Felolvasással gyűjtöttek könyvet a kolozsvári Mesekuckónak

A Heltai Mesekuckó első felnőtt programjával egy új fejezetet nyílt a két intézmény összeolvadásában. A nemrég megnyílt családbarát könyvtár eddig elsősorban gyermekek számára kínált mesés programokat, ám a szervezők úgy döntöttek, hogy a felnőttek számára is izgalmas irodalmi élményeket nyújtanak. Ennek jegyében egy különleges irodalmi eseményt rendeztek, ahol Márai Sándor Az igazi című műve szólalt meg Albert Csilla és Dimény Áron színészek előadásában.

Az esemény célja nemcsak Márai egy művének színpadi bemutatása volt, hanem a közösségi könyvgyűjtés népszerűsítése is. A színművészeken túl a program megvalósításában kulcsszerepet játszott Víg Boglárka, a Mesekuckó könyvtárosa, aki nemcsak az est lebonyolítását irányította, hanem felhívta a figyelmet a közösségi könyvgyűjtés jelentőségére is. Így a résztvevők belépőként egy-egy kortárs, jó állapotban lévő könyvet hoztak, ezzel is hozzájárulva a felnőtt könyvállomány gazdagításához és az olvasás népszerűsítését.

Milyen gyereken keresztül szeretni valakit? Hogyan fojthat meg a túlszeretés? Létezhet-e az „igazi”? Mi a különbség a férfi és a nő látásmódja között? Egy polgár és egy cseléd szerelme, egy házasság és egy válás története egy olyan korszakban, ahol a polgári világ szabályai határozták meg a mindennapokat – a mű egy zátonyra futott házasság krónikája. Márai Sándor előbb a feleség, majd a férj szemszögéből tárja elénk a bonyolult szerelmi háromszöget.

A regény két különálló monológját párbeszéddé formálta Albert Csilla és Dimény Áron. Ezzel a színészek nemcsak felmondták a szöveget, hanem igazán átélhetővé is tették azt, miközben megőrizték erejét és objektivitását. A szó, az intonáció, a mimika és a hangszín mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség ne csupán hallja, hanem érezze is a mű súlyát.

Az igazi, egy olyan regény, amelyben minden szereplőnek megvan a maga igazsága, és éppen ebben rejlik a zsenialitása. Az író nem alkot ítéletet, nem tör pálcát senki felett, pusztán bemutatja a történetet. A férfi és a nő szemszögéből elmesélt történetben mindkét félnek egyszerre van és nincs igaza.

Ez a fajta objektivitás és pártatlanság a színpadi adaptációban is megmaradt. Az előadók nehéz feladattal néztek szembe, hiszen meg kellett őrizniük Márai szövegfűzését úgy, hogy a történetet is el tudják mesélni, miközben a viszonyok is létrejönnek és a közönség is kibírja. Az egy óra húsz perces felolvasás során a két színész remekül teljesítette azt a kihívást, hogy megőrizzék a próza szépségét, miközben a drámai feszültséget is fenntartották.

A történet maga, nem éppen mulatságos, ha meg is mosolyogjuk, nem önfeledten, inkább ironikusan. Egy házassági történet zavaróan hétköznapi tragédiájának, mi lehetne a jó folytatása?

„Tesztolvasásnak vesszük, eddig csak kétszer olvastuk fel, két nagyon más közegben, talán majd többedszerre ki fog alakulni, lenne-e igény beszélni róla” – nyilatkozta Kolozsvári Rádiónak a színésznő. „Miért nem bízol az anyagban?!” – reagált erre Dimény Áron.

Ahogyan egy prédikáció sem igényli az azonnali választ, úgy Márai sorai is időt hagynak arra, hogy mindenki a saját életével összevetve eméssze meg őket. Végül bíztak az anyagban, és mindenki hazafele emészthette meg magában, vagy éppen hangosan beszélgetve róla a Heltai sarkánál.