Folyamatosan megfigyelte és félelemben tartotta a Securitate a nagyváradi Szigligeti Színház egykori irodalmi titkárát

2023. november 24. – 13:30

Másolás

Vágólapra másolva

Sok érdeklődő gyűlt össze a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában november 23-án, csütörtök délután, köztük sokan olyanok, akik személyesen ismerték az 1977-ben elhunyt Kelemen Istvánt barátként vagy kollégaként, és tanúi voltak a magyar társulat szeku általi vegzálásának.

A nagyváradi Szigligeti Színház egykori irodalmi titkárát, Kelemen Istvánt folyamatosan megfigyelte és félelemben tartotta a Securitate a hetvenes években – derül ki abból a tanulmányból, amelyet Plainer Zsuzsa antropológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa készített a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnál (CNSAS) hozzáférhető dosszié és egyéb források alapján.

Plainer Zsuzsa kutatási eredményeit csütörtökön ismertette a nyilvánosság előtt, a váradi színház páholyelőcsarnokában szervezett beszélgetés keretében.

Kelemen István megfigyelésének történetéből a Szigligeti Színház közleménye szerint Plainer Zsuzsa epizódokat emelt ki az eseményen, hangsúlyozva azokat a mondvacsinált vádakat, amelyekkel végül az egész Kelemen családot emigrálásra kényszerítette a kommunista államhatalom.

  • Ilyen volt például, amikor valutabirtoklással gyanúsították meg annak a néhány magyar forintnak és cseh koronának az alapján, amelyeket a gyerekek játékperselyében talált a szeku.
  • Vagy amikor nyaralásra indulva a borsi határátkelőn kutatták át a családi autót, és az ott talált színháztörténeti kutatási jegyzeteket, amelyeket Kelemen a doktorátusához tervezett felhasználni, felbecsülhetetlen értékű dokumentumoknak titulálták, amelyeket az irodalmi titkár „ki akart csempészni” az országból.

A beszélgetésből, amelyet Nagy Mihály történész vezetett, az is kiderült, hogy a Securitate előszeretettel bélyegzett meg minden magyar nemzetiségű megfigyeltet nacionalistaként, sovinisztaként és irredentaként. A folyamatos vegzálásnak a kivándorlás lett a vége, Kelemen István pedig a Magyarországra költözés után nem sokkal Debrecenben elhunyt – tudtuk meg.

Plainer Zsuzsa megjegyezte: a kutatás elején remélte, hogy a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól kikért aktákban több, a váradi magyar színház hetvenes évekbeli történetéről szóló adatot talál, ezek azonban – feltehetően a színházszakmához értő besúgók és tisztek hiánya miatt – szinte teljesen hiányoztak a dossziéból.

A rendezvényen Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője elmondta: A beszélgetés a Pece-parti műhely – nemzeti kisebbségek a 20. századi Váradon című rendezvénysorozat első eseménye. A sorozatot a Szigligeti Színház, a Holnap Kulturális Egyesület és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szervezi, célja megismertetni a váradi közönséggel a város(unk) közelmúltjáról szóló társadalom-, politika- és kultúrtörténeti kutatásokat.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!