Két magyar rövidfilm is díjat kapott a TIFF helyi versenyén

Farkas Ágnes Anna Füstös, de nem rossz című filmje dicséretet, Fazakas Lehel Mater noster című filmje pedig különdíjat kapott a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) helyi alkotóknak szóló versenyén. A fődíjat Philip Găicean nyerte a Centimetric című alkotásáért.

A 39 nevezett rövidfilm közül hét került a döntőbe, ezeket kedd este vetítették le a Tisztikör (Cercul militar) nagytermében, majd a díjátadó következett. A filmek a Babeș-Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, illetve a Művészeti és Formatervezési Egyetem diákjainak alkotásai. A szakmai zsűri tagjai elmondták, nem volt könnyű eldönteni, hogy kit tüntessenek ki a díjakkal. Rodica Lazăr színésznő a témák változatosságát emelte ki, Gabi Virginia Șarga rendező azt üzente azoknak, akiknek most nem jutott díj, hogy a híres Coen testvéreket is számtalan helyről tanácsolták el, mielőtt befutottak volna, tehát nem szabad feladni, Ana-Maria Comănescu rendező-forgatókönyvíró pedig arról beszélt, hogy a döntős filmek mind koherensek, egységesek, ami nagy dolog, mert sok olyan alkotás létezik, amely jól indul, de nem sikerül tartania magát ahhoz, amit kezdetben ígér.

Az 1500 eurós pénzjutalommal és a Numa Film 10 000 euró értékű produkciós szolgáltatásával járó fődíjat Philip Găicean nyerte a Centrimetric című filmmel, az 5000 eurós utómunka-szolgáltatáscsomagot jelentő dicséretet a korábban a TIFF helyi versenyén fődíjas Farkas Ágnes Anna kapta a Füstös, de nem rossz című filmért, az 1000 euró pénzjutalommal járó különdíjat pedig a McDonald’s Románia támogatásával Fazakas Lehel, a Mater noster rendezője vehette át. A Făclia kolozsvári napilap különdíját Dragoș Bădiță kapta a Casa cea veche című animációs filmért.

A fődíjas Centimetric egy önjelölt guru abszurd csoportfoglalkozását mutatja be, ahol az ex-programozó vízipisztollyal és vonalzóval felszerelve terjeszti az emberi beteljesülés szerinte egyetlen lehetséges módszerét, mindezt úgy, hogy a színészek végig improvizálnak a kamera előtt.

A Filmtett alkotótáborában készült Füstös, de nem rossz három fiatal vidéki nyaralásának utolsó napján játszódik, és bár nem történik benne sok minden, és nincs különösebb csattanója sem, érzések egész sorát idézi fel a vonzalomtól a haragon és csalódáson át a nosztalgiáig.

A Mater noster egy anya és két gyermeke, egy kiskamasz, illetve egy fiatal felnőtt közötti bonyolult viszonyt mutatja be egy lepukkant, valaha jobb napokat látott lakásban. Az anya a pályáról kiszorult színésznő, aki csalódottságával öntudatlanul nyomasztja a gyermekeit, a köztük kialakuló kölcsönös függőségi viszony pedig vérfertőzésre utaló jelekkel terhelt.

A mezőnyben szereplő kézzel festett animációs film, a Casa cea veche az elhunyt szülei házában élő nőről szól, a kevés színt használó, szépiába hajló képsorok hullámzó formái, fény-árnyék játéka hatásosan idézi fel a magány és a megállíthatatlanul múló idő érzetét.

Az idei mezőny valóban változatos és erős volt, a további három döntős filmnek is sikerült valami emlékezeteset hoznia. Hatházi Rebeka filmje, az Április huszonhét egy szülinapos lányról szól, aki elhunyt anyját gyászolja, de a melankóliából felrázza egy váratlan találkozás. A rendező saját maga alakítja a film főszerepét, ami jó döntésnek bizonyult, az ő karaktere nélkül nehezen lehetne elképzelni ugyanezt a nosztalgiával, csellengéssel, derűvel teli hangulatot.

Alexandra Matei és David Vilcu filmjének, a Te știu după ambalaj címűnek az alapötlete jó, bár a végkifejlete kissé kiszámítható: abból indultak ki az alkotók, hogy mi járhat egy pénztárosként dolgozó egyetemista fejében, aki azzal szórakozik, hogy megpróbálja kitalálni a kiválasztott termékek alapján a vásárlók élettörténetét. A Ciocârlia a mezőny egyetlen dokumentumfilmje volt, Adrian Cucu egy nehéz sorsú, szibériai munkatáborban született és felnőtt román férfival készített mélyinterjút, miközben bemutatta a családi fényképgyűjteményét is.