80 éve szabadult fel a Bergen-belseni koncentrációs tábor, a világ ekkor látta először a náci borzalmakat

1945. április 15-én a brit hadsereg felszabadította a náci Németország egyik legkegyetlenebb koncentrációs táborát, a Bergen-Belsent. Bár a tábor nem volt megsemmisítő tábor – mint például Auschwitz-Birkenau –, az itt tapasztalt körülmények és az elsőként nyilvánosságra hozott képsorok világszerte megrázták a közvéleményt.

Amikor a brit katonák megérkeztek Bergen-Belsenbe, 55 000 foglyot találtak ott. Sokan közülük haldokoltak, legyengültek vagy súlyos betegek voltak. A halottak száma addigra már elérte a tízezreket. A túlélők gyakran szó szerint a holttestek között feküdtek. Az éhezés, a tífusz és más járványok pusztító nyomot hagytak a tábor lakóin.

A holokauszt történészei hangsúlyozzák: Bergen-Belsen hivatalosan nem tartozott a hat náci megsemmisítő tábor közé (mint Chelmno vagy Treblinka), de a halálozási arány itt is drámai volt. A tábor eredetileg 1940-ben hadifogolytábornak épült, majd 1943-tól zsidó, roma, Jehova tanúi, homoszexuális és politikai foglyokat is ide szállítottak. A háború végéhez közeledve, főként Auschwitz-Birkenauból érkeztek ide elgyötört túlélők, akiket a keleti front előretörése miatt evakuáltak.

1945 márciusára már 41 000 ember zsúfolódott össze a 10 000 fős kapacitású táborban – az élelem azonban nem nőtt ezzel arányosan. A járványok és az éhhalál mindennapossá váltak. Anne Frank és nővére, Margot is itt haltak meg tífuszban, nem sokkal a felszabadítás előtt.

A világ döbbenete: a BBC riportja, amit nem akartak leadni

A tábor felszabadítása után a brit hadsereg dokumentálta az ott talált borzalmakat. Mike Lewis őrmester kamerája megrázó képeket rögzített, amelyeken csontsovány túlélők, holttesthalmok és a rettenetes higiéniai viszonyok láthatók. A BBC tudósítója, Richard Dimbleby egy riportban számolt be a látottakról, amelyet a londoni szerkesztők először nem voltak hajlandók leadni – annyira hihetetlennek tartották. Dimbleby csak azzal tudta kikényszeríteni a közlést, hogy lemondással fenyegetőzött.

Ezek a képek és beszámolók elsőként mutatták meg a nyilvánosságnak, mire volt képes a náci rezsim. Bergen-Belsen így vált a náci brutalitás egyik legismertebb szimbólumává – még Auschwitznál is ismertebbé a nyugati világban, legalábbis kezdetben.

A brit katonák, jó szándékuk ellenére, akaratlanul is további haláleseteket idéztek elő. Az éhezéstől legyengült túlélők szervezete nem tudta feldolgozni a számukra „normális” katonai ellátmányt. Több ezren haltak meg a felszabadítást követő hetekben is – végül 1945. május 19-én a tábort teljesen kiürítették, barakkjait pedig egészségügyi okokból felégették.

A tábor új élete: menekülttábor a holokauszt után

Kevesen tudják, hogy Bergen-Belsen nem tűnt el a háború után – 1946 és 1951 között menekülttáborként működött, ahol főként zsidó túlélők vártak az emigrációra. Sokan innen jutottak el Palesztinába (ma Izrael), az Egyesült Államokba vagy Nyugat-Európa országaiba. A tábor ezzel új, reménytelibb szerepet kapott, de a múlt árnyékából nem tudott kilépni.

„A Bergen-Belsen nemcsak a náci embertelenség szimbóluma, hanem emlékeztető is: mire képes a gyűlölet, ha rendszerszintű hatalommá válik” – mondja Radu Ioanid holokausztkutató. Szerinte a tábor azért is vált olyan ismertté, mert a nyugati szövetségesek szabadították fel, így a sajtó azonnal hozzáférhetett az ottani dokumentációhoz.

80 évvel később a képek és beszámolók ugyanúgy sokkolók. És ugyanúgy fontosak. Hogy ne felejtsünk.