Román rendezőé lett a legjobb LMBTQ-filmért járó Queer Palm a cannes-i fesztiválon

A Három kilométer a világ végéig (Trei kilometri până la capătul lumii) című román film, amelyet az Emanuel Pârvu rendezett, elnyerte a Queer Palm díjat a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A film, amely a hivatalos versenyprogramban szerepelt a Palm D’or díjért, egy alternatív elismerést kapott, amelyet évente ítélnek oda egy LGBTQ+ témát vagy karaktereket bemutató filmnek. Az idei Queer Palm zsűri elnöke Lukas Dhont volt, aki 18 nagyjátékfilm közül választotta ki a nyertest.

A Queer Palmot 2010 óta ítélik oda a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A díjat olyan nagyjátékfilmek vagy rövidfilmek nyerhetik el, amelyek kiemelkedő módon ábrázolják az LGBTQ+ közösség életét, tapasztalatait vagy tematikáját. A díj célja, hogy felhívja a figyelmet azokra az alkotásokra, amelyek fontos társadalmi kérdéseket vetnek fel és hozzájárulnak az LGBTQ+ közösség láthatóságának és elfogadásának növeléséhez a filmvásznon.

Az évek során számos neves film nyerte el a Queer Palmot, hozzájárulva a díj rangjának növekedéséhez és a queer filmek nemzetközi elismeréséhez. A díj nem hivatalos része a fesztiválnak, de az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott, ami jelzi az LGBTQ+ témák iránti növekvő érdeklődést és támogatást a filmiparban.

A film története Adi, egy 17 éves tinédzser körül forog, aki nyári vakációját a szülőfalujában tölti a Duna-deltában. Egy este brutálisan megtámadják az utcán, és másnapra az élete teljesen felfordul. Kiderül, hogy homoszexualitása miatt verték meg, amit eddig titokban tartott. A filmben váltakozva látjuk az apát, aki megpróbálja megérteni, hogy a fia miért kezdett a férfiakhoz vonzódni, illetve az anyát, aki megpróbálja az alkoholra fogni a helyzetet. A helyi pap azt feltételezi, hogy Adi vonzalma a férfiakhoz a Covid-járvány elleni védőoltás eredménye, és azt tanácsolja neki, hogy tegyen a párnája alá egy Bibliát, hogy kiszálljanak belőle a gonosz szellemek.

A díjat a belga rendező, Lukas Dhont, a zsűri elnöke adta át Emanuel Pârvu-nak, és felolvasta az indoklást is, amelyben a filmben bemutatott erőszakrendszer kemény és következetes lebontását emelte ki. „A film lassan felfedi a patriarchális világot, amelyben a karakterek felnőttek, és ahol az emberek mintha láthatatlan kötelekkel lennének a fénytől távol tartva, amíg néhányan el nem kezdik kiszabadítani magukat” – fogalmazta meg Dhont a román alkotás által bemutatott társadalmi viszonyokat.

A rendező, Emanuel Pârvu azt mondta, célja a film készítésekor az volt, hogy a román társadalom különböző aspektusait és azok kölcsönhatásait ábrázolja a történetben.: „Ebben a drámában a román társadalmat akartam megjeleníteni, ezért van benne a templom a pappal, a törvény a rendőrrel, és a kis társadalom a családdal. Azt akartam, hogy az anya a társadalmat, az apa pedig a család szféráját testesítse meg.”

A filmről számos kritikus elismerően nyilatkozott. Peter Bradshaw, a The Guardian kritikusa szerint: „Egy kemény, szigorú dráma egy egész közösségről, amely el akarja fordítani tekintetét mások problémáiról és saját bűntudatáról.” Guy Lodge, a Variety kritikusa pedig ezt írta a filmről: „Ebben a hitelesen ábrázolt klausztrofóbiás közegben a személyes és intézményi előítéletek gúzsba kötik a közösség egyik tagját, akit a közösség furcsasága miatt megbélyegez.”

Emanuel Pârvu nem csak rendezője, hanem társszerzője is a film forgatókönyvének, melyet Miruna Berescuval írt. Pârvu korábbi munkái közé tartozik a „Meda sau Partea nu prea fericită a lucrurilor” című film, amely a Szarajevói Filmfesztiválon két díjat nyert, és a „Marocco”, amelyet a San Sebastian-i Filmfesztiválon mutattak be 2021-ben.