Meghalt Kuti Márta, a háttérben dolgozó nyelvi őr, aki évtizedeken át vigyázott az erdélyi magyar szóra

Életének 81. évében meghalt Kuti Márta olvasó- és tördelőszerkesztő, korrektor, publicista, aki több mint fél évszázadon át formálta csendesen, de meghatározó módon az erdélyi magyar irodalom és sajtó arculatát.

Kuti Márta 1944. január 23-án született Marosvásárhelyen, és egész életét szinte megszakítás nélkül a magyar nyelv és irodalom szolgálatának szentelte. Diplomáját 1966-ban szerezte a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, magyar nyelv és irodalom szakon. Pályáját rövid tanári időszak után a Igaz Szó című irodalmi folyóiratnál kezdte, ahol több mint harminc éven át dolgozott – előbb korrektorként, majd kép- és tördelőszerkesztőként, olvasószerkesztőként.

A hetvenes–nyolcvanas években, amikor a sajtószabadság fogalma jobbára ismeretlen volt Romániában, Kuti Márta azok közé tartozott, akik a sorok között is figyeltek a nyelv pontosságára, a gondolat tisztaságára. Nemcsak a nyelvi hibákat javította, hanem a közlés lehetőségéért is harcolt: ahogy ő fogalmazott, „szavakért, névelőkért, címekért” kellett küzdenie – kompromisszumokat kötve, de nem feladva a szakmai igényességet.

A Látó című lap jogelődjénél kezdett, és ugyanott dolgozott egészen 2003-as nyugdíjazásáig. Két évtizeden át volt Székely János munkatársa, szerkesztette levelezését, kéziratait, és olyan szerzők közvetlen munkatársa lett, mint Sütő András vagy Kányádi Sándor.

Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba a munkát. A Mentor Kiadó egyik legfontosabb szerkesztőjeként több mint 120 kötet megjelenésében vett részt – köztük ritkaságszámba menő kiadványokat is ő gondozott sajtó alá, mint például az 1928-as Erdélyi lexikon második kiadását. Köteteiben – Írásnyomok, Kincsünk a szó, Írók, relikviák, emlékek – a nyelv szépségét, a tipográfia fontosságát, és a marosvásárhelyi irodalmi élet emlékeit rögzítette.

Munkásságát több díjjal is elismerték: 2000-ben MÚRE-különdíjat kapott, 2013-ban Maros megyei EMKE Értékteremtők-díjjal tüntették ki, 2019-ben pedig a Román Televízió Magyar Adásának emlékplakettjét vehette át.

Kuti Márta sosem kereste a nyilvánosságot, életének munkája mégis ott van minden gondosan megszerkesztett lapban, kötetben, tipográfiai apróságban. Sokan olvasták kedvenc szerzőik mondatait úgy, hogy nem tudták: azok mögött ott áll valaki, aki rendbe tette, letisztította, formába öntötte őket. Kuti Márta munkája láthatatlan maradt a nagyközönség számára, mégis ott volt minden pontosra csiszolt mondatban, hibátlan tipográfiában, jól szerkesztett hasábban.

A Transtelex hűséges olvasója volt: figyelő, értő olvasással követte cikkeinket, és ha kellett, fáradhatatlanul jelezte hibáinkat, elírásainkat is. Tette ezt mindig szeretettel, szakmai önérzettel, a nyelv becsületéért.

Emlékét megőrizzük.