Folyamatosan megfigyelte és félelemben tartotta a Securitate a nagyváradi Szigligeti Színház egykori irodalmi titkárát

Sok érdeklődő gyűlt össze a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában november 23-án, csütörtök délután, köztük sokan olyanok, akik személyesen ismerték az 1977-ben elhunyt Kelemen Istvánt barátként vagy kollégaként, és tanúi voltak a magyar társulat szeku általi vegzálásának.

A nagyváradi Szigligeti Színház egykori irodalmi titkárát, Kelemen Istvánt folyamatosan megfigyelte és félelemben tartotta a Securitate a hetvenes években – derül ki abból a tanulmányból, amelyet Plainer Zsuzsa antropológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa készített a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnál (CNSAS) hozzáférhető dosszié és egyéb források alapján.

Plainer Zsuzsa kutatási eredményeit csütörtökön ismertette a nyilvánosság előtt, a váradi színház páholyelőcsarnokában szervezett beszélgetés keretében.

Kelemen István megfigyelésének történetéből a Szigligeti Színház közleménye szerint Plainer Zsuzsa epizódokat emelt ki az eseményen, hangsúlyozva azokat a mondvacsinált vádakat, amelyekkel végül az egész Kelemen családot emigrálásra kényszerítette a kommunista államhatalom.

• Ilyen volt például, amikor valutabirtoklással gyanúsították meg annak a néhány magyar forintnak és cseh koronának az alapján, amelyeket a gyerekek játékperselyében talált a szeku.
• Vagy amikor nyaralásra indulva a borsi határátkelőn kutatták át a családi autót, és az ott talált színháztörténeti kutatási jegyzeteket, amelyeket Kelemen a doktorátusához tervezett felhasználni, felbecsülhetetlen értékű dokumentumoknak titulálták, amelyeket az irodalmi titkár „ki akart csempészni” az országból.

A beszélgetésből, amelyet Nagy Mihály történész vezetett, az is kiderült, hogy a Securitate előszeretettel bélyegzett meg minden magyar nemzetiségű megfigyeltet nacionalistaként, sovinisztaként és irredentaként. A folyamatos vegzálásnak a kivándorlás lett a vége, Kelemen István pedig a Magyarországra költözés után nem sokkal Debrecenben elhunyt – tudtuk meg.

Plainer Zsuzsa megjegyezte: a kutatás elején remélte, hogy a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól kikért aktákban több, a váradi magyar színház hetvenes évekbeli történetéről szóló adatot talál, ezek azonban – feltehetően a színházszakmához értő besúgók és tisztek hiánya miatt – szinte teljesen hiányoztak a dossziéból.

A rendezvényen Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője elmondta: A beszélgetés a Pece-parti műhely – nemzeti kisebbségek a 20. századi Váradon című rendezvénysorozat első eseménye. A sorozatot a Szigligeti Színház, a Holnap Kulturális Egyesület és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szervezi, célja megismertetni a váradi közönséggel a város(unk) közelmúltjáról szóló társadalom-, politika- és kultúrtörténeti kutatásokat.