontroll alá kerülnének. „A kulturális örökség nem politikai eszköz, hanem közvagyon” – fogalmaz a dokumentum.

A legsúlyosabb szakmai kritikákat Ștefan Bâlici, az INP korábbi igazgatója és a Romániai Építészek Kamarájának jelenlegi elnöke fogalmazta meg a kulturális portálnak adott válaszaiban. Bâlici szerint az intézet a román állami örökségvédelem egyik legfontosabb szakmai bástyája, ahol olyan különleges tudással rendelkező munkatársak dolgoznak, akiket évtizedek óta képeznek és válogatnak össze. Az intézet feladata nem csupán a műemlékek adminisztratív nyilvántartása, hanem azok tudományos dokumentálása, restaurálási programok lebonyolítása, világörökségi dossziék összeállítása, és – nem mellesleg – az állami örökségvédelmi döntések szakmai előkészítése is. „A politikai és szakmai döntéshozatal szétválasztása mostanáig garantálta a rendszer működőképességét. Ha az országos műemlékvédelmi hatóság egy minisztériumi részleg lesz, a döntések politikai alapon születhetnek majd, és a szakmai kontroll eltűnik” – mondta Bâlici.

Az átalakítás híre különösen aggasztónak tűnik olyan példák fényében, mint a szomszédos Magyarországé, ahol az örökségvédelem intézményrendszerét az elmúlt évtizedben gyakorlatilag felszámolták, a döntéshozatal közvetlenül a miniszterelnöki hivatal alá került, és a műemlékek sorsa gyakran gazdasági vagy ideológiai érdekek mentén dől el. Eugen Vaida, az Ambulanța pentru Monumente nevű országos műemlékvédelmi program vezetője – aki egyben a brit uralkodóhoz köthető romániai alapítvány igazgatója is – nyíltan figyelmeztetett: Románia a magyarországi útra lép, ha lemond arról, hogy az örökség kérdéseit szakemberekre bízza. Szerinte az INP felszámolása az örökségpolitika lefejezése, és már nemcsak kulturális, hanem nemzetbiztonsági kérdés is, hiszen az állami intézményi szereplők eltávolítása az identitás alakításának tereiből súlyos következményekkel járhat egy soknemzetiségű országban.

Eugen Vaida figyelmeztetése nem alaptalan: a Magyarország az elmúlt évtizedben épp egy ilyen központosított modellre állt át – az örökségvédelem szakmai önállóságát felszámolták, a döntéshozatalt a Miniszterelnökséghez rendelték, a korábban független hatóságokat megszüntették. A kormány egyre inkább nemzeti identitáspolitikai célokra használja az örökség diskurzusát: látványos várépítések, reprezentatív kastélyprogramok és történelmi rekonstrukciók zajlanak állami támogatással, miközben a valódi, veszélyeztetett értékek – vidéki zsinagógák, ipari örökségi épületek, romos kastélyok – védelem nélkül maradtak, vagy végleg elpusztultak. A budai Vár, a Kossuth tér és más emblematikus helyszínek példája jól mutatja, hogyan válthatja fel a szakmai örökségvédelem a politikai szimbolikát. A romániai örökségvédelmi közösség most attól tart, hogy az INP beolvasztásával Románia is hasonlóan központosított és ideologizált modell felé sodródik, ahol a műemlékek sorsát nem a szakmai, hanem a politikai logika határozza meg.

A botrányt csak fokozta, hogy a minisztérium hivatalos válasza – amelyben először ismerik el nyíltan a beolvasztás lehetőségét – valószínűsíthetően mesterséges intelligencia segítségével készült. A Cultura la dubă szerkesztősége több AI-detektorral is elemezte a szöveget, és a legtöbb értékelés szerint az anyag több mint 85%-ban gépileg generált. Bár ez technikai értelemben nem törvénytelen, elég komoly kérdéseket vet fel, hogy egy ilyen horderejű ügyben a minisztérium még kommunikációs szinten sem vállalja a közvetlen emberi felelősséget.

A politikai térfélen sem egységes a támogatás. Cristian Seidler, az USR szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a beolvasztási tervet nem beszélték meg a kormánykoalícióban, és az USR határozottan ellenzi a tervet. Szerinte a műemlékvédelmi hatóságot nem megszüntetni kell, hanem erősíteni, mivel a szakmai fórum nélkül nem lesz hatékony örökségkezelés. Seidler azt is mondta, hogy nem a működő intézményt kell szétverni, hanem azokat, amik a politikai klienseket szolgálják ki.

A Transtelex is kérdéseket küldött Demeter András miniszternek a műemlékvédelmi hatóság jövőjéről és az átalakítás politikai kockázatairól.

Állj ki a szabad sajtóért!

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.

Támogatom!
Kövess minket Facebookon is!