Meghalt Láng Gusztáv irodalomtörténész, a transzilvanizmus és az erdélyi magyar irodalom szenvedélyes értelmezője

Életének 89. évében, 2025. április 12-én, a Vas megyei Táplánszentkereszten elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus, közölte a Transtelexszel a családja. A romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezőjének, a transzilvanizmus fogalmának és az erdélyi irodalom eszmei hagyományának következetes gondozójának életműve megkerülhetetlen.

Budapesten született 1936. június 12-én, de életútja Erdélyhez kötötte. Szatmárnémetiben járt középiskolába, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos diplomát 1958-ban. Pályáját az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál kezdte, de hamar a kolozsvári magyar tanszék tanára lett – több mint két évtizeden át tanított itt, 1967-től a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb előadójaként.

A romániai magyar irodalom történetének egyik kulcsfontosságú munkája, a „Romániai magyar irodalom 1945–1970” társszerzője volt Kántor Lajossal. Ez a mű nemcsak az erdélyi irodalmi kánon rögzítésének kísérlete volt, hanem identitásteremtő vállalkozás is egy kisebbségi közösség számára. A kötet 2018-ban egy újabb összegzéssel, a „Száz év kaland – Erdély magyar irodalmáról” című munkával folytatódott. Ennek bemutatóján Láng Gusztáv így fogalmazott: „nem akartuk újraírni az irodalomtörténetet, de meg akartuk mutatni, hogy 1972 után is komolyan vettük, amit leírtunk.”

1984-ben Magyarországra települt át, ahol a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán dolgozott tanszékvezetőként, ugyanazzal az elkötelezett figyelemmel, amely az erdélyi évtizedek alatt is jellemezte. A tanítás, a kritikusi és szerkesztői munka mellett pályája végéig írt, gondolkodott, elemzett – mindig a gondolkodás mozgásban tartásának igényével.

Láng Gusztáv különösen fontosnak tartotta a regionális értékek irodalmi megőrzését és továbbörökítését. Egyik legnagyobb hatású monográfiáját Dsida Jenő költészetéről írta – a költő líráját egyéni, mégis közösségi léttapasztalatként értelmezve. Tanulmányai, kritikái és szerkesztői munkássága során számos klasszikus és kevésbé ismert szerző életművét hozta közelebb az olvasókhoz. A transzilvanizmus értékeit, az erdélyiség változó, de megőrzendő szellemi tartalmát mindig higgadt, elemző hangon képviselte.

A 2010-es évektől rendszeresen publikált a Várad című irodalmi lapban is. Egy váradi könyvbemutatón, ahol Markó Bélával és Boka Lászlóval beszélgetett, így fogalmazott: „a transzilvanizmus nemcsak válasz volt az identitásválságra, hanem emlékeztető is arra, hogy Erdély történetét három nép alkotta meg – magyar, román és szász. És hogy a magyarság és románság közös bűne, hogy a zsidó társadalom eltűnt Erdélyből.”

Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között József Attila-díjjal (2003), a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével (2016), a Cs. Szabó László-díjjal (2018), és E-MIL nagydíjat is kapott (2019).

Láng Gusztáv tanári, kritikusi, irodalomszervezői munkája túlmutatott a szövegeken: életműve annak a következetes kérdésfeltevésnek a lenyomata, hogy mit jelent magyarnak lenni Erdélyben, és miként olvasható a kisebbségi lét tapasztalata az összmagyar irodalom keretén belül.

Emlékét, gondolatait és értelmezéseit tisztelettel őrizzük.