A megnyitó után rögtön bezárták a főleg magyar és szász emlékeket őrző kolozsvári kőtárat

Még újra sem nyitott igazán az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum középkori és kora újkori kőtára, máris az ideiglenes bezárásáról döntöttek. Raluca Turcan kulturális miniszter jelenlétében hétfőn tartották Erdély legjelentősebb középkori és kora újkori kőfaragvány-gyűjteményének a megnyitóját. 30 év után mutatták meg ismét a lapidáriumot a közönségnek. Nem csak a kulturális miniszter volt jelen a megnyitón, hanem a város elöljáróinak a színe-java, többek között Emil Boc polgármester is.

Szóval, egy múzeumi tárlat megnyitásához képest meglehetősen nagy ünnepséget tartottak, mégsem nyitották ki utána a gyűjteményt, és azóta is zárva van. A múzeum kedd délután a Facebookon is közzétett egy meglehetősen homályos magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért alakult így a helyzet.

Azt írják, a lapidárium berendezéseinek hétfői meghibásodása miatt, valamint a rendkívül értékes örökség és a teljesen felújított terek biztonsága érdekében ideiglenesen bezárják a kiállítóteret, és a kőtár addig lesz zárva, amíg sikerül elhárítani a problémát. Ez még érhető is lenne, csak utána következik két olyan bekezdés, ami mintha ellentmondana és zárójelbe is tenné az előző kijelentéseket.

További évekre zárva?

Egyrészt leírják, hogy a hibák jellege miatt a középkori és kora újkori kőtár bemutatása jelenlegi körülmények között lehetetlen, majd azt is hozzáteszik, hogy az újranyitás időpontjáról a múzeum intézményi erőforrás igazgatósága dönt. Másrészt egy egészen új szempontot is behoznak: „Ami a hosszú távú terveket illeti, el kell mondanunk, hogy a vártnál korábban adódtak lehetőségek arra, hogy a látogatóteret a római kori lapidárium gyűjteményével kiegészítsük. Ez arra késztet bennünket, hogy a középkori kőtárat lezárjuk a nagyközönség előtt a bővítési munkálatok és a kiállítóterek egységes koncepció szerinti elrendezése miatt. A látogatóknak így rövid időn belül teljes, átfogó és tartalmas élményben lehet részük” – folytatódik a múzeum tájékoztatása. Ami józan paraszti ésszel gondolkodva azt jelenti, hogy addig nem nyitják meg középkori kőtárat, ameddig a római lapidárium felújítását nem fejezik be, és nem tudják a kettőt egyszerre megnyitni.

Ha abból indulunk ki, hogy a főként erdélyi szász és magyar emlékeket felsorakoztató középkori gyűjteményben kiállított darabok restaurálása 2016-ban kezdődött el, akkor ez azt is jelentheti, hogy akár évekig zárva lehet a középkori kőfaragvány-gyűjtemény. Ugyan a múzeum által belebegtetett „lehetőségek” jelentősen csökkenthetik ezt az időt, hiszen a középkori kőtár darabjainak felújítását saját forrásokból fedezte a múzeum, és a rendelkezésre álló pénz függvényében haladtak, de azért mégsem valószínű, hogy máról holnapra elkészülnek, sokkal valószínűbb, hogy a kőtár évekig zárva marad.

A múzeum pontosít…

A felmerülő kérdéseinkkel a múzeumhoz fordultunk, hogy tisztábban lássuk, mi vezetett oda, hogy a beharangozott lapidárium végül egy napig sem volt nyitva. A múzeum az első mondatával pedig rögtön cáfolta, amit korábban állított, mert mint mondták, szó nincs meghibásodásról. Azt állítják, hogy egyszerűen „nem készült el a lapidárium biztonsági megfigyelő rendszere”. A megnyitót a korábban már meghatározott időpontban kellett megtartsák, mert abban már egyeztettek a hivatalosságokkal (értsd: már elígérkezett rá a kulturális miniszter), de a felügyeleti rendszer nem készült el teljesen. Ráadásul, írják, az egyik felügyelő alkalmazott betegállományba került, és jelenleg nincs munkatársuk, aki helyettesíthetné. Ezt a problémát ugyanakkor a lehető leghamarabb igyekeznek megoldani.

A múzeum válasza szerint régi vágyuk, hogy egyszerre nyissák meg a római kori és a középkori lapidáriumot, csak eddig nem tudták, hogy saját bevételekből mikor tudnák finanszírozni az ókori rész felújítását. Bár külön rákérdeztünk, hogy milyen „lehetőségek”/ források merültek fel a római kori gyűjtemény felújításának a finanszírozására, a múzeum általánosan annyit válaszolt, hogy mint minden kiállítást, ezt is saját és minisztériumi forrásokból igyekeznek fedezni. Az újranyitás várható időpontjával kapcsolatban is igen szűkszavúak voltak, „az új gazdasági körülmények és rendeletek között nehéz megítélni”, mondták, hozzátéve, hogy szeretnék, ha a két kőtár már jövőre látogatható lenne egy közös térben.

A válaszban hangsúlyozták, a végső cél a római és a középkori kőfaragvány-gyűjtemény összenyitása, és egyként való bemutatása.

Emil Boc kifakadása a megnyitón

Ha már a múzeum úgy döntött, hogy a beharangozottól eltérően mégis együtt szeretné megmutatni a római, illetve középkori és kora újkori kőtárat, és a közlésük szerint ezt tekintik prioritásnak, akkor érdekes vetületet ad a történteknek Emil Boc megnyitón mondott beszéde.

Kolozsvár polgármestere Erdély történetéről beszélt, ha már az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum megnyitóján vett részt. Majd egy ponton, Woodrow Wilsonnal támogatva mondandóját kijelentette, hogy a történelem folyamán az Erdélyt benépesítő népek között mindig többségben volt római eredetű román lakosság, legyen szó akár a Magyar Királyság, akár az Oszmán, akár a Habsburg Birodalom idejéről. És azt is kijelentette, hogy Erdély egyesülése Romániával nem a nagyhatalmak ajándéka volt, hanem egy folyamat, ami azt mutatja, hogy a két testvér egy irányba haladt.

A középkori és kora újkori kőtár gyűjteményében a polgármester által említett többség kevésbé feltűnő, lévén Erdély és Kolozsvár történetét akkor inkább a szászok és magyarok határozták meg, így emlékek is főleg tőlük maradtak fenn. Márpedig a kőtár leggazdagabb anyaga a kolozsvári polgári építészetből származik, többnyire a Főtér környékéről. Egy teljes termet kapott például Kolozsvár egyik legfontosabb reneszánsz emléke, a Főtér keleti során található Wolphard–Kakas-ház. Nem lenne meglepő, ha lennének olyanok, akik azt szorgalmazzák, hogy ezt a gyűjteményt csak a római kori lapidáriummal közösen nyissák meg.

Nem ez lenne az első eset, amikor a városvezetés nem nagyon akar/tud eltekinteni a római eredettől. A háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezése is csak úgy volt lehetséges, ha kiegészítésként mellé tették az egykori római város megnevezését is, és azt is, hogy a várost Hadrianus római császár emelte municípiumi rangra.