A hetvenes évek pedagógiai fordulatának néhány vonatkozását mutatja be a tranzit.ro új kiállítása

A kolozsvári tranzit.ro folytatja a kísérleti és nonformális pedagógiával foglalkozó művészeknek, kollektíváknak és társadalmi mozgalmaknak szentelt programsorozatát, áll a közelményükben.

Pedagógiai kiállítás második eseménye a HELYZETEK ÉS FELADATOK címet viseli, és az alcím alapján: a hetvenes évek pedagógiai fordulatának néhány vonatkozását mutatja be Forgács Péter, Sinkó István & Rév István pedagógiai munkája, és a Balázs Béla Stúdió nevelésügyi filmjei alapján.

A szervezők szerint a kísérleti pedagógiai projektek segíthetnek reflexívebben viszonyulni társadalmi valóságunkhoz.

A kiállítás megnyitójára december 7-én, csütörtökön, 19:00 órától kerül sor. A megnyitót követően a kiállítás 2023.12.08 és 2024.01.14. között lesz látogatható.

A kiállítás fókuszában olyan késő kádár-korszakbeli alkotói és értelmiségi szerepvállalások állnak, amelyek az oktatás vagy a közművelődés területén valósultak meg, és amelyek a nevelés demokratizált, kritikai attitűdű – jellemzően a baloldali szellemi hagyományokban gyökerező – módszereit alkalmazták.

• Forgács Péter (médiaművész) 1974 és '78 között megvalósított komplex esztétikai nevelési kísérletének megidézése a kiállított anyag egyik alappillére, de megjelenik egy másik,
• Rév István (gazdaságtörténész) és Sinkó István (festőművész) vezetésével – félillegálisan – zajló általános iskolai szakkör is.
• A feldolgozott pedagógiai kísérleteknek oktatáspolitikai és társadalmi kontextusát a Balázs Béla Stúdió nevelésügyi filmjei teszik plasztikussá,
• valamint ezeken keresztül megidéződik a BBS közművelődési programjának pedagógiai aspektusa is.

A kiállítás a kiválasztott kulturális gyakorlatokat/filmeket a pedagógia és a művészet köztes terében vizsgálja.

Az alcímben használt „pedagógiai fordulat” kifejezés arra a jelenségre utal, hogy a kádár korszakban az eredetileg nem az oktatás területén dolgozó értelmiségiek nagy számban fordulnak a nevelés, a gyermekkultúra felé.

A kutatás olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyen politikai/társadalmi ambíciók vagy adott esetben kényszerek terelték a szereplőket a pedagógiai gyakorlatok felé? A szocialista nevelés hivatalos lózungjai mellett volt e tere igazán kritikai (inkább a nyugati baloldali hagyományokon alapuló) gyakorlatoknak, alternatíváknak? Mi köze lehet egymáshoz a vizuális nevelésnek és a világnézeti nevelésnek?