Mi fér bele a Végtelen tréfába?

Mi fér bele a Végtelen tréfába? címmel szervez beszélgetést Kemény Lili íróval, a David Foster Wallace Végtelen tréfa című regényének egyik fordítójával a tranzit.ro. Az esemény moderátora Selyem Zsuzsa, író, docens, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója.

David Foster Wallace kultregénye, a Végtelen tréfa, ha korábban íródott is, a máról szól: a politikai döntések spektakuláris viszonyairól, a verseny pusztító hatásairól, függőségekről, halálos szórakoztatásról, mindenről, ami eltereli figyelmünket a valóságról. Radikális realizmus, így nevezi az après-garde filmrendező azt a stílust, ahol nincsenek néma statiszták: mindenki hangja hallatszik.

Wallace főműve a jövőben játszódik, amikor Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok egy ONAN (Organization of North American Nations) nevű szuperállammá olvad össze. A regény szereplői egy teniszakadémia növendékei és egy alkohol- és drogelvonó intézet bentlakói, valamint québeci radikálisok egy csoportja, és mindenkit az az egy cél vezérel, hogy megtalálja a Szórakoztatásnak, annak a filmnek a mesterkópiáját, ami – ha az ember egyszer is megnézte – nem hagyja, hogy azután egyéb tevékenységet folytasson. A Végtelen tréfa lényegi kérdéseket feszeget: mi a szórakoztatás, és miért uralja az életünket, miképp hat az emberi kapcsolatainkra a szórakozás iránti vágyunk, és mit árulnak el rólunk az általunk választott örömök.

Az 1996-ban megjelent könyvet a hatalmas irodalmi érdeklődés ellenére eddig csupán nyolc nyelvre fordították le. A francia fordítás tíz évet vett igénybe – a magyar fordítópáros – Kemény Lili és Sipos Balázs – három év alatt ültette át magyarra a regényt.